Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-98
150 9h. orszáffos itlís február 24.1876. gadják: méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1., 2. és 3. szakaszait, melyek változtatás nélkül elfogadtattak.) Elnök: A törvényjavaslatnak harmadszori felolvastatása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közigazgatási bizottságnak jelentése a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat némely szakaszaira vonatkozólag a főrendiház által tett módosítások tárgyában. Molnár Aladár jegyző (olvassa:) A közigazgatási bizottságnak jelentését a főrendek által a törvényjavaslatra vonatkozólag tett módosítások tárgyában. Elnök: Az eljárásra vonatkozólag legjobbnak vélném, hogy a főrendek jegyzőkönyvi kivonata pontonkint fölolvastatván, a mely szakaszokra a főrendek módosítást javasolnak: az iránt méltóztassék a t. ház határozni. Molnár Aladár jegyző (olvassa a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatát.) Elnök : T. ház ! Méltóztassanak megengedni, most föl fogom olvastatni azon szöveget, melyet mi küldtünk át a főrendekhez, hogy a t. ház megbírálhassa, hogy a változtatást elfogadja-e, vagy nem ? Molnár Aladár jegyző (olvassa a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat 23. §-át.) Gulner Gyula előadó: T. ház! A mint a felolvasott két szövegből, jelesen az utóbb felolvasott képviselőházi szerkezetből s az előbb felolvasott főrendiházi módositásból érteni méltóztatott, a különbség a két szerkezet közt abban áll, hogy mig a képviselőháznak előbb megállapított szerkezete szerint a közigazgatási bizottságban működő egyes közigazgatási ágak előadói oly ügyekben, a melyek az ő hatáskörükhöz vannak utasítva, tehát tárgyalást nem kívánnak, közvetlenül intézkedhetnek és rendelkezhetnek a végrehajtó alantas tisztviselőkkel: addig a főrendiház módosítása azt hozza javaslatba, hogy kivéve az adófelügyelőnek e részben fentartott intézkedési jogát, a többi közigazgatási ágak képviselői, a kik a közigazgatási bizottságban jelen vannak, a bizottság elnöke utján érintkezzenek az alantas tiszviselőkkel, a ki a javaslat szerint a főispán, vagy annak akadályoztatása esetében az alispán. Talán szükségtelen t. ház bővebben fejtegetnem, hogy ez csakugyan, a miként az a közigazgatási bizottság jelentésében is meg van érintve, a közigazgatási bizottságok által elérni óhajtott összhang érdekében áll és inert ez javitás a szerkezetben: ezen szenpontból kiindulva, bátor vagyok a t. házat kérni, hogy a főrendiházi módosításokat elfogadni méltóztassék. Mocsáry Lajos: T. ház! A főrendiház üzenete, nézetem szerint egyike a legcsodálatosabb alkotmányoknak. A főrendek nem vélik elfogadhatónak a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatnak 23. pontját, illetőleg ennek azon intézkedését, mely szerint a közigazgatási ágak egyes főnökei közvetlenül rendelkezhessenek a községi és megyei közegekkel. Ezen felfogás tökéletes. Ezt helyes indokolásukban következőképen fejezik ki a főrendek.: „A főrendiház nem tartja ezélszerünek, hogy a hatóságnak végrehajtó tisztviselői többféle állam-közegektől nyerjenek utasításokat és meghagyásokat. Hanem csodálatos t. ház, hogy midőn ezt kimondják a főrendek: nem vonják le az ezen elvből levonandó természetes consequentiákat; hanem a következő szöveget ajánlják, hogy tudniillik a közigazgatási ágak főnökeinek rendelkezései a bizottság elnöke, vagy ennek akadályaztatása esetében helyettese elé terjesztetvén, annak aláírásával adassanak ki. Nézetem szerint t. ház, az, hogy én, mint tisztviselő jogosítva vagyok kiadni egy rendeletet, de azt nem a magam neve alatt, hanem másnak a neve alatt adom ki: — képtelenség. Ha jogosítva vagyok rendeletet kiadni: természetesen, hogy azt a magam neve alatt adom ki, nem pedig más neve alatt. Ha valamely rendeletet kiad egy hivatalnok és azt át fogja küldeni aláírás végett az elnöknek, a ki a főispán vagy akadályoztatása esetében az alispán : ennek vagy van joga megtagadni az aláírást, vagy nincs. Ha joga van megtagadni az aláírást azon rendelettől : akkor annak, a ki a rendeletet concipiálta és ki akarta adni, valósággal megszűnt a joga efféle rendeleteket kiadni. Már ha a főispántól vagy az alispántól függ az, hogy ki fog-e adatni vagy nem az ily rendelet: akkor a rendelkezési és intézkedési jog nem a concipiálót, hanem a főispánt vagy az alispánt illeti. Azt hiszem, ez tökéletesen világos. Ha pedig nincs joga a főispánnak vagy alispánnak megtagadni az aláírást, — ha csak arról van szó, hogy vidiinálja a rendeletet: akkor tökéletesen fölösleges, hogy ezen rendeletek hozzáküldessenek aláírás végett: akkor ez egy egészen fölösleges és haszontalan czeremonia, a mely csak idővesztegetést okoz. Azt mondják a méltóságos főrendek, — és ez volna némi magyarázata ezen intézkedésnek, — hogy az elnök ekként a végrehajtásról mindenesetre tudomással bír. Tehát csak azért küldenék oda azon egyes hivatalnokok rendeleteiket aláírás végett, hogy registrálhassa a főispán vagy alispán és tudomással bírjanak arról, hogy a többi hivatalnokok mit rendelnek. Ezen az esetben nem tartom szükségesnek, hogy ezen kerülő utat tegye
