Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-95

95. országos Ülés február 21. ]S7«. 95 hoz és sajnálom azt, hogy a törvényjavaslatban az intézkedések olyanok, amelyek nem viselik magu­kon a valódi őszinteség bélyegét. (Zaj. Halljuk]) Ezen törvényjavaslatban igen sok oly intéz­kedés van, amely egészen mást czéloz, mint amit mond. Ez azon. törvényjavaslati csoportnak egyike, melyek a közigazgatás átalakítására vannak irá­nyozva ; de nem egyöntetüleg, egybehangzólag ama­zokkal, hanem párhuzamosan egy külön közigaz­gatási rendszert állit fel a maga számára. Ha nem tudnám, hogy az igen t. minister urak közt oly nagyon megzavarhatatlan az egyetér­tés: azt gondolnám, hogy a minister ur egy külön rendszert akar a maga számára alakítani, melylyel a másikat ellensúlyozhatja. Azonban nem avatkozom abba, ez a minister dolga. En a törvényjavaslatot ugy tekintem, a mint előttünk van s áttérhetek azon szakasznak bírálatára, mely tárgyalás alatt van. A minister ur elfogad néhány módosítást. Azon módosítás, melyet Teleszky képviselő ur adott be a második pontra ; azt hiszem, világosab­ban jelölik a dolgot s az ellen semmi kifogásom nincs : mert magam is óhajtom, hogy a törvény szavai, a mennyire emberileg lehetséges, mennél kevesebb félremagyarázásra adjanak alkalmai. A negyedik ponthoz Horváth Lajos képviselő ur által beadott módosítást nem taitoin nyereség­nek. Az adófelügyelő rendeli el a végrehajtást s az adófelügyelő legyen ismét a föllebbezés bírája? Ez a törvénykezés és a törvény végrehajtási elmé­letnek egy uj neme. a melyről nekem fogalmain nem volt; hanem majd meglátjuk, hogy a gyakorlatban hogy fog az működni. A minister ur azt mondja, hogy a 4. ponthoz több módosítás adatott be, a mely nagyobb kímé­letet kíván tanúsíttatni az adózók iránt. Igenis én azt hiszem, hogy ennek kell lennie a törvény egyik főfeladatának és a kormány egyik főkötelességének. Az államnak adóját be kell haj­tani ; de soha nem szabad elmenni annyira, hogy az adózókat megrontja, az által, hogy az adót raj­tuk megveszi, tönkre tegye. Már pedig vannak ezen intézkedések közt némelyek, melyek valóban, egybekötve egy kis rósz akarattal a végrehajtónál, tökéletesen tönkre teszi a szegény embert, ugy hogy ezentúl megszűnik adófizető —legalább arra — képes lenni s a jövő negyedév alkalmával már nem lesz rajta, mit esequálni. Azt mondja a minister ur, nem oly nagyok ezek a visszaélések, mint a miliőknek mondják: mert azon esetekben, midőn hozzá fölebbeztek: azt tapasztalta, hogy mindig nagyobb volt a hír, mint a valóság. Azt megengedem ; hanem méltóztassék tekintetbe venni, hogy a legtöbb szegény ember sohasem fölebbez a ministerhez. Hogy valaki a ministerhez í'ölebbezzen : az már oly bonyolódott eljárás, a mire egy szegény föidinivesember egyátalán nem képes. Hisz annak a szegény embernek, hogy a ministerhez felebbezhes­sen, meg előbb útját, módját kell tudnia és ügyvédet kell fogadnia, a mit épen azért nem lehet, mert hiszen adóját sem képes megfizetni: hogyan legyen aztán képes az ügyvédet is fizetni ? Pedig az ügy­védek, tapasztalat szerint — tisztelet a kivételek­nek — nem olyan generosusok, hogy a szegény embernek ingyen is ajánlják szolgálatukat. Arra nézve, a mit a minister ur ismételve mondott itt a házban, hogy ha valakin baj törté­nik: forduljon őhozzá Ezt a szegény ember nem teheti. Van igen sok eset. ahol az, a kin igazság­talanságot követtek el, a ministerhez folyamodik; de legtöbb ember nem teheti azt és épen azoknak érdekei iránt kell legnagyobb kímélettel viseltetni, a kik azt nem tehetik: mert azért nem tehetik, mi­ve! szegények. En megengedem azt. hogy az állam minden szigorral hajtsa be adóját: de ugy, hogy az adó­zót meg ne rontsa; mert tul megy jogaiban és követeléseiben, ha oly adót követel, mely az adó­zókat megrontja. Azt mondja a minister ur, hogy azon kivéte­lek után. melyeket Mocsáry Lajos t. barátom ho­zott javaslatba, a szegény embernek mindene meg­marad. Ha ez így volna, akkor a szegény em­ber, kinek nincs egyebe: inkább sajnálat és kimé­létre méltó, nem pedig szigorú executiora; inert a kinek nincs egyebe, mint ágyneműje, öltözéke, utolsó darab haszonmarhája és pár csirkéje : az bizony oly szegény, hogy azon sok adót megvenni nem lehet; és ha megveszi is azon a pár csirkén az adót : akkor a jövő évnegyed adóját nem lesz képes megfizetni, inert hogyan szerezzen V A minister ur azt mondja, hogy 15 napi éle­lem elég. Megengedem, hogy elég nyáron, mikor munkaidő van, mert az illető, ha dolgozni akar, szerezhet: és ha ugy intézkedik a minister ur, hogy a végrehajtás csak nyáron vezettessék a szegény ember ellen, ha munkaideje van: akkor szigorúan lehet eljárni; de méltóztassék tekintetbe venni, hogy honnan szerez az illető, ha télen el­veszik élelmét ? A vető-magról azt mondja a minister ur, hogy az visszaélésekre ad alkalmat. Én azt hiszem, hogy az itt elősoroltak közt semmit sem könnyebb meg­határozni, mint a vetőmagot. Az egész község tudja, hogy az illetőnek mennyi földje van és igy azt is, hogy mennyi vetőmagra van szüksége. Az, kinek két köbölre való földje van : termé­szetesen nem tarthat vissza. 5 köböl vetőmagot. Ezt legkönnyebb kipuhatolni. Ha pedig az a mag elvétetik tőle. a melyet bevetnie kellene: az állam sokkal többet veszt az által, ha e föld miveletlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom