Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-91

4 91. országos ülés február J(> 187<>. Elnök: E törvényjavaslat iránt mindenek előtt az átalános tárgyalást nyitom meg. Az első szó a központi bizottság előadóját illeti. Baross Gábor előadó: T. ház! A midőn tisztem teljesítendő, e pillanatban e- helyet elfoglalom, volna jogom, sőt volna kötelességem, hogy a központi bizottság jelentésével bemutatott e törvényjavaslatot a kegyeletes megemlékezés és a a múlt megczáfolhatatlan tényeivel igazoljam. Ámde t. ház, meggyőződésem az, hogy egy oly törvényjavaslat, a melylyel a t. ház karöltve a történelemmel Deák Ferencz emlékezetét megörökíteni és érdemeit törvényeink ércztáblájára vésni fogja: Magyarország törvényhozó testületében egyátalában indokolásra nem szorul, (jílénk helyeslés és tetszés a középen.) Es ép azért egyrészt lemondva jogomról másrészt felmentésemet kérve kötelességem teljesítése alól, egyszerűen tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot általánosságban ós részletesen elfogadni, (lilénk helyeslés a középen.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A magam részéről is csatlakozva azokhoz, a miket a t előadó ur mondani méltóztatott, egyszerűen minden bővebb indokolás nélkül: mert hiszen az indokokat, azt hiszem, mindenki keblében viseli, ajánlom a javaslat elfogadását. {Elénk helyeslés a középen.) Ürményi Miksa: T. ház! A nyilvános életnek a szenvedélyek salakjától nem mindig ment küzdelmei közt azt is, ki más tanácsadót, mint önzetlen meggyőződését, más tekintetet, mint hazája javát — soha nem ismert, néha fájó érzelmek szállják meg : midőn mintegy károsnak hitt irány képviselői ellen, olyanok ellen kénytelen küzdeni, kiket oldala mellett óhajtana látni, midőn azokat készül megtámadni, kiket szeret. Ezen, némelykor elkerülhetlen, s mindig bántó esélytől ma mentek vagyunk. Én legalább alig képzelek előterjesztést a t. kormányférfiak részéről, mely annyira megfelelne hivatásának, anynyira érdemes lenne teljes elismerésre, mint a mely ma előttünk fekszik. A királyi palota koronás-urától le a viskók szegény népéig, egyesek, százezrek, testületek, hatóságok lerótták a kegyelet adóját. Deák Fereneznek sírjánál nem hiányzott a köny, a virág, a babér. A lajihántuli országok részvéte könnyítette fájdalmunkat; a művelt világ legjobbjai érezték, hogy az emberi ész és sziv örökkéváló ideáljait dicsőitik, midőn őt magasztalják. Egy még nem szólott, egy koszorúnak helye még üres a friss hantokon: a nemzet, mint ilyen még adós szavával, ő az örökéletű feledhetlen fiának még tartozik az elismeréssel. Alkotmányos fogalmak szerint a törvényhozás három factora van egyedül hivatva a nemzetnek, mint ilyennek nevében szólani. Örömmel üdvözlöm ezért a kormánynak egy drága emlékű előzményre alapított ezen előterjesztését. Vannak talán, kik ezen törvén}>hozási cselekvényben Deák Ferencz művei minden részleteinek is szentesítését látják, és ezért kevésbé melegen pártolják. Azonban az eltérés a felfogásban nagy alig lehet, midőn oly sokban egy a nézetünk. Az erkölcsi ingadozások és tér tanok korában, mint minőt ina élünk, a férfiúnak szeplőtlen jelleme ós önzetlensége, — a vélemények rohamos változtatásának napjaiban a politikusnak soha meg nem hazudtolt következetessége, a státus-férfiú. ki a trón iránti hűséget soha nem feledve, soha nem mondott le a nemzet ideáljai után való törekvésről, — ő, ki a kötelességérzet religiójával meggazdagitá a hazaszeretetet, mint oly történelmi alak magasodik fel, mely ethikai szépségében és magasztos egyszerűségében késő nemzedékek fiait tanítani fogja, hogy miként kell szeretni, miként kell szolgálni e hazát. Az ő műveiről t. ház, talán elmondhatjuk egy franczia író szavait: „Kiváltsága ily nemes természeteknek, hogy még elválásuknak is jótékony a hatása. Kibontakozva a mi apró harezainkból, felülemelkedve a mi szenvedélyeinken és fogyatkozásainkon , tisztább világosságban fénylenek előttünk. Ha ily ember hagyja el a földet : műve felölt valamit halálának magasztosságából, szentségéből ; a napnak bölcsei nem erőlködnek többé ellene, tekintély lett, melyre hivatkozunk, támasz, melyre szükségünk van; mig élt, sokan nem hallgatták, halálát csend állja körül: az egész ország, az uj nemzedékek hallani akarják c szózatot, mely a sírból hangzik feléjök." Meg lehet, hogy az alakok, melyet 1867-ben Deák Ferencznek gondolatai öltöttek, nem tökéletesek. Voltak és lesznek az övénél kevésbé bölcs agyak, kevésbé ügyes kezek, melyek ez alkotásokat talán kevésbé szerencsésen kezelik, fejlesztik. De a státusférfi alapgondolatai élni fognak : mig él e nemzet szerencséje. Megszűnt a bizalmatlanság király es nemzet közt. Nem féltjük többé nemzetiségünket, nem önállóságunkat. Es daczára annak, hogy

7 épen napjainkban ismét találkoztak meggondolatlanok, különösen szomszédainknál, kik a szenvedélyeket és nemzeti hiúságokat jobb tanácsadóknak tartják a kölcsönös méltányosság, a higgadt megfontolásnál: nagyban és egészben mégis terjedt és bizton terjedni fog nálunk is a Lajthán tul is azon tudat, hogy a monarchia e két fele egymásra van utalva. Az t. ház, kinek, mint nekem akkor ujoncznak a közéletben és az életben a szerencse jutott első lépéseit az ő vezérlete alatt tehetni: nem feledheti soha, mily biztos szemmel, kitartással ós növekedő sikerrel működött ő nemzeti létünk meg-