Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-111

352 111. országos ülés íaárczius 18. 1876. Irányi Dániel: T. ház! Az interpellátió, melyet a földmivelés, ipar és kereskedelmi minister úrhoz vagyok bátor intézni, következőkép szól. (Olvassa.) Interpellátió a földmivelés, ipar s kereskedel minister úrhoz. Miért, melyik törvény, vagy micsoda jogczim alapján tiltotta meg a t. minister ur a Lipcsében megjelenő „Die Gartenlaube" czimü képes folyóiratnak Magyarországba való behozatalát nem csak postán, hanem kereskedői utón is? Kérem ezen interpellátiót a t. minister úrral közölni. Elnök: Közöltetni fog a földmivelés ipar és kereskdelrnimi rninisterrel. Következik Szabovdjevich képviselő ur interpellátiója. Szabovljevich Mihály: T. képviselőház! A nagy-kikindai kerületben fekvő u. n. „überlandi" földek megváltásának kérdése a kerületi lakosságnál egyike a legfontosabb kérdéseknek, ugy szólván annak életkérdését képezi: miután pedig ugyané kérdés a jelenlegi pénzügyi viszonyokat tekintve, az államkincstárt is nem csekély mértékben kell, hogy érdekelje: kérem a t. házat, hogy tekintette] az ügy fontosságára annyi figyelemben részesitseu, hogy indokaimat és érveimet, melyeknél fogva ezen interpellátiómat a tisztelt pénzügyminister úrhoz intézni bátor vagyok, legalább is a fővonásokban kifejthessem. Főokot szolgáltat jelen interpellátiómra a tisztelt belügyminister urnák a nagy-kikindai kerületi törvényhatósághoz múlt év június 10-ón intézett rendelete. Mintán azonban ezen rendelet a t. pénzügyminister urnák az ugyané rendeletben szórói-szóra foglalt nyilatkozata értelmében és szellemében lett kibocsátva és miután különben az interpellátió tárgya szorosan a t. pénzügyminister ur szakmájába vág: jónak ós czélszerünek tartottam, hogy ezen interpellátiómat csakis a t. pénzügyminister úrhoz intézzem. „Áttérve interpellátioni tárgyára, mindenek előtt szükségesnek tartom, hogy a kerületi lakosság által már évszázadon át szakadatlanul birtokolt és általa megváltandó überlandi földek természetét, jogtörténeti szempontból, rövid vonásokban ecseteljem. A kerületi szerb lakosság egy részét képezi azon szerb népnek, mely I. Lipót király meghívása folytán Osarnojevits Arszén patriarcha alatt 1690. óvbem Szerbiából összes vagyonával fegyver alatt Magyarország alsó vidékein bizonyos feltételek alatt letelepedett. I. Lipót király 1690. évben kelt szabadalom-levele biztosítja részökre a többiek közt a törököktől visszafoglalandó földek örök tulajdonát. Ezen szabadalom-levélnek mintegy következménye és kifolyásaként a kerületi szerb lakosság az ország érdekében teljesített hü szolgálatai elismeréséül később különös szabadalom! evei ékkel lett megajándékozva, melyekre ez alkalommal kizárólag szoritkozni fogok. Igaz ugyan, hogy most, midőn az állampolgárok összes viszonyait, jogait ós kötelezettségeit a törvények rendezik és szabályozzák, hogy — mondom — most különösnek látszik a privilégiumokra hivatkozni; megvallom, hogy a privilégiumok" nagyobb részben csak történeti jelentőséggel bírnak és nem ritkán minden gyakorlati értéket nélkülöznek. De ezen coneret esetben engedje a t. ház. én a kerületi privilégiumokra különös súlyt fektetek és azért nekem azokra nagyon is hivatkoznom kell ; inert azok kifolyásai a királyi kegyelemnek a hű és felette nagy, ugyanezen privilégiumokban ünnepélyesen elismert szolgálatokért ; hivatkoznom kell ezen privilégiumokra, mert ezekben foglaltatik a jogalap ós jogezim, melyek alapján a kerületi lakosság földjeit birja és haszonélvezi; ezek rendezik az államkincstár mint földesúr és a kerület mint volt jobbágy közti viszonyt ugy, hogy Mária Terézia királynő által 1774. évi november 12-én kiadott privilégiuma a kerületnek urbáriuma gyanánt szolgált. Ezen privilégiumot később I. Ferencz király 1817. évi augusztus Lón kiadott privilégiumával megerősítette. Az elsőben biztosíttatik a kerületi községeknek birtok és haszonélvezeti joga minden földjeikre nézve különbség nélkül azzal, hogy soha el nem fognak adatni, elzálogosittatni vagy bármi módon elidegenittetni, fen tartatván nekik azon jog is. hogy magokat az uradalomtól megválthassák; a. másik privilégiummal pedig meghagyatik a kerület legünnepélyesebban másodízben is a kérdéses földek örök haszonélvezetében és birtokában. Nem áll tehát, mint azt az államkincstár képviselői állítják, hogy az überlandi földek allodiális természetűek, hogy tehát a- kincstárnak korlátlan tulajdonai. A kerületi szabadalomlevelek féireinagyarázhatian szavait, czélirányát és szellemét a volt magyar pénzügyminister gróf Lónyay is annyiban helyesen fogta fel és méltányolta, hogy a magyar királyi államjavakról ő Felségéhez 1869. óv — ha jól emlékszem — szeptember havában felterjesztett jelentésében ott, hol a kincstári uradalmi javakról tesz emiitőst, világosan mondja, hogy a nagy-kikindai kincstári uradalom örök haszonbérbe van kiadva. Ez is erős bizonyítékul szolgál arra, hogy az überlandi földek nem a kincstárnak korlátlan tulajdonai. A megváltás tárgyát jelenleg 128,149 kat. hold képezi, mely földmennyiség után a kerület