Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-72

90 72, országos ülés január 18. 1876. belől ; holott az ő javaslatuk mást tartalmaz; csak a képviselőtestület fogja azt ellenőrizni. Én hivatkozom b. Sennyey Pál beszédére, a ki azt monda, hogy nem is képzelhet más szer­vezetet, mint azt, hogy a ki a hivatali organis­mus egyedüli feje: annak ellenőrzés alá van ren­delve az administratió ! Elnök: Á saját szavainak magyarázatát ké­rem. {Derültség.) Szilágyi Dezső: Azt mondja t. barátom, hogy én tévedtem, midón reájok fogtam, hogy a városokban is a tanács administrativ hatóságát meg akarják szüntetűi és egyénekre akarják bizni. Én nem tévedtem; benne van ez az ő határozati javaslatukban, mely szerint minden elintézést egyéni felelősségre biznak. Azt monda, hogy én reájok fogtam, hogy ők kirekesztik az önkormány­zati elemet a contentiosus fórumból és kirekesztik ezen elemet jövőre a kormányzatból. Ezt nem fogtam reájok; nincs határozati ja­vaslatukban, nincs indítványukban; sőt t. barátom beszéde is csak a jövőre utal e tekintetben. Ez 8.Z, H; mit helyreigazításul mondottam: a többire észrevételem nincs. Elnök: Szólásra többé senki sem lévén fel­jegyezve, {Felkiállt ások: Hála istennek!) az áta­lános vitát befejezettnek jelentem ki. A szólásra jogosítva vannak ínég a bizottság előadója, és a két elleninditvánv beadói. A ministerelnök ur ki­van szólni. Tisza Kálmán ministerelnök és belügy­miníster: T. képviselőház! Miután a vita folya­mában ismételten nyilatkoztam a törvényjavaslatot illetőleg; bevártam a vita bezárását; de mégis szólni kívánok még oly időben, hogy az ellenin­ditvánv beadója zárszavával utánam még ugy is élhessen. {Halljuk!) Midőn ezt teszem, bocsánatot kell a t. háztól kérnem, ha a legjobb szándékom mellett is, oly rövid, mint a minő lenni szeretnék, nem lehetek. Es mielőtt arra térnék, a mi főczélja felszólalá­somnak, hogy a törvényjavaslatnak fő lényegét, szemben a megtámadásokkal, hogy annak — ugy mondjam — fő irányát újra kifejtsem: kénytelen vagyok bár kevesekre, de mégis némelyekre azok közül, miket a vita folyama alatt elmondtak, visz­sza pillantani. És itt már csak azért is, mert leg­inkább emlékünkben vannak szavai, azokra kell egy pár megjegyzést tennem, a miket t. barátom Ürményi Miksa felhozott; természetesen a t. ház ideje iránti kíméletből szorítkozva csak egy pár legfontosabb kitételére. (Halljuk!) Itt engedje meg t. barátom, hogy mindenek­előtt egy észrevételt tegyek, azon alkalomból, hogy ő a szabadság biztosítékai iránt elmondott néze­teinek kifejezése folytán, és midőn jónak látta ez­zel kapcsolatba a liberum vétóról, a parlamenti hadról és mindezekről beszélni, azután elmondott egy igen mulatságos adomát a halbe Kammerről: de a képviselő ur tévedett a hallgatóság felől. Mert ő azt hitte, vagy azon képzeletben élt, hogy azon bécsi tömeg közt van, a hol |z neki sike­rült volna; de én azt gondolom, hogy ez neki mi nálunk sikerülni nem fog (Helyeslés a középen.) és azért igen kérem, hogy máskor, még csak tré­fából se hozza a magyar képviselőház értelmi szinvonalat összeköttetésbe egy lázongó bécsi tö­meg értelmi színvonalával. {Élénk helyeslés a közéjyen.) A mi különben beszédének e részét illeti, megvallom nem voltam arra elkészülve, hogy épen az én t. barátom, nem mondhatom egyenesen gyanúsítani, de ugy a szavak közt gyanúsítani akarjon azzal, hogy én ezen helyről az ellenállás, az anyagi erőhöz folyamodás theoriáját hirdetem; de miután emiitette, .kénytelen vagyok helyre iga­zítani szavaim értelmét, melyeket ő szíveskedett egészen a liberum vető eszméjéig elvezetni. Mit mondtam ón? Azt mondtam én először, hogy az önkormányzat és a törvények megtartása iránti biztosítók, lehet kinevezett hivatalnokokkal is, ugy mint Angliában, ha azon kinevezett hivatal­nokoknak ez nem olyan élet pályája, a melyről leszoríttatván, családostul az éhenhalástól kelljen félnie; azt mondottam, hogy nem lehet oly kine­vezett hivatalnokkal : kire nézve a hivatal összes­jövedelme és élet pályája: mert ez nincs azon helyzetben, hogy az egyes kormányok esetleges túlkapásaival szemben megállhasson; hanem a legtöbb esetben kényszerítve lesz a törvénytelen rendeletek végrehajtásának is eszközévé válni. {Igaz! Ugy van] a középen.) És ebben lát az én t. barátom valamely épen a kormány részéről nem tehető nyilatkozatot, ebben lát ugyanakkor, a mikor hogy Angliában , a melyre ő hivatkozott, érzik ugyancsak annak szük­ségét, nemcsak az bizonyltja, hogy az alsóbb fokon nem fizetett, tehát e tekintetben független hivatal­nokok vannak ott, hanem még azon biztosítékot is keresik, a mit hasonlag idézett, hogy ki van mondva, hogy a törvénytelenség iránt a felsőbb hatóság rendeletei az alsóbb tisztviselőt nem men­tesitik; tehát gondoskodva van arról is, hogy ha a felsőbb hatóságnak eszébe jut törvénytelen ren­deletet kiadni: az alsóbb hatóság ne leljen eszközt annak végrehajtására; mert az alsóbb hatóságot a felsőbbnek rendelete nem mentesiti, hanem az maga fog törvénytelenségéért megbüntettetni. Eny­nyi az, a mit mondottam és egy vonallal sem töb­bet, és fájdalom, viszonyaink közt nem tudok annyit kieszközölni, mint a mennyit Angliában az alkotmányosság százados biztosítékai mellett is szükségeseknek tartanak. Tehát nem mondtam semmi olyat, a mi nemcsak kormányzati, nemcsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom