Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-99

164 99. országos Ülés február 25. 1876. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a bankkérdés megoldása nem oly könnyű, mint én képzelem. Nekünk úgymond nem törvényre, hanem bankra van szükségünk. En épen arra helyeztem a súlyt, hogy törvény hozassák; mert ez által el volnának vágva mindazon agitatiók, melyeket az osztrák nemzeti bank, természetesen saját érdekében, szinre hoz, hogy az önálló jegybank létrehozását megakadályozza. És bocsánatot kérek, a magasabb politika terén az sem áll, hogy a törvénynyel nem értünk el semmit. Igen fényes példára fogok hivatkozni a legújabb korból. Mikor Oavour 1860-ban törvénybe igtattatta, hogy Róma oapitale d'Italia: akkor Eóma a pápa kezében volt és Rómában állott hadseregével a leghatalmasabb császár. Az olaszoknak sem törvény kellett, hanem főváros. De tudta Oavour, hogy e törvényhozatalával oly örökséget hagy hátra, hogy nincs hatalom, mely megakadályozza azt, hogy Róma Olaszország fővárosává legyen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azért kívánom én, hogy törvényben kimondassák, hogy a magyar kormány felhatalmaztatik egy független, önálló magyar bank felállítására és ekkor tudni fogják oda át, hogy bármikép gondolkozzanak is a nemzeti bank részvényesei és kormányzói: a magyar kormány nem tehet "mást, mint a mi a törvénybe van iktatva. Kijelentettem beszédem elején, hogy a részletekbe nem bocsátkozom. Csak egy megjegyzést vagyok bátor még tenni, a mennyiben látszik azokból, a miket imitt-amott hall és olvas az ember, hogy a t. kormány, ugy látszik mégis el van határozva, módot találni arra, hogy az osztrák nemzeti bank állítsa fel ezen bárminőnek nevezendő magyar bankot. Minden félreértés kikerülése végett kijelentem, hogy nekem, semmi kifogásom az ellen, hogy miután saját pénzünk nincs, Magyarországnak ezen hitelintézete bécsi vagy londoni emberek által alapittassék. De jól méltóztassanak megérteni szavaimat, azt mondám bécsi vagy londoni emberek által. De kifogásom van az ellen, hogy a bécsi nemzeti bank társulata, annak bankár-csoportja alapítsa e bankot, még akkor is, ha ezt egészen független és önálló igazgatósággal fogják is felruházni. Mert az merő lehetetlenség, hogy egy csoport, ha két különböző területen levő hitelintézet van birtokában, melyek hivatva vannak külön érdekeknek szolgálni : ne zsákmányolja ki a kisebb érdekű intézetet a nagyobb érdekűnek előnyére. Nem ellenszenv vagy rokonszenv az, mely belőlem beszél: mert tudom, hogy a politikában és financziában rokonszenv vagy ellenszenvnek nincs helye; de mert ón a válasz aiapján Ítéletet nem mondhatok a t. kormány eljárása felett, a választ tudomásul nem vehetem, mert az rám nézve sehogy sem megnyugtató. De másrészről azt sem proponálhatom, hogy tárgyalásra kitüzessék különösen most, midőn már az alkudozások ideje meg van határozva. A t. kormány tagjai fel fognak menni Bécsbe és én csak azon kéréssel vagyok bátor a kormányhoz fordulni, hogy fontolja meg, hogy ez alkudozásokkal mily óriási felelősséget vállai magára; fontolja meg jól, hogy ez az utolsóelőtti kérdés, melyben Magyarország függetlenségének utolsó maradóka felett kell dönteni. Alkudni, aláírni könnyen lehet; de Isten tudja, hány évtized kell hozzá, míg a nemzet visszanyeri az elvesztettet e téren ; midőn látjuk, hogy midőn e tekintetben semmiféle irányban nem vagyunk megkötve : a t. kormánynak nincs elegendő erélye a gordiusi csomót egyszerűen kettévágni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak két rövid megjegyzést kivanok tenni. Az egyik az, a mit már egy alkalommal, ha jól emlékszem még nem a ministeri padokról, mondottam, hogy t. i. a felől kár beszélni, hogy kivel lesz legjobb megalkotni a bankot és hogy nem szeretné valaki — mint a képviselő ur — hogy a bécsi bank tagjai alkossák. Kár pedig azért, mert ha actiákra megalkottatik a bank: nincs az az emberi hatalom, mely meggátolja, hogy ha akarják, pár hét alatt az ő kezökben legyenek a bank aetiái. (Helyeslés.) Ez az egyik. A másik az, hogy legyen a képviselő ur meggyőződve róla, hogy a kormány érzi a felelősség súlyát ; de épen azért, mert érzi, valamint sok egyébre nem állhatna rá: ugy nem állhatna — ezt a magam részéről ugy, mint ministertársaim nevében is merem mondani, hogy nagy hangzatosan oda állítson egy törvényt, melynek alapján kelljen azután még megkísérteni tettleg is létrehozni a bankot és hogy Magyarország összes kereskedelmi és hitelviszonyait kitegye annak a csapásnak, mely ez esetben elmaradhatlan volna. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatik a t. ház a ministerelnök urnák Helfy interpellátiójára adott válaszát tudomásul venni ? A kik tudomásul veszik, kérem méltóztassanak felállani. (Megtörténik). A ház a ministerelnök urnák válaszát tudomásul venni méltóztatott. A másik interpellátió iránt én igen óhajtanék t. ház, minden olyat elkerülni, a mi a jövőre nézve praecedensül hozattathatik föl és gyakran oly esetekben, melyekben kellő indokolással előzményül nem is alkalmazható és azért megvallom, igen óhajtanám : ha a t. ház megnyugodnék abban, hogy a ministerelnök Simonyi Ernő interpellatiójára más alkalommal válaszoljon, mikor Simonyi Ernő is jelen lesz, hogy akkor Simonyi válaszát megadhatván: ne legyen szükséges annak a kivételes és jövőre praecedensul szolgáló esetnek előidézése, hogy Simonyi válaszát máskorra halaszsza. Azért kérem a t. házat, méltóztassék megnyugodni abban, hogy