Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-92
28 92. országos Ülés feurnár 17. 1876. désére nézve észrevétel nem tétetett: utolsó bekezdését azon módosítással, melyet Széll pénzügyminister' ur adott be, elfogadni ? (Elfogadjuk.) Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a, 9-ik szakaszt a pénzügyminister ur által beadott módosítással elfogadni. Következik a 10-ik szakasz. W ächter Frigyes jegyző': (olvassa a 10-ik szakaszt.) Elnök: Vao 7 e a 10-ik szakasz ellen észrevétel? (Szünet.) Észrevétel nem lévén, a 10-ik szakasz elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a II-ik rész czimét.) Elnök: A II-ik rész ezime ellen ugy látom nincs észrevétel: Elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa az Is'ö fejezet czimét.) Elnök: Elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a 11-ik szakaszt.) Ilelfy Ignácz: T. ház! Én nem nyújtok be módosiiványt, mert ugy látom, hogy a pénzügyminister ur részünkről nem hajlandó elfogadni semmit ; hanem bátor vagyok mégis arra figyelmeztetni, hogy a törvények szerint ez ugy magyarázandó, hogy ez alatt ott, hol adó-hivatalok nincsenek: csakis a községi jegyzők értendők. Már én nem birom felfogni, hogy mivel képes a pénzügyminister ur azt igazolni, hogy az egész elöljáróságból kiveszi épen a jegyzőt és ezt az összes elöljáróság mellőzésével mintegy a község urává teszi. Meglehet, hogy vannak oly községek, a hol egyedül csak a jegyző képes arra; de hogy ezt a törvényben kimondjuk, kizárva a birót és az egész elöljáróságot. Ez oly sértést foglal magában, de egyszersmind oly rendkívüli hatáskörrel ruházza fel kizárólag a jegyzőt, a mi szerintem indokolva nincs. Hogy kik a községi közegek? az meg van állapítva törvény által. Én móclositványt nem nyújtok be: nagy köszönettel venném azonban, es ugy hiszem, a t. ház többsége is azzal fogja venni, ha ezen kizárólagos magyarázat egészen elhagyatnék. Vidovics Ferencz: T. ház! Én nem akarok oly rósz feltételből kiindulni, mint t. képviselőtársam, hogy a t. pénzügyminister ur oly módositványokat, a melyek netalán az adózó közönség érdekében nyújtatnak be, nem akarna elfogadni. Épen azért bátor vagyok ezen §-hoz egy móclositványt benyújtani. Látjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatból, hogy a t. pénzügyminister az adóbehajtást még szigorúbbá akarja tenni, mint ez eddig volt. Ha tehát a kincstár érdekének a szigorúbb behajtás által eleget teszünk, midőn az adózó közönségről van szó: azt hiszem, itt az ideje, hogy az adózó közönségről is megemlékezzünk, t. i. hogy az adózó közönséget az adó kivetők netaláni zaklatásától megóvjuk. Több neme az adónak a községi közegek által vettetik ki. Ilyen a földadó ós a luxusadó. Itt t. ház, a községi közegek részint az előttük fekvő világos adatokból, részint a luxusadónál ismervén a községi lakosok körülményeit, bizton járhatnak el; de azért mégis gyakran megtörtént, hogy az illetők különösen a luxusadónál méltatlan terhekkel rovattak meg. Ha jól emlékszem, a képviselőházban is fordult elő több panasz, hogy azok, a kik a törvény értelmében a luxu-s adó alól ki lettek volna véve, ez alá még is bevétettek. Már most az ily méltatlan kirovás csakis a községi közegek bűnös gondatlanságából, vagy épen rósz akaratából származik. De egyébiránt a jövedelmi adót kivető közegeknek is annyi mód áll rendelkezésükre, hogy az adókivetés helyesen történjék, hogy ideje lesz ott, hol megneveztetnek ezen adókivető közegek, ha netalán azok a közönség rovására helytelenül vetnék ki az adót : egyúttal gondoskodni arról, hogy ezért megbüntettessenek. Igaz, hogy a 13. §-nál az összeírásra és kivetésre nézve az mondatik, hogy a pénzügyminister rendeleti utón állapítja az eljárást meg; de bocsásson meg a t. pénzügyminister ur, ha egyenesen kimondom, hogy ezen pénzügyministeri utasításoktól, a tapasztalatokon okulva, bizony borsódzik az adózó közönség háta. Hogy egyebet ne említsek, ismét a luxus adó iránt kiadott pénzügyi utasításokra hivatkozom. A törvény megszabja, melyek például azon lovak és kocsik, a melyek adómentesek, és melyek azok, a melyek adó alá összeirandók; de a pénzügyminister ur utasítása folytán a királyi adóhivatalok nem igy jártak el; hanem a községi elöljáróságnak meghagyták, hogy minden lovat és kocsit összeírjanak, és ők azokból tetszésük szerint válogatták ki, hogy melyek adómentesek, melyek nem. Hogy ebből, mennyi panasz merült föl: azt mindenki tudja, én csak egy pár esetet hozok fel. Tudok esetet, hogy egy megyei orvos, a ki két lovat tart hivatalos utazásai végett, a mire a megyétől általányt is kap, azért: mert az adóhivatalnok meglátta, hogy egyszer az orvos felesége kikocsizott a városba rajta, adó alávette. Szintén tudok egy esetet, a hol egy 500 holdon gazdálkodó falusi birtokos, a kinek csak két lova és egy kocsija van, azért, mert az adóhivatalnok meglátta, hogy neje a heti vásárra a városba kocsizott, őt luxus-adó alá vetette.
