Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-72

72. országos Illés január IS. 1876. 93 vagy legalább megbénítja hatáskörüket: mig az ő rendszerük mellett megmaradnának mostani ha­táskörükben. Ugyan lássuk, nem azt, hogy mi volna ez iránt az ő rendszerűkben, — mert hisz azt nem mondották meg, — hanem hogyha kinevezet tiszt­viselőkkel akarnak administrálni: mi lehet azon rendszer ? Elsőben is, a mi ezen bizottságot illeti, a részleteknél lesz alkalom, ha kell, bővebben is ki­fejteni ezt, s ott ki fog tűnni, hogy mindaz, a mi arra nézve mondatott, hogy a tanácsok elvesztik hatáskörüket: nem egyéb, mint egy a törvény­javaslat kellő átolvasása előtt kiadott s azontúl megfontolás nélkül felkapott jelszó, mely a tör­vényjavaslatra vonatkozólag egyáltalán nem felel meg az igazságnak. De hogy lehet tanács a mos­tani hatáskörével és kinevezett hivatalnokok rend­szere mellett? Én hiszem, hogy lehet fából vas­karikát önteni: ha nagyon megszorítom magamat, ezt el tudom hinni: de azt elhinni teljesen kép­telen vagyok, és miért ? Azért: mert hisz a ta­nács vezeti a város administratióját, a tanács, melyet a közgyűlés választ. Ha már most önök azt mondják: jól administrálni csak kinevezett hi­vatalnokokkal lehet; lehetetlen a tanácsot meg­hagyniuk : vagy — engedelmet kérek — igaza lehet a t. képviselő urnák, ez lesz talán az igazsághoz legközelebb, ők meghagyják a tanácsot teljes ha­táskörében, csakhogy az önkormányzat nagyobb dicsőségére kinevezik. (Derültség a középen) T. ház! Még némely, hogy ugy mondjam, átalános természetű érvakre, melyek itt felhozattak, kell még egy pár szót szólanom. Legelsőbben is több oldalról, kivált a tegnapi napon, azon kérdés ventilláltatott, hogy ezen törvényjavaslat cabinet­kérdéssé van-c téve, s állíttatván, hogy azzá van téve : több képviselő ur kifejezte ez iránt magas rosszalását. (Halljukl) Én t. ház, nem ezen alka­lomból, de mert ugy látom, hogy némelyekre nézve nem fölösleges a parlamentalismus általános elveiről szólani; (Derültség) átalánosságban meg fogom mondani, hogy mi véleményem van az iránt, hogy valamely törvényjavaslat cabinet-kér­dés legyen vagy nem? (Halljuk.) El fogom mondani ugy, a mint azt az angol parlamenti élet tanulmányozásából és a legtekin­télyesebb angol államférfiak nyilatkozatai után ta­nultam. Minden törvényjavaslatot, mely a kor­mány részéről beadatik, — tökéletes igaz — ca­binet-kérdessé tenni nem szabad, mert ez megöli a parlamenti szabadságot, s ezt előre is megkí­vánom jegyezni ; mert még lehet eset, ezen kor­mánynyal szemben is, hogy egyik vagy másik törvényjavaslata elvettetvén, azt magára nézve ve­reségnek nem fogja tekinteni. S már előre emlé­keztetem ezen kimondásomra azokat, a kik akkor okvetlenül meg fognak támadni, hogy hogyan ma­radhat helyén a kormány, melynek törvényjavas­lata elvettetett. (Helyedéi a középen.) Mondom, minden törvényjavaslatra nem lehet alkalmazni; de viszont, hacsak a parlamenti kormányformá­kat nem akarják illusoriussá tenni valamely or­szágban : a fontosabfe, az elvi, az ország kormány­zati rendszerére, hogy ugy mondjam, döntő befő-' lyást gyakorló javaslatoknak a dolog természeté­nél fogva cabinet-kérdéseknek kell lenni, akár inegmondatik-e az, akár nem. (Élénk helyeslés a középen.) Mert azt a kormány felelősségének esz­méje követeli, hogy ha egy kormánynak oly ja­vaslata bukott meg, melyre az administratió rend­szerét alapítani akarja, vagy ellenére oly javaslat fogadtatnék el, mely által az administratió veze­tését veszélyeztetve látja: ha csak a parlamenta­lismus elveihez -hűtlen nem akar lenni, akkor igenis ott kell helyét hagynia. Tehát minden ily törvényjavaslat a dolog természeténél fogva válik cabinet-kérdéssó. (Élénk helyeslés a középen.) Hogy ezen törvényjavaslat azután kabinet-kórdós-e vagy nem? azt az elmondottak alapján méltóztas­sanak megítélni. Legkevésbé fogják tagadhatni azok ilynemű fontosságát, kik azt állítják, hogy ez Magyarországnak összes administratióját tönkre teszi, felforgatja és lerontja. T. ház ! Bár nagyon szeretnék beszédem vé­gére érni, vannak bizonyos dolgok, a melyeket nem tudtam elhallgatni soha mint képviselő, ós nem tudok szó nélkül elhallgatni most sem, mi­dőn e helyen állok. (Halljukl) Két ily dolgot hallottam tegnap. Az egyik az volt — Steinacker képviselő ur mondotta, — hogy ő az én javaslatomat elfogadja, ha én egy varázsütéssel megtudom tenni azt, hogy a ma­gyar emberben legyen meg a kötelességérzet, a mint meg van a németben. {Nagy mozgás.) A másik, a mit mondani szíveskedett: az volt, hogy ezen törvényjavaslat elfogadható talán — mert ő ott sem szereti — a megyékre nézve; de kü­lönbséget kell tenni a város polgársága és azon megyei lakosság közt, melyet még ma is, mint nyájat hajtanak a választáshoz. (Mozgás.) A mi ez elsőt illeti, a t. képviselő ur vagy meg van győződve róla, hogy csakugyan Magyar­országon nincs meg a kötelességérzet, vagy nincs meggyőződve. Ha meg van győződve, azon állí­tása után, hogy csak ennek hiánya miatt nem fo­gadja el törvényjavaslatomat: el kellett volna hall­gatnia minden egyéb érveivel, mert ezok már ezen egyetlenegy által önmagában tönkre tétet­nek ; de miután mindezen nyilatkozata daczára, egész más érvekkel is megtámadta törvényjavas­latomat : ugy kell lenni, hogy ez iránti hitében nem oly erős, csak culturmissiója érzetében akarta a magyar nemzetet gyanúsítani. (Altalános élénk derültség)

Next

/
Oldalképek
Tartalom