Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-70

3 fi ÍO. ort>zdgos illés január 15. 18Í6. nálunk a választási üzelmek depraválták a társa­dalmat, tőnkre tettek egész családokat és nem lendí­tettek a közügyeken ; hiszen azon hires autonómiával még oda sem vihettük a dolgot, hogy jó utakat nyerhettünk volna, agy hogy most minden lépten nyomon szemünkre hányják, a provisoriumnak ezen irányba tett érdemeit. Igaz, mig vasutak nem voltak, hogy az ellenség berontása az országba a rósz utak által nehezíttetett ; {Derültség) de most, hogy vasutaink vannak, mióta kénytelenek vol­tunk a közlekedés nyomorúságán az állam költsé­gére épített kőutakkal segíteni: ezen szegény ar­gumentumot sem használhatjuk. Éber Nándor képviselő ur azt mondja, hogy nálunk mozgás, tevékenység kell! De én t. ház! saját tapasztalásomra hivat­kozva azt mondhatom, hogy nálunk tevékenységet és mozgalmat csak a korteskedés idejében látunk és a mint megszűnt a korteskedés : beáll az átalános apathia és a tisztviselők abban annyira kifáradtak, hogy nem végezhetik munkájokat. mert pihenésre szorultak, néha egy évig is. Tóth Vilmos: (Közbeszól) És ebből a na­tióból akarnak kinevezés által mégis jó hivatalno­kot kapni! (Felkiáltások a szélső balon: Halljuk! Halljuk !) Kajuch József: A közbeszólásokra nem reflectálok, én a tárgyhoz szólok, méltóztassék meg­jegyzéseit, ha vannak, azután elmondani. Vécsey Tamás képviselő ur attól fél, hogy a kinevezett tisztviselő sem a közönség tetszésétől, sem más alkotmányos tényezőtől függeni nem fog. Én azt gondolom t. ház, hogy azon fegyelmi ha­tóság, melyet nézetem szerint a közgyűlésre kellene ruházni, szinte alkotmányos tényező volna. Nem értem azon irányban tett megjegyzését sem, mi­dőn arról beszél, hogy csak muzsikusokat, pin­czéreket, kintornásokat nevezett ki a provisorium és az absolutismus; én azt hiszem, hogy ilyeneket sem magyar főispán proponálni, sem magyar kor­mány kínevezni nem fog. Ha pedig azon szo­morú helyzetbe jutnánk valamikor, hogy alkotmá­nyunk felfüggesztetnék, absolutismus uralkodnék felettünk: annak mindegy akár van törvényünk, akár nincs, az azt fogja kinevezni, a ki az ő czél­jainak megfelel. Azt is dicsérte Vécsey képviselő ur, milyen jó lesz, ha a tanfelügyelő beolvad a megyébe. En nem hallottam e házban ellenkező véleményt; sőt nagyon jónak tartom, hogy a tan­felügyelő beleolvadjon a megyébe ; de nem tartom jónak azt, hogy szavazzon oly ügyekben, melyek az ő hatáskörébe nem tartoznak Végre Vécsey képviselő ur hangsulyozá és ezt teszi Halász kép­viselő ur is, hogy ő minden pressiótól és minden befolyástól menten szavaz a törvényjavaslatra. Én az gondolom, t. ház. hogy sem nekem, sem másnak nem jutott eszébe mást mondani. Hegedűs László képviselő urazt monda, hogy a kinevezett tisztviselőknek többet kell majd fizetni, mint a választottaknak. Azt hiszem, hogy ezekre megfeleltek mások, kik azt mondták, hogy a rósz administratio mindig drága ; de a jó közigazgatás nem mindig az. Különben is azt hiszem, hogy azon pénzzel, melyet a választott tisztviselőknek fizetünk, a kineveti tisztviselőket is elláthatjuk. Stein azt mondja egyik müvében, hogy a cholera bizonyos mértékben áldást hozott Európára, azon értelemben t. i. hogy siettette a közegészség­ügyi viszonyok fejlődését. Én meg vagyok győ­ződve, hogy ezen törvényjavaslat is siettetni fogja az administratio állami berendezését. De minthogy ezen áthidalóra nincs szükségem és azt jónak nem tartom : én a törvényjavaslat ellen szavazok és el­fogadom b. Sennyey indítványát. (Elénk helyeslés a szélső jobban.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk}) Azt hi­szem, hogy nem vétek a parlamenti illem ellen, ha azokra, miket az előttem szólott képviselő ur mon­dott, külön váltan nem felelek, mert meg vagyok győződve, hogy oly nagy az egyöntetűség a jobb­oldali ellenzéken, hogy azokat, a miket a t. kép­viselő ur mondott, átalános vonásokban mind benne találjuk magában a párt vezérének beszédjében. S igy meg fog bocsátani nekem, ha az ő észrevéte­leire való feleletemet a párt vezérének beszédében és határozati javaslatában előadottak bírálatával fogom összekapcsolni. A mi már a szőnyegen levő törvényjavaslatot illeti, az egy uj intézménynek, a közigazgatási bizottságnak beillesztését czélozza köz­igazgatásunk szervezetébe, s bár én azon vélemény­ben vagyok, hogy azon természetes összefüggésnél fogva, melyben ezen intézmény közigazgatási orga­nismusunk többi elemeivel áll, a vita körében igen helyesen bevonhatók oly intézmények és javasla­tok, a melyek e bizottság felállításának és műkö­désének szükségszerű feltételét nem képezik; de másrészről, t. ház, meggyőződésem az, és ezt aján­lom a ház minden tagjának figyelmébe, hogy ezen törvényjavaslat elvetése vagy elfogadása fölött döntő befolyást elhatározásunkra csak azon érveknek sza­bad tulajdonitanunk, a mely érvek magát ezen felállítandó intézmény érdemét és javitó hatását szorosan véve illetik; és nem szabad ezen javaslat elvetését vagy elfogadását attól feltételezni: ha vajon kapcsolatban ezen javaslattal életbeléptet­tettetnek-e oly intézmények, melyeknek hatásuk szintén a közigazgazgatás javítása volna; de a me­lyeknek életbeléptetése ezen bizottságnak nem nél­külözhetetlen föltétele, a melyektől ez intézmény javitó hatása és becse független. (Helyeslés a kö­zépen.) így lévén a dolog, t. ház, nézetem szerint e javaslat értéke fölött két szempontnak kell dönteni. Az egyik szempont az: ha vajon oly irányban in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom