Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-70
40 70. országos illés január íi. 1S.C. felfogását a parlaméntalisnms felforgatásának nevezni és a parlament megbénításának, mert iiogy egyebet ne mondjak, az teljesen lehetetlen, hogy a parlament ülésének hosszú tartama alatt, mert három év hosszú idő, oly lényeges és nagyon életbe vágó intézkedések ne tétessenek, melyek akkor, mikor a parlament megválasztott, még szükségesnek nem látszottak: mert pékiául az azt indokoló körülmények később állottak elő. Pedig a képviselő ur felfogása ide vezet. Különbé]! is nagyon érzik az egész országban a közigazgatás bajait, s azon részletes megvitatás, mely a javaslat megjelenése óta minden körben lefolyt, s a jelen vita tájékozhatja a nemzetet. De hogy minden alkotandó intézményt is coneret alakjukban a választó testület elé kell vinni, különben az eljárás imparlamentalis, ha törvény alkottatik: az gyenge viszhangja a nép souverainetásából kiinduló anarohicus tanoknak, gyenge és burkolt utóhangja a szerenesésen elhunyt utasítási rendszernek. Legegyszerűbb volna a t. b'pviselő ur nézete szerint, a parlamentet egészen megszüntetni; mert ha minden intézmény megalkotásánál lényeges dolog az, hogy a választó testületek megkérdeztessenek: akkor jó lesz kitöröltetni az élők sorából az országgyűlést, a kormány küldje meg a törvényjavaslatot a választó testületeknek, s ha azok többsége elfogadja, eszközölje ki a szentesítést. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha ellentét vo'iia a magyar önkormányzat s elleniét volna a parlaméntalismus között: ő nem habozna az utóbbit feláldozni. Hanem tisztelt ház, miután a között nincs ellentét, miután ezen javaslat legfényesebben bizonyítja, hogy a parlament valódi alapjait az önkormányzat rakja le, csakis ugy látom igazolva ezen ellentét felemlitését a t. képviselő úrtól: ha ezen régi, általa állított, hatáskört akarja az önkormányzatnak vindicálni, ha fenn akarja a magyar közjoggal az 1818. előtti és 1848-iki törvényekkel homlokegyenest ellenkező állítását tartani, hogy a megyéket a végrehajtó hatalom gyakorlása illette. (Ellenmondás a széhö baloldalon/) Méltóztassanak megnézni összes törvényeinket, az 1848-iki harmadik törvényczikket, vagy azelőtti régi törvényeinket, s méltóztassanak azok után állítani, hogy a megyék a végrehajtó hatalom depositariusai, hogy azon jog, a mely adatott a közigazgatás különböző ágaiban az önkormányzatnak, hogy az tulajdonképen a végrehajtó hatalom vala; ha a nemzetet s így a megyét illette volna a végrehajtó hatalom: joga lett volna végérvényesen dönteni a felett, hogy foganatosittassék-e az állami kormány rendelete? akkor az alkotmány felforgatása nélkül csak törvény kényszeríti)ette volna a megyét, akkor lett volna és lenne most: ha megadatnék ez a jog a megyének egy tarthatatlan állapot, valóságos anarchia. (Helyeslés a középről) Nagyon megtámadtak bennünket, hogy nem vagyunk liberálisok, pedig ők. mint a szarvas a szép híves patakra, ugy szomjúhoznak egy liberális rendszabályra. (Derültség.) Azt mondják, reaetionarius intézmény az, mely a közigazgatási intézkedések egy részét kiveszi a törvényhatóság közgyűlésének hatásköréből, hol abba 300—őOO ember folyt be, és átteszi oly testületbe, mely 21 tagból áll. Hiszen, ha csak a számban keresik a liberalismusí és az így értelmezett liberalismusban az adminisfratio rendezésének főkellékét: akkor miért nem kívánják, hogy minden administrativ teendőt, mely a törvényhatóság központján végeztetik, a megyegyülés végezzen és az alispán semmit. Ha átlátják, hogy azt egy nagy testület nem végezheti: miért nem látják át a többi e bizottsághoz utasított feladatra is, kivált midőn már a gyakorlat is bebizonyította? Én t. ház, valóságos logikai ellentmondást iátok abban, hogy a képviselő ur egy pillanatban egy részről azt állítja, hogy átlátja, hogy a megyei szervezetet reformálni kellett; mert hiszen az egész vármegye minden választója nem jöhet a gyűlésre össze delegálni kellett tehát: a határozó hatalmat és megalkotni a törvényhatósági képviselő testületet, hogy a törvényhatósági hatáskörbe eső ügyek elintézhetők legyenek; — és ugyanazon pillanatban rettenetesen perhorrescálja némely közigazgatási hatáskörnek egy nagy gyü1 ékezetből, — hol azok tapasztalás szerint éppen azért, mert a gyűlés ritkán jő .össze, mert sok tagból áll, jól nem intézhetők, — egy kisebb körbe, egy kevés tagból álló collegiumba való delegálását, Az első delegatio tehát nem vét a liberalismus ellen, megengedhető, de a másik nagy hiba; igen, mert ebből okot lehet formálni a javaslat ellen. (Tetszés a középről. Fülkiáltások: Halljukl) Megvallom t. ház, hogy egy kis aggodalommal beszélek, mert érzem, hogy nagyon is hoszszura nyúlt beszédein. (Elénk felkiáltások a középen: Halljuk] Halljuk]) Én tehát alázatosan kérem a t. ház türelmét legalább addig, mig azon határozati javaslat, ellen érveimet el fogom mondani, melyet a túlsó oldal t. vezére benyújtott. Ezen határozat, t. ház. sokkal radicalisabb utat ajánl, mint a szőnyegen forgó javaslat; de az nem volna elég ok arra, hogy elvessük. Ezen határozat közigazgatásunk alapjait orgánumaiban s hatáskörében gyökeresen megváltoztatja. Közigazgatásunk alsó körét e határozati javaslat öt tényezőre alapítja, A törvényhatóság kormányzójára, ki a közigazgatás főnöke, az államkormány képviselője, Az állami közegekre. A törvényhatósági képviselőtestületre. Végre ezekhez járul egy fórum contentiosus ügyekre, természetesen kinevezett hivatalnokokból.
