Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
110. országos ülés iiiárczius 17. 1876. 30!) de nem akar lemondani arról, hogy a népiskolai tanfelügyelő általa kinevezett tisztviselő legyen. Én, t. ház, azt hiszem, hogy törvényben kellene kimondani azt, hogy a megyéknek feladatuk és kötelességük kezelni a népoktatást ép ugy, mint az administratiónak minden egyéb ágát; törvény által kell kötelességükké tenni a megyéknek azt, hogy válasszanak tanfelügyelőt ós főtanfelügyelőt, ha ugy tetszik az egész megye részére, ki épugy intézkedik az egész megye területén, mint a, főispán, alispán, vagy a megyei főpénztárnok s tökéletesen igaza van a minister urnák nézetem szerint abban, ha egy tanfelügyelő egy megye részére nem elegendő; szükséges volna, hogy a megyék válasszanak járási tanfelügyelőket és ha ez egyelőre nem telnék ki a megye pénztárából vagy a megyei domestieából: akkor én különösen kötelességévé tenném a közigazgatási képviselőnek, a szolgabírónak, hogy végezze azon funetiókat, melyeket a tanfelügyelőnek volna feladata végezni. Azt lehetne talán erre mondani , hogy a megyék egyátalában nem bizonyították be eddig, hogy a népoktatást rájuk bizni lehet, hegy e tekintetben semmi eredményt nem mutatnak föl; hanem méltóztassanak tekintetbe venni, hogy eddig az állam maga sem foglalkozott népoktatással, nem foglalkozott vele sem a törvényhozás, sem a kormány; csak legújabban, azaz 1868-ban következett be e tekintetben egész uj korszak, a népoktatási törvény meghozatalával. Azóta uj világ teremtetett; felkarolta a népoktatás ügyét az állami törvényhozás és a kormány, felkarolta a közvélemény. Napirendre hozatott, mintegy divatba jött e kérdés, úgy hogy most e tekintetben egész másként állunk mint a népoktatási törvény meghozatala előtt, Azon eredmény, mely a népoktatás terén a törvény meghozatala óta kétségkívül észlelhető, nézetem szerint nem tulaj donitható a tanfelügyelőknek; hanem azon intézkedésnek, hogy ott a hol a felekezetek nem képesek jó iskolákat fentartani; községi iskolák állíttatnak fel; azon intézkedésnek. hogy az állani a maga pénztárából gyámolítja, segiti a népiskolákat, állíttat fel praeparandiákat és sok más átalános intézkedéseket tesz. A menynyiben a tanfelügyelőknek hatásuk volt, ugy hiszem, az inkább arra volt alkalmas, hogy ártson a tanügy népszerűségének, minthogy azt előmozdítsa. Meg vagyok győződve, hogy ha a törvényhatóságoknak kezökbe aclnók az 1868. népiskolai törvényt: sokkal nagyobb eredményt volnának képesek felmutatni, mint eddig a tanfelügyelők részéről tapasztaltatott, nevezetesen a mi a személyek megválasztását illeti. E tekintetben az állam szerencsés eddig legalább nem volt; mert valljuk meg az igazat, kevés kivétellel többnyire olyanokat alkalmazott tanfelügyelői állásokra, kik sem szakértelem, sem más tekintetben hivatásuknak meg nem feleltek., Hogy a törvényhatóságok, kik ismerik a személyeket, a maguk körülményeit és bajait, képesek volnának ezeknél alkalmasabb embereket odaállitani: azt hiszem, ezt kétségbe vonni alig lehet. Ez lévén meggyőződésem, t. ház! én azon törvényjavaslathoz, mely a királyi tanfelügyelők intézményét fentartja: részemről nem járulok, nem járulhatok ahhoz átalában, hogy az országos közigazgatás ezen ága, a népoktatás, az összes közigazgatás keretéből ki szakittat ván , centrálisáivá kezeltessék. Elismerem én azt, hogy vannak a közigazgatásnak bizonyos ágai, a melyeket sokkal czélszerübb összpontosított modorban, mint decentralizálva kezelni. Ilyenek a vasúti, postai és távirdaügyek; és midőn a közigazgatási bizottságok létrehozatala alkalmával az is mondatott azok ajánlatára, hogy azután a törvényhatóságok oly tárgyakra is fognak befolyást gyakorolni, melyekre eddig nem gyakoroltak, nevezetesen a vasúti, postai és távirdaügyekrc: ez, a mint tudom, átalános visszatetszéssel találkozott; de a népoktatás ügyét egyátalában nem tartom oly közigazgatási ágnak, a melyet a többiből kiszakítani szükséges, vagy czélszerü volna. Igenis, vannak az államnak is oly feladatai a népoktatás ügyében, melyeket a maga részére kell fentartani; szükséges, hogy az állam, a törvényhozás törvényekkel szabályozza, az ügyet, szükséges, hogy az állam kormánya e törvények végrehajtását eszközölje és arra felügyeljen. Vannak speeificus tárgyak, mint például a praeparandiák felállítása és kezelése, mely által a népoktatás szellemi oldalára is alkalma van befolyást gyakorolni : mert a milyen tanítókat nevel, olyan lesz a közoktatási rendszer is. De azt, hogy az iskolákra való felügyelet, hogy azon aprólékos teendők, melyek a népiskolai ügy kezelése körül előfordulnak, hogy ezeket is centralizálni kell és ministeri hivatalnokok kezébe kell adni: ezt belátni képes nem vagyok. Azt hiszem, hogy a népoktatás kezelése ép oly közigazgatási ág, mint bármely másik, mely a megyék által decentralizálva kezeltetik. Hanem talán azt méltóztatik mind erre mondani, hogy hiszen ez meghaladott álláspont. Arról, hogy a népiskolák ügye a törvényhatóságoknak adassék át, hogy a királyi tanfelügyelői intézmény megszüntettessék : többé szó nem lehet; mert hiszen a tanfelügyelő bele van foglalva a közigazgatási bizottságokról szóló törvénybe. Igaz, hogy a tanfelügyelő ott van elősorolva a közigazgatási bizottság tagjai közt; de legyen szabad megjegyeznem, hogy azon törvény szövegében még az sincs benne, hogy királyi tanfelügyelő. Csak annyi van kitéve, hogy a közigazgatási bizottság tagja
