Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-90
90. országos Ülés február 15. 1876397 Másodszor decentralisáltam abban, hogy bizonyos működési ágakat az adóügyek kezelése terén, melyeket eddig kizárólag állami orgánumok vittek, ezután nem kizárólag ezek, hanem részint ezek, és az önkormányzati és községi elemek együtt, részint pedig teljesen az utóbbiak: a községi és önkormányzati elemek fognak vinni. Csodálkozott képviselőtársam azon, hogy bizonyos módosításokra rá állottam, melyek a pénzügyi bizottságban történtek : mert — ugy mond — azokkal a javaslatnak tulajdonképeiii ozélja meg van csorbítva. Nem egyez meg t. képviselőtársam felfogásával, és ezért természetesnek találom, hogy csodálkozott. De csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azáltal, hogy 8%-os kamat lábat a pénzügyi bizottság indítványára leszállítottam 6-ra — mert ez volt az első példa, melyet felhozni méltóztatott, •— az által, hogy az esküt elhagytam a bevallásoknál: engedelmet kérek a törvényjavaslat czélját nem alteráltam. Ez annyira a részlet dolga, az eskü, ha pótolva van mással, ha meg van a 6°| 0 a 8°!o helyett és meg vannak a végrehajtási költségek bizonyos nagyobb összegben, mint a mennyi azon időre esik, hog} 7 ennek a törvényjavaslat czéljával semmi összefüggése sincs, — mert a harmadik példa, melylyel ezt méltóztatott illustráhii, hogy az igavonó marhát is végrehajtás tárgyai közé venni akartam, nem áll, mert ez nincs benne sehol az én eredeti javaslatomban. Én a végrehajtást a rendeleti útra hagytam fen és ebből egy betűt sem vettem be a törvényjavaslatba. A pénzügyi bizottság tárgyalásai nyomán ettől eltérve, szövegezve adtain be azon pontokat, melyeket rendeletileg akartam szabályozni Magam hoztam javaslatba azon pontokat, a melyek fölött t. képviselőtársam kifejezni méltóztatott csodálkozását; de ezen pontok nem olyanok, hogy törvényjavaslatom czélját, vagy bármely intentiomat megmásították volna. De leginkább bántja a t. képviselő urat, hogy ezen törvényjavaslatban — mint ő magát kifejezni méltóztatott — 13 próbás fél rendszabály van behozva ós e törvényjavaslatban nincs gyökeres reform : mert ezen törvényjavaslat nem adja át az egyenesadók kezelését egészen a megyéknek és az önkormányzatnak. Ezt, az igaz, nem töszi; de azt vagyok bátor állítani, hogy a ki az adókezelést ugy, amint t. képviselőtársam érteni látszik, át akarja adni a törvényhatóságoknak egészen: engedelmet kérek, az, azt hiszem, Magyarország állami háztartását nem rendezné, az Magyarország állami háztartása rendezésének lehetőségét is megfogná rontani. Mit lehet átadni a törvényhatósági és önkormányzati orgánumoknak? Azt, amit ezen javaslat is átad, hogy azt, amit eddig állami közegek teljesítettek, — a kivetést és behajtást — megfelelő ellenőrzés mellett teljesítsék; hogy állami orgánumok ne gyakorolják ezen felügyeletet, hogy az administratiót magát ne állami orgánumok vezessék, hanem községenkint minden községi előljáró és minden törvényhatósági tisztviselő más-másként vezesse: ez a pénzügyi szolgálat alapelvével ós a pénzügyi szolgálat bármely országban fennálló helyes rendszerével merő ellentétben áll. Midőn t. képviselőtársam azt mondta, hogy mindent át kellett volna adni a megyének, és át kellet volna adni a községnek, (Felkiáltások: A megyének !) tehát* a megyének: engedelmet kérek, hogyan méltóztatott a másik perczben azt állithatni, hogy a törvényjavaslat azért rósz, hogy functiókat biz a megyére, melyeket az teljesíteni nem képes ? Hátha azon szolgabiró nem képes teljesíteni azt sem, amit a törvény rá biz ? — hátha a község nem bírja teljesíteni azt, mit a törvény reá ruház? — miután, ha a megyének átadjuk az adóügyet, az maga nem, hanem a községek által administrál: hogyan lehet a megyének, a községnek mindent átadni ? (Élénk helyeslés a középen.) Ez oly belső ellenmondás, melylyel t. képviselőtársam czáfoló, támadó argumentumait maga döntötte halomra. Azt mondta t. képviselőtársam, nem lesz idejök azt teljesíteni. Engedelmet kérek, itt nincs uj dologról szó ; csak szabályozva, rendezve, vannak azon functiók, melyeket a községi elöljárók részben eddig is teljesítettek a nyilvántartás, a kivetés és a könyvelés körül. Ami uj, az a végrehajtás, melylyel őket megbízom. Ámde ki volt az ezen házban, aki az állami végrehajtók intézménye ellen nem egyszer, és elismerem, sok részben talán alaposan, igazán, helyesen felszólalt ? Nem-e Mocsáry t. képviselőtársam volt ez ? Es most, midőn meg akarom szüntetni az állami végrehajtók intézményét, midőn helyesebb alapokra akarom fektetni a végrehajtást, szigorúbb szabályokat akarok behozni: ki az, aki e miatt megtámad ? Mocsáry t. képviselőtársam ! így áll ezen dolog. Mindannyian nem hiában elitéltük ezen rendszert, és most t. képviselőtársain nem lát a törvényjavaslatban reformot; hanem félszeg — mint magát kifejezte, tizenhárompróbás fél-rendszabályt. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy hisz ezen javaslatnak ki van húzva egészen a foga ; amit Ghyczy igen t. volt pénzügyminister ur beterjesztett törvényjavaslatában az adóügyi bizottság még benne hagyott: azt most én kihúztam belőle egészen, — nem maradt benne semmi. Ezt méltóztatott mondani. Engedelmet kérek, hogy lehet tehát akkor megint ugyanazon beszédnek végén beszélni zaklatásról, ami e törvényjavaslatnak minden betűjében, minden szakaszában benne van ? hogy lehet beszélni olyan dolgokat, amilyeneket t. képviselőtársam felemlíteni méltóztatott ?
