Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-110

328 110. országos UWs inárczius 17. 1876. hogy mindenki a subjectiv szempontot fogja mindenek előtt előtérbe tolni. Hogy jó-e vagy nem ? a felett nem vitatkozom; de minden esetre magam részéről csak sajnálkozásomat kell a felett kifejeznem, hogy épen a subjeetivitás annyira vitetik, hogy bizonyos szempontok túlságos erősen markiroztatnak másoknak talán rovására. Mi hallottunk itt beszólni protestáns autonómiáról, mely létezik, katholikus autonómiáról, mely nem létezik, melynek léteznie kellene, vagy nem kellene és több eféle dolgokról. Én megvallom, ezeket nem tekinthetem mint eorollariurnáit ezen törvényjavaslatnak és én legalább a magam részéről igyekezni fogok, — bár katholikus vagyok, — türelmesebb lenni és objeetiv szempontból szólni ezen törvényjavaslatról. Szorítkozni fogok tisztán a törvényjavaslatra, ugy a mint az van, a népoktatás kellékeiről vagy hiányairól ha ilyeneket tudok feltalálni; de más szempontokat, melyek itt most helyt nem találhatnak, szándékosan mellőzni fogok. Az igen t. közoktatási minister ur is egészen nyíltan megmondotta, hogy ezen törvényjavaslat által nem ezélzott egyebet, mint a már létező és régen elfogadott tanfelügyelői intézményt beleilleszteni a közigazgatási bizottság; keretébe. Bár mennyire elleneztem én is másokkal együtt a közigazgatási bizottságról szóló törvény létrejöttét, — miután többé kétség nem lehet a fölött, hogy az csakugyan törvény erejére fog emelkedni és miután az azon intézkedést is tartalmazza, hogy a tanfelügyelő a közigazgatási bizottság tagja: ezen tény természetes következményéül kell tekinteni azt is, hogy a kormány most a tanfelügyelők viszonyát a közigazgatási bizottsághoz törvény által akarja szabályozni. Én csak azon kérdést bátorkodom itt felvetni : vajon nem lett volna-e czélszerü éppen akkor, midőn a t. minister ur ezen emiitett viszonyt közelebbről igyekezett megállapitani, — az egész országban nem nagy népszerűségnek örvendő tanfelügyelői intézményt is aként átidomítani, hogy az rendeltetésének inkább megfeleljen, mint eddig megfelelt. Hogy ily átidomásnak szükségét némileg a képviselőház maga is érezte: azt abból vélem következtetni, hogy a közoktatásügyi bizottság munkálatát minden előleges tárgyalás nélkül az osztályokhoz utasította. Az osztályokban kifejlődött vita, valamint azon körülmény, hogy a központi bizottság csak több napi tárgyalás után volt képes a ház elé beterjesztve a végleges szövegezést megállapítani: azt mutatja, legalább az én nézetein szerint, hogy a t. ház tagjainak nagy része még mást is keresett ezen törvényjavaslatban, mint egyszerűen a közigazgatási bizottság keretébe való beillesztését a népoktatás ügyének. Meglehet, hogy van benne más is; ón azonban ezt nem keresem, hanem szorítkozom e két pontra t. i. a tanfelügyelői intézményre, vagyis az állami felügyeletre, mely már létezik, s mely e törvényben is fenntartatik némi módosításokkal; ós szorítkozom arra, hogy e javaslat által a népoktatás ügye a közigazgatási bizottsággal kapcsolatba hozatik. A mi a népoktatás ügyét illeti, a mint az a törvényjavaslatban körvonalozva van. én a magam részéről az államfelügyeletet szükségesnek, sőt nélkülözhetetlennek tartom. És pedig nemcsak azért, mert az államot e fenhatósági jog minden az állam területén létező intézménynye] szemben megilleti; hanem azért is : mert ha ez kellően alkalmaztatok, magára az oktatás ügyére is jó hatással lehet. Nekem többször volt alkalmam nyilatkozni az iránt, hogy ón feltétlen barátja vagyok az állami fenhatóság minél erősebb megszilárdulásának ; de másrészről el kell ismernem azt is, hogy az állam közbelépése minden más téren inkább jogosult ós igazolható, mint az oktatásügy terén. Az oktatás és művelődés, mint az egyén legbensőbb szellemi fejlődésének, mint az individualitás megalakulásának leghatalmasabb tényezője természet szerint legkevésbbé tűri az állam beavatkozásából származó korlátozást. Az individuum törekszik szabadon fejlődhetni s én, hogy ugy fejezzem ki magamat, az egyéni szabadság ezen vágyát oly ügyekre nézve, melyek a nevelés szellemi világát illetik : legalább a magam részéről teljesen jogosultnak tartom és alig hiszem, hogy e részben eüenmondásra • találjak. De tagadhatlan másrészről az is, hogy oly egészen önmagára hagyatott, teljesen szabad egyéni tevékenység, a milyent más szerencsésebb körülmények közt élő nemzetek polgárai élveznek, a mi sajátságos viszonyaink közt talán nem lenne mindig czélszerü és olykor veszélyessé is válhatnék az államra nézve, A fődolog tehát nézetem szerint csak az, hogy az állami fensőség érdekei kellőleg összeegyeztethessenek az egyéni szabadság igényeivel. Midőn azt mondom, hogy én az állami felügyeletet szükségesnek tartom és nemcsak mint jogot, mely az államot, mint legfőbb hatóságot megilleti, hanem szükségesnek tartom még más körülményeknél fogva : ezen más körülmények alatt nem értek egyebet, mint a nálunk minden közügy iránt mutatkozó apathiát és indifferentismust. Mi szeretünk kérkedni a mi autonomicus hajlamainkkal ós erényeinkkel; de én, — meglehet, tévedek, — nem ismerek nemzetet, mely önmagára hagyva, önkényt kevesebbet tenne, mint mi s mely még saját érdekében is csak akkor határozza