Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-92

28 92. országos Ülés feurnár 17. 1876. désére nézve észrevétel nem tétetett: utolsó be­kezdését azon módosítással, melyet Széll pénzügy­minister' ur adott be, elfogadni ? (Elfogadjuk.) Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a, 9-ik szakaszt a pénzügyminister ur által beadott módosítással el­fogadni. Következik a 10-ik szakasz. W ächter Frigyes jegyző': (olvassa a 10-ik szakaszt.) Elnök: Vao 7 e a 10-ik szakasz ellen észre­vétel? (Szünet.) Észrevétel nem lévén, a 10-ik szakasz elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a II-ik rész czimét.) Elnök: A II-ik rész ezime ellen ugy látom nincs észrevétel: Elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa az Is'ö fejezet czimét.) Elnök: Elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a 11-ik szakaszt.) Ilelfy Ignácz: T. ház! Én nem nyújtok be módosiiványt, mert ugy látom, hogy a pénzügy­minister ur részünkről nem hajlandó elfogadni semmit ; hanem bátor vagyok mégis arra figyel­meztetni, hogy a törvények szerint ez ugy ma­gyarázandó, hogy ez alatt ott, hol adó-hivatalok nincsenek: csakis a községi jegyzők értendők. Már én nem birom felfogni, hogy mivel képes a pénz­ügyminister ur azt igazolni, hogy az egész elöl­járóságból kiveszi épen a jegyzőt és ezt az összes elöljáróság mellőzésével mintegy a község urává teszi. Meglehet, hogy vannak oly községek, a hol egyedül csak a jegyző képes arra; de hogy ezt a törvényben kimondjuk, kizárva a birót és az egész elöljáróságot. Ez oly sértést foglal magában, de egyszersmind oly rendkívüli hatáskörrel ru­házza fel kizárólag a jegyzőt, a mi szerintem in­dokolva nincs. Hogy kik a községi közegek? az meg van állapítva törvény által. Én móclositványt nem nyújtok be: nagy köszönettel venném azon­ban, es ugy hiszem, a t. ház többsége is azzal fogja venni, ha ezen kizárólagos magyarázat egé­szen elhagyatnék. Vidovics Ferencz: T. ház! Én nem aka­rok oly rósz feltételből kiindulni, mint t. képviselő­társam, hogy a t. pénzügyminister ur oly módo­sitványokat, a melyek netalán az adózó közönség érdekében nyújtatnak be, nem akarna elfogadni. Épen azért bátor vagyok ezen §-hoz egy móclo­sitványt benyújtani. Látjuk az előttünk fekvő tör­vényjavaslatból, hogy a t. pénzügyminister az adó­behajtást még szigorúbbá akarja tenni, mint ez eddig volt. Ha tehát a kincstár érdekének a szi­gorúbb behajtás által eleget teszünk, midőn az adózó közönségről van szó: azt hiszem, itt az ideje, hogy az adózó közönségről is megemlékez­zünk, t. i. hogy az adózó közönséget az adó ki­vetők netaláni zaklatásától megóvjuk. Több neme az adónak a községi közegek ál­tal vettetik ki. Ilyen a földadó ós a luxusadó. Itt t. ház, a községi közegek részint az előttük fekvő világos adatokból, részint a luxusadónál ismervén a köz­ségi lakosok körülményeit, bizton járhatnak el; de azért mégis gyakran megtörtént, hogy az ille­tők különösen a luxusadónál méltatlan terhekkel rovattak meg. Ha jól emlékszem, a képviselőházban is for­dult elő több panasz, hogy azok, a kik a törvény értelmében a luxu-s adó alól ki lettek volna véve, ez alá még is bevétettek. Már most az ily mél­tatlan kirovás csakis a községi közegek bűnös gondatlanságából, vagy épen rósz akaratából szár­mazik. De egyébiránt a jövedelmi adót kivető kö­zegeknek is annyi mód áll rendelkezésükre, hogy az adókivetés helyesen történjék, hogy ideje lesz ott, hol megneveztetnek ezen adókivető közegek, ha netalán azok a közönség rovására helytelenül vetnék ki az adót : egyúttal gondoskodni arról, hogy ezért megbüntettessenek. Igaz, hogy a 13. §-nál az összeírásra és kivetésre nézve az mon­datik, hogy a pénzügyminister rendeleti utón álla­pítja az eljárást meg; de bocsásson meg a t. pénz­ügyminister ur, ha egyenesen kimondom, hogy ezen pénzügyministeri utasításoktól, a tapasztala­tokon okulva, bizony borsódzik az adózó közön­ség háta. Hogy egyebet ne említsek, ismét a lu­xus adó iránt kiadott pénzügyi utasításokra hi­vatkozom. A törvény megszabja, melyek például azon lovak és kocsik, a melyek adómentesek, és me­lyek azok, a melyek adó alá összeirandók; de a pénzügyminister ur utasítása folytán a királyi adóhivatalok nem igy jártak el; hanem a községi elöljáróságnak meghagyták, hogy minden lovat és kocsit összeírjanak, és ők azokból tetszésük sze­rint válogatták ki, hogy melyek adómentesek, me­lyek nem. Hogy ebből, mennyi panasz merült föl: azt mindenki tudja, én csak egy pár esetet ho­zok fel. Tudok esetet, hogy egy megyei orvos, a ki két lovat tart hivatalos utazásai végett, a mire a megyétől általányt is kap, azért: mert az adóhi­vatalnok meglátta, hogy egyszer az orvos felesége kikocsizott a városba rajta, adó alávette. Szintén tudok egy esetet, a hol egy 500 holdon gazdál­kodó falusi birtokos, a kinek csak két lova és egy kocsija van, azért, mert az adóhivatalnok meg­látta, hogy neje a heti vásárra a városba kocsi­zott, őt luxus-adó alá vetette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom