Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-105

238 105. országos ülés máreziuB 9. 1876. áldozó szolga, ki a részvényesek kedvéért az üz­leti költségeket fedezze? Ez lehetetlen. Vagy köz­igazgatási zár alá kell venni és az üzlet költségeit a részvények kamatozására biztosított százalékok­ból fedezni; vagy a vasút csődbejutását bevárni, melynek folytán oly árért el fog adatai, hogy a biztosítási összeg után az üzlet biztosan foly­tatható. A keleti vasútra nézve a képviselőház múlt évi májushó 22-én tartott ülésében Somssich Pál indítványára azt határozta 5590. szám alatt, hogy e vasút ügyében kiküldött pénzügyi- és vasúti bi­zottságok egyesült jelentése oly utasítással adassék ki a kormánynak, hogy ez ennek alapján a szük­séges és saját hatáskörébe eső intézkedéseket azon­nal megtegye és ebbeli eljárásáról szóló jelentését a jövő országgyűlés kezdetén a háznak mutassa be, ugyanakkor terjessze be egyszersmind azon netán szükségesnek vagy ezé!szerűnek mutatkozó további teendők iránti javaslatait is, melyek saját hatáskörén kivül esvén, törvényhozási intézkedést igényelnek. - Ennek nyomán a ministerium múlt évi ínnemberhó I8-án jelenté, miszerint elő­ször intézkedett, hogy azon esetre, ha a vasút ügyeinek ily bonyolult állása az ügyre befolyást gyakorolt egyének valamelyikét annyira terhelné, hogy ellene bírói eljárás lenne igénybe veendő: ez alaposan indíttathassák meg s ez irányban fel­hívta az államügyészt, hogy erre vonatkozólag az iratok tüzetes tanulmányozása alapján véleményt adjon. — Másodszor egy, az ügy előzményeiben jártas egyénekből álló bizottságot megbízott a kér­dés végleges tisztázására szolgálható tervezetek ki­dolgozásával, — e bizottsághoz utasítván a társu­lat egyes tagjai által e részben tett több rendbeli s különböző alapokon nyugvó indítványokat is. E bizottság ki is dolgozta javaslatait, ezek alapján a kormány a társulattal most szándékozik oly megállapodásra jutni, mely ez ügy végleges megoldását eszközlendi, melynek részleteiről azon­ban a dolog kényes természeténél fogva, jelenleg még bővebben nem nyilatkozhatunk: kérjük a t. házat, méltóztassék e beterjesztésünket ideiglene­sen tudomásul venni. Ha fáradozásaink meghiú­sulnak : akkor beteijesztendjük azt a t. háznak; — ha pedig eredményre vezetnek: akkor a dolog természete szerint a végeldöntés a törvényhozástól függvén, tüzetes tárgyalás alá kerül az egész ügy. Ez volt a ministerium ideiglenes jelentése. Az ígért végleges jelentés még a ház elé nem került és miután a magyar állam anyagi és erkölcsi érdekei okvetlen követelik, hogy addig, míg a keleti vasút keletkezése és építése alatt tapasztalt botrányos eljárásnak miképeni megtorlása iránt a ministe­rium végleges jelentését a ház elé nem terjeszt­heti és ez által tüzetes tárgyalás alá nem vétetik: mindennemű az államkincstár terheltetésével a ke­leti vasuttársulatnak engedélyezendő segély füg­gőben tartassák, ezen nézetnek megfelelő külön­véleményemet elfogadásul ajánlom. {Helyedéi a szélső baloldalon.) Péchy Tamás közmunka és közlekedési­minister: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur különvéleményét arra alapítja, hogy az 1875. évi XL1. törvényezikk szavai azt mondják, hogy az itten felsorolt vasutak pályáinak jövedelmező­sége tekintetéből elkerülheti enné vált uj beruhá­zásokra szükségessé lett tőkékről szól ezen tör­vényjavaslat. Már az átalános vitánál bátor voltam kijelenteni, hogy e szó „uj beruházás" nem azt jelenti, hogy ezentúl beruházás adatik, mert ha azt jelentené: akkor a t. képviselő urnák tökéletesen igazsága volna; mert e pályáknak így, a mint most álla­nak, ezentúl ennyi összeget rendelkezésükre bo­csátani, bizonyára a könnyeimüsséggel határos el­járás volna és én részemről oly törvényjavaslat­tal, mely ezt czólozza, nem is jöttem volna ide. Maga a t. képviselő ur is igen jól tudja, hogy a mint az 1875. XL1. törvényezikknek be­nyújtása alkalmával az indokolásból és az ahoz csatolt iratokból határozottan és világosan látható volt, ezen uj beruházásokra fölvett összeg, nem ezentúl adandó uj beruházásra, hanem régen ki­szolgáltatott beruházásra szükségeltetnek, melyeket csak azért nevezett a kormány a törvényjavaslat­ban újnak: mert a régi engedélyokmányon kívüli beruházások voltak és inert megkülönböztetésül valami elnevezést kellett nekik adni. Ez azonban csak egyik része annak, a mire a képviselő ur okoskodását alapítja; a másik az, hogy csak azon pályáknak adassék ez, az ő nézete szerint uj beruházás, mely pályák jövedelmezőség tekintetéből megérdemlik, mely pályák olyanok, a melyek jövedelmeznek. Bocsánatot ké­rek a t. képviselő úrtól, de akkor kellett volna a törvényhozásnak meggondolni, hogy valamely pálya jövedelmező lesz-e vagy nem? mikor enge­délyezte : de valamely pályáról azért, mert keve­sebbet jövedelmez, most az mondani, hogy azon pályának jövedelmezőség tekintetéből nem adható meg az összeg: nézetem szerint nem helyes eljá­rás. Vegyük fel például a dolgot concret alakban. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az első erdélyi pályának ezen összegből nem adható semmi, mindamellett, hogy az összeg meg van ígérve a kormány beleegyezésével, nem adható azért, mert — szerinte azon pálya üzleti deficitet mutat. Amint jelenlegi nyilatkozotából látom: ettől eltért; miután nem mutat deficitet, nem is mutatott soha, mert mindig volt anynyi jövedelme,hogy saját szükségleteit födözhette, sőt még jövedelmet is adott, de kevés jövedelmet; tehát azt mondja, hogy ennek nem adható semmi, mert keveset jövedelmez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom