Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-111

354 111. országos Illés márczlus 18. 1876. Végtére a kir. törvényhatóság, hogy a megváltás kérdését megindítsa és előmozdítsa, 1873. évi szeptember 29-ón tartott bizottsági gyűlésében egy, a „modus procedendit" megállapító szabályrendeletet alkotott, mely szerint egy 23 tagból álló bizottmány mint a törvényhatóságnak s illetőleg a kerületnek állandó orgánuma azon ezélból volna megválasztandó, hogy a szóban levő kérdésben eljárjon. E szabályrendeletet azonban a t. belügyrninister ur egyetértőleg a t. pénzügyminister úrral 1875. évi június 10-én kelt rendeletével nem hagyta helyben: mert az 1870. év XLII. t-oz. értelmében ilyen szabályrendeletek alkotása a tőrvényhatóság hatáskörébe egyátalában nem tartozik és mert ha tartoznék is, a kincstári uradalom magánjogi jelleggel biró alkudozásokba a törvényhatósággal ugy sem bocsátkozhatik. Megengedem, hogy a hivatkozott törvény értelmében ilyen szabályrendeletek alkotása a törvényhatóság hatáskörébe nem tartozik; de meg nem engedhetem, hogy a kir. törvényhatóság mint ilyen a megváltást illetőleg a t. kormánynyal egyezkedésekbe és alkudozásokba ne bocsátkozhatnék. Ha a fenállott ker. tanácsnak és képviselőteslületének mindig jogában állott a kerület érdekeit az államkincstár és az összes eddigi kormányok ellenében • mint erkölcsi testületnek képviselnie : kell, hogy ezt a ker. törvényhatóság is mint a fennállott ker. tanácsnak jogutóda tehesse. Az 1860. évi augusztus 31-én kibocsátott legfelsőbb elhatározás világos szavai szerint is: „Dass . . . nach dem gestellten Antrage mit den Eeprasentanten des ganzen Kikindaer Distriktes eine Verhandlung ím vergleichswege abgeführt werde," a megváltás kérdése a kerületi képviselőtestülettel tárgyalandó. Hogy pedig itt a kerületi tanács nem említtetik : oka a,z, hogy akkor az absolutismus korszaka alatt a tanács nem is létezett, hanem létezett az u. n. Oekonomatus, mely ismét mint erkölcsi testület az egész kerületet képviselvén, összes vagyonát kezelte. Az alkotmány visszaállításával, visszaszállittatott régi jogaival a kerületi tanács is. De hogy mindezeket ne is említsem, a most fennálló törvényhatóság törvényes képviselete mellett harczol legerősebben azon ténykörülmény, hogy a magyar királyi kincstári uradalmi ügyészség az államkincstár képviseletében a haszonbéri átalányhátralékok iránt mai nap is nem az egyes ker. községeket és nem is az egyes magánbirtokosokat; hanem egyedül és egyenesen a kerület alkapitányát mint az egész kerídetnek képviselőjét fogja perbe, kinek is az összes ez ügyre vonatkozó bírói határozatok készbesittetnek. Midőn a fennállott ker. tanács képviselőtestületével a kerületnek mint önálló törvényhatóságnak beczikkelyeztetéseért folyamodott, főkép az íiberl. földeket tartotta szem előtt és nem is gondolhatott azon eshetőségre, hogy az uj törvényhatóságtól meg fognak tagadtatni azon jogok, a melyeket a volt tanács mint jogelőde gyakorolt. Higyfe el a t. ház, hogy a kerület csak azon reményben, hogy a megváltás kérdésében a képviselet a mostani törvényhatóságot illetni fogja: ennek fentartására, hivatalnokai fizetésére és egyéb kiadások fedezésére az állam minden hozzájárulása nélkül evenkint 60,000 frtot túlhaladó összeget költ, a mit az országnak egy törvényhatósága sem tesz, de oka sines, hogy tegye. Mindezeknél fogva a kerületi lakosság törvényhatósága és ennek bizottsága képviseletében a legjobb biztosítékot találván : elévülhetetlen privilégiumai alapján teljes joggal követelheti, hogy a jelenlegi törvényhatóság, mint a volt tanácsnak jogutóda, a kerületet az államkincstár ellenében annál is inkább képviselje; mert ha áll, hogy a törvényhatóság a, kincstár ellenében jogelődének kötelezettségeit vállalta el: kell, hogy az általános jogelvek szerint álljon az is, hogy jogelődének jogait is gyakorolhassa. A t. ministeri rendeletben az is hozatik fel, hogy mivel a megkisérlett egyességet sem a kerülettel, sem az egyes községekkel létre hozni nem sikerült. 0 Felségánek legfelsőbb elhatározása folytán, mely mellesleg mondva a kerülettel soha nem közöltetett: a megváltás s illetőleg a megvétel kérdése — mint a t. rendeletben állíttatik — a per útjára lett utasitve. De szabadjon t. ház, hogy egész határozottsággal állítsam, miszerint az egyesség eddigelé komolyan soha meg sem kisértetett. Igaz ugyan, hogy 1872. évben Somody kormánybiztos megjelent egyszer Nagy-Kikindán az egyesség megkísérlése czéljából ; de a nevezett kormánybiztos azon nagy hibát követte el. hogy nem a kerület képviselőivel, vagy ezek igazolt meghatalmazottjával, hanem senki által meg nem bizott néhány birtokossal és a kerület egy pár hivatalos közegével érintkezett. Még inkább hibázott báró Majthényi királyi biztos, ki a földosztókkal alkudozásokba bocsátkozott. Kézzelfogható, hogy ily egyezkedésnek nem lehetett semmi eredménye: inert olyanok tették az ajánlatot, kik legnagyobb részben überl. földeket nem is bírtak. Ilyféle egyezkedési kísérletek t. ház, igaz ugyan hogy kísérleteknek megjárták; de hiányzott bennök az alaposság, a komolyság, a behatóság. A kerületi lakosság azzal kecsegtette magát, hogy a t. kormány az 1860. évi augusztus 31-én kelt legfelsőbb elhatározás értelmében megteendi a szükséges intézkedéseket a tárgyalások újbóli és szabályszerű felvétele iránt; de e helyett a t. pénzügyminister ur az 1875. évi június 10-én kelt t. ministeri rendelet szerint 0 Felségének