Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-72

72. országos ülés január 18. 1876. 87 csoport ember mellette nagy komolysággal ismételte: „Eine halbe Kammer! Eine halbe Kanimer!" azon hitben, hogy ez talán még jobb. (Elénk derültség.) Szerintem mai napság az alkotmányos szabadságnak csak három hatásos garantiája képzelhető : egy szabadon választott, de valóban elvi pártokra csoportosult parlament; egy éber közszellem, mely reménylem, daczára annak, hogy e .törvényjavaslat intézkedései az autonóm jogok köréből sok olyat elvonnák, mik a közönség részvétét a vármegyékben ébren tartják; — mondom — reménylem, hogy daczára ennek fen fog állani továbbra is a megyékben, — a mi szerintem a megyéknek főérdeme és a mi végett, ha egyébb végett nem is, őket fen kell tartani; — fen fog tartatni e közszellem — reményleni — a sajtó által, s egyátalában a nyilvános élet minden közege által. Harmadik garantiája t. ház szerintem nem lehet egyébb : mint a jólét és rend, melynek hathatósabb eszköze alig van, mint a jó administratió. A müveit ember talán képes lesz hosszabb ideig is szenvedni és tűrni egy jobb jövő nevében egy ideáért. Nem igy a sokaság. Ez, ha hosszasan fogja nélkülözni a jólétet, a jólétnek még azon fokát is. melyet neki egy jó administratió adhatna, nélkülözni bizonyos elavult theoriák nevében: akkor az ő ragaszkodása ezen szabadsághoz, ezen theoriákhoz, a melyek nevében a jólét tőle megtagadtatik, valóban csökkenni fog. Az igen t. ministerelnök ur azt monda a minap, hogy megölni a törvényhatóságok életét csak egy utón lehet: ha megtagadjuk tőlök, ha megtagadjuk ez intézménytől az időszerű megváltoztatásokat Es azt hiszem, t. ház, hogy ezen veszedelemben forgunk ma: most már ugyan is meg van érve a kórdós, hogy bizonyos tovább fen nem tartható intézményeken adjunk tul. Keuiénylein, hogy nem fog beállani hamar ezen elhibázott lépésnek, illetőleg mulasztásnak káros következménye : de a jó hatása el fog maradni! Lehetetlen azonban t. ház, elhallgatnom még egy észrevételt egy igen sajátságos ellenmondás fölött, melynek kifejtésével az igen t. ministerelnök uf még adós maradt. 0 beszédének ugyanezen helyén, melyet itt felolvasni bátor valék és melyet hallani méltóztattak, azt mondja, "hogy ő nem akarja, hogy a megyei hivatal kenyér-kereset legyen, nem olyan legalább, melyre egy család jövőjét alapítani lehessen. Más helyen pedig ő és más t. szónokai azon pártnak elismerték, hogy azon vagyonos osztálynak. ' melyből az önkormányzatnak alkalmas elemét várhatnók : valóban nagy hiányában vagyunk. A vagyonos osztály elégséges számban nincs rendelkezésre, tehát a. szegényebb osztásból kell venni az elemeket; kenyér-keresetnek azonban ennek nem szabad lenni. Másrészt azonban tudjuk mindnyájan, hogy a teendők mennyisége oly nagy, hogy más foglalkozása az illetőnek a mellett nem lehet. Tehát mi fog történni? vagy azon vagyonos osztályt meg kell teremteni, nem tudom, talán valami állami adományozás utján ; (Derültség a szélső jobboldalon.) vagy pedig mégis azon szegényebb osztályból kell venni és eltűrni, hogy kenyér-kereset legyen. (Derültség és tetszés a szélső jobboldalon.) Es még egy állításra nézve én épenséggel nem érthetek egyet az igen t. ministerelnök úrral. 0 igen tart a proteetiónak azon káros befolyásától, mely felülről gyakoroltatik és nem tart a protectió erkölcsi káros befolyásától kun a vármegyében. Először t. ház, én az én régóta mélyen t. barátomról Tisza Kálmánról sokkal jobb véleményben vagyok e tárgyban, mint ő maga és jobb véleményben mindenkiről, kinek azon dicsőség jutott vagy jutni fog, hogy Magyarország kormányzatának élén állhat. Hiszem, hogy az én igen t, barátom sem ment emberi hibáktól, lesz előszeretete, vagy rokonszenve, vagy hidegsége bizonyos emberekkel szemben; másokkal szemben talán elfogult lesz a véleménye. Ezek emberi dolgok: de másrészt nagyban és egészben — meg vagyok győződve, — hogy ő mindent el fog követni, hogy legjobb tudomása szerint, hogy nem ezen emberi érzelmek, de tisztán az egyének képessége és a helyi érdekek és viszonyoknak niegfelelőleg tegye meg választását. A mi pedig azt illeti, hogy a ministerelnök ur azon erkölcsi romlástól tart, melyet a csúszásmászás az előszobákban fog létesiteni, ennek meggátlásának egy igen egyszerű módja van: kérem a ministerelnök urat ne fogadja azokat az urakat. (Derültség a szélső jobboldalon.) A vármegyékben gyakorolt ilynemű protectióról pedig a ministerelnök ur azt mondja, hogy az nem lehet erkölcsrontó : mert az nyilvánosan napfényvilágon történik. Azt hiszem a ministerelnök urnák még sokkal több alkalma volt a megyei életet megismerni, mint nekem, és neki e szerint tudnia kellene, hogy ez nincs igy. Nem a többséghez, a nagy tömeghez fordulva kérnek az illetők kegyelmet; van ott egy, két, három ember, ki a pártokat vezeti es lesz e háznak bizonyosan sok tagja, a ki emlékezik rá : mi szokott történni, ha például megváltoznak a megyében a pártviszonyok, és a súlypont a másik pártra megy át, Közel van a restaüratió. Az illető vezérférfiaknál megjelennek a fiatal emberek, azt mondván: „uram, mi ehhez a párthoz tartoztunk, de ha megválasztanak ;

( akkor majd a másik párthoz fogunk tartozni." Es ezt a minis-