Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-100

100. országos illés márczius 2.1876. 181 Én tudom, hogy az üres forgatmánynyal sokszor vissza lehet élni még a lejárat előtt is ; de ilymérvü visszaélés, mint a minőt most jeleztem nem lehet ós azért, mert a váltóforgalom igényli, hogy az üres forgatmány megtartassák : én nem tartanék még hozzá egy másik sallangot, a mely a különben is veszélyes fegyvert még veszélyesebbé teszi. De még csak arra hivom fel a t. ház figyelmét, hogy a 14. §. kiegészítő részét képező 15. §., mely szabályozza a lejárat utáni forgatmánynak határidejét: nem kimerítő, nagyon nagy hézagot hagy. A német jogtudomány és a német judieatura igen ellentétes álláspontot foglalt el a tekintetben, hogy az ilyen utóforgatmány alapján a viszkereseti jog milyen idő alatt érvényesíthető. Igen szépen tudnám a legkülönbözőbb döntvényeket egymás mellé állítani. Majd azt mondják, hogy három év alatt: míg a váltó el nem évül a bemutatás mindig eszközölhető; majd azt mondják, hogy az első forgatmány keltétől számított két év alatt feltétlenül ; majd azt mondják, hogy az első forgatmány keltétől számított két év alatt; de ha az elévülési idő hamarább jár le : ezen idő alatt kell bemutatni ; végre azt mondják némely döntvények, hogy a váltót a lejárattól számított két év alatt kell bemutatni. Maga a bécsi legfőbb törvényszék mind a három irányban hozott már határozatot. A 15. |- azon intézkedést vette föl, hogy az ilyen váltó az első forgatmány keltétől számított két év alatt mutatandó be; de mindenesetre az elévülési határnap előtt. Ez magában véve helyes volna, de nem kielégítő. Ugy látszik abból indul ki a javaslat, hogy minden utóforgatmánynak, hogy ha a lejárat után tétetett: már eo ipso dátumának kell lenni. Ez pedig t. ház nem áll. Vegyünk csak egy esetet. Ha valaki 1875. évi október 1 -ón lejárt váltót forgat és azt teszi a forgatmányra: Kelt Budapesten 1876. és semmi egyebet: akkor kétségtelen, hogy ez a lejárat utáni forgatmány, de mert a forgatmány napja nincs kitéve : nincs honnan számítani a határidőt. Vagy például valaki igy forgatja ezen váltót: ezen lejárt, de meg nem ovatolt váltót forgatom Nagy Péterre és az alá is iratik általa. Ez megfelel a forgatmány minden kellékének, világos, hogy a lejárat után tétetett; de nincsen dátuma, melytől a két évi határidőt mérni lehetne. Ezt csak azért hoztam fel, hogy kitűnjék, hogy ezen kérdést megoldani nem épén olyan nagyon könnyű és hogy a 17. §., mely kiegészítő részét képezi a 14. §-nak : nem is találta el nézetem szerint a helyes megoldási módot. Eöviden összefoglalva a mondottakat, én azon meggyőződésben vagyok, hogy a váltó lejárta utánni forgatmánynak, még azon esetben is, hogy ha a váltó megnem ovatoltatott: forgatmányi minőséget tulajdonítani, ellenkezik a váltó, ellenkezik a forgatmány foglalmának lényegével; azon véleményben vagyok, hogy ezt a váltó-forgalom nem is igényli; azon meggyőződésben vagyok, hogy veszedelmes átalában, de veszedelmes különösen nálunk, a hol a régi váltótörvény uralma alatt jóhiszeműen kibocsátott üres forgatmányok a visszaélésre tág kaput nyitnak. Mindezeknél fogva én a 14. §-t el nem fogadom; hanem vagyok bátor egy ujabb szöveget ajánlani, mely igy szól: „A 1.4. §. helyett tetessék: „Ha a váltó a fizetés hiánya miatti óvás felvótelóre rendelt határidő eltelte után forgattatik: a forgatmányos a forgatónak jogaiba lép. Maga a forgató ezen esetben váltójogilag kötelezve nincsen." Itt tehát nem lenne különbség téve a közt, hogy óvatoltatott-e a váltó, vagy nem ovatoltatott. Ajánlom ezt a módosítást elfogadás végett. Elnök: A módosítás fel fog még egyszer olvastatni. Molnár Aladár jegyző: (olvassa a módosítást.) Chorin Ferencz előadó: Az előttem szólott igen t. barátom a tudományos készültség egész apparátusával támadta meg a 14. §-t, melyet fölötte veszélyesnek, a forgalomra vészt hozónak és számos visszaélésekre vezetőnek talált. Ha én ugyan csak minden áron az eredményt akarnám elérni: azt mondhatnám, hogy ezen §. lényeges kiegészítő része e törvényjavaslatnak, mely nélkül megdőlnének azon alapelvek, melyekre fektetve van. De ón azt nem fogom tenni és kijelentem, egészen őszintén, hogy az érintett §. nem tartozik azok közé, melyek által a törvényjavaslat alapelveiben módosítást szenved: mind a mellett kötelezve érzem magamat, igen röviden kitüntetni, azon érveket, melyek a jogügyi bizottságot arra vezették, hogy az érintett §-t ugy, a mint fogalmazva van elfogadja. Bátor vagyok a t. képviselő urnák a váltóforgalom terén gyakran előforduló azon eseteket figyelmébe ajánlani, hogy ha a váltó-elfogadó fizetési képessége iránt semmi kétség föl nem merült s ekkor gyakran a váltó az elfogadónak nem szokott bemutattatni, s a váltó lejártakor nem óvatoltatik. Különbség van az elfogadó és a forgató közt. A forgató az óvás föl nem vétele által kiesnék minden fizetési kötelesség alól; ellenben az intézvényezett 3 évig a fizetésre kötelezett marad, akár vétetik fel óvás, akár nem. Tehát a lejárat után is létezik egy főkötelezett, ki, mintegy betetőzi a váltó-üzletet, a kitől 3 esztendeig teljesen jogosan lehet a váltóban kitett összeg fizetését követelni. Ha most ily váltó a lejáratkor bemutatíatik s az elfogadó kijelenti, hogy fizetni nem tud, vagy nem akar és ily valtó-óvás alapján tovább forgattatik : termé-