Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-105

105. országos Ülés márczius 9 1876. 235 nem vagyok azon helyzetben, hogy t. Zsedényi képviselő társam különvéleményéhez járulhassak. A t. képviselő ur ugyanis néhány vasutat ki akar vétetni azok közül, melyek rószeltetendők lennének a forgalmi eszközök czimén felvett összegből, s itt különösen első helyen az erdélyi vasút áll. Az első erdélyi vasútnál is azon szempontból kívánja a képviselő ur mellőzni a részeltetést: mert az még saját üzleti költségét sem hozza be. Miután azonban az 1874. évi nettó üzleti eredmény 161,000 frtot tüntet fel ós ugy nem tekinthető ezen vasút olyannak, mely saját üzemi kiadásait sem fedezi: én ezen kivétel alá ezen vasutat helyezhetőnek nem találom. Igaz, hogy ezen vasútnál 1875-ben azt hiszem, kedvezőtlenebbé vált; de ez azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a keleti vasút az erdélyi sószállitást az adott refactiák által vonta el. Egyébiránt a még nevezetesebb momentum, mely arra késztett engem : az, hogy azon esetben, ha az erdélyi vasúttól megtagadtatik ezen 2,820,172 frt, ez esetben valószínűleg a vasuttársulat oly helyzetbe jönne, melynek végeredményei nagyon is beláthatok és én azt tartom, hogy ezen esetben vagy az állam jönne azon helyzetbe, hogy igen olcsón vegye meg a vasutat; vagy lenne egy hatalmas vasuttársulat, mely ezt megvenné. Sem azt, hogy ez utóbbi történjék: nem tartom kívánatosnak, sem nem kívánom azt, hogy ily módon űzzön az állani olcsó vasúti politikát. Ez tehát lényegileg azon szempont, mely arra késztet engem, hogy a különvéleményhez ne járuljak. Igen figyelemre méltónak tartom azonban azt, a mit Berzeviczy Egyed t. képviselő ur felemlített és magam is a mondó vagyok, hogy igaz, a függő tartozások lerovása apasztani fogja az egyes vasutak üzleti számláját; de nevezetesen nagy tényező azon költség, mely a nagy, a szerfelett költséges központi kormányzatoknál észlelhető, t, i. az egyes vasúti társulatoknál. Tudomásom van arról, hogy a kormány több ízben intézett felhivásokat az egyes társulatok igazgatóságaihoz, melyek azt czélozták, hogy a központi igazgatóságok költségei apasztassanak; intézett rendeleteket az igazgatóságokhoz, hogy bizonyos időhatárig uj állomások ne szerveztessenek, uj előléptetés ne történjék. Én, fájdalom, ugy vagyok értesülve, hogy ezen rendeletek, melyek bizonyára igen jó intentióval birtak, nem követtettek. Én tehát, midőn mint már jeleztem, e törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, ezélom: felkérni a minister ur figyelmét, erélyét kérni ki arra nézve: méltóztassék oda hatni, hogy lehetőleg egyesittessék az administratio, különösen egyes kisebb vasúti ágakra nézve, egyátalában pedig méltóztassék oda hatni, hogy a költséges központi igazgatóságok kormányzatának költségei a lehető legszűkebb mérvre szoríttassanak. {Helyeslés a szélső jobboldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Igen röviden kívánok pár megjegyzést tenni a szőnyegen levő törvényjavaslathoz. (Halljuk a szélső baloldalról.) Mindenekelőtt meg kell jegyeznem arra nézve, hogy azon körülmény, melyre a pénzügyi bizottság előadója s a pénzügyminister ur renectáliii méltóztatott, hogy elvileg, tulajdonképen lényegileg ezen tárgy már el volt döntve akkor: mikor az 1875 : XLI. és ugyanazon évi XLIX. törvényczikk megalkottatottt; mondom erre nézve azt jegyzem meg, hogy nem vonom kétségbe azt, hogy ezen törvények ezen tárgyban bizonyos tekintetben már intézkedtek; hanem azt sem tehetem, hogy ne helytelenítsem azon eljárást, hogy a törvényhozás felhivatik oly intézkedés tételére, a melyek iránt nincs elegendőképen tájékozva. A mi különben engemet magamat illet, én az előbbi törvényhozás intézkedéseit nem veszem tekintetbe. Tekintetbe veszem a törvényjavaslatot mely előttünk van s azt a maga érdeme szerint megítélve ahoz hozzájárulásomat adom, vagy megvonom attól. Hogy ha aztán a t. ház ezen törvényjavaslatot meg találná tagadni: mit csinál a kormány a már előbb megszavazott törvényekkel. — az az ő dolga. Én tehát azt, hogy ezen kérdés jelenleg érdemleges tárgyalás alá nem való: egyáltalán nem fogadhatom el. Érdemleges tárgyalás alatt van az most: mert a kormány bizonyos meghatározott összegben pénzt kivan megszavaztatni és a képviselőháznak nem csak joga, hanem kötelessége is tudni: mily czélra és mire adatik ki ezen összeg? Ezen törvényjavaslat egyike azon törvényhozási intézkedéseknek, melyeket az államháztartás rendezésének czéljából alakult kormány épen ezen czólnak kivitele szempontjából terjeszt elő. Én megvallom, hogy igen sajátságos módnak tartom, hogy midőn egy kormány Magyarország pénzügyeinek rendezésére alakul: minden törvényhozási intézkedés csak ujabb és ujabb terhet ró az államra. Azonfelül jellemzi nemcsak ezen, hanem átalában valamennyi törvényhozási intézkedéseket, az is, hogy a jtörvényhozás soha sincs kellőképen tájékozva az egész tárgy iránt. így vagyunk ezzel is. Ez időszerint a törvényhozás az iránt: vajon ezen szükség fenforog-e, ily mérvben forog-e fen ? egyátalában nincs tájékozva. Azt mondja a minister ur, hisz ezen kiadás már most nem is fog megtétetni: mert tulajdonkép már előbb, administrativ utón megtétetett. De hisz ez a zárszámadások kérdése. Ha a kormány oly kiadást tett, a melyre a törvényhozás által nem volt fölhatalmazva, hogy mi most a nélkül, hogy megvizsgálnék, szükséges volt-e ezen kiadás hasznos volt-e legalább az országra nézve. SO*