Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

90. országos Ülés február 15. 1876­397 Másodszor decentralisáltam abban, hogy bizo­nyos működési ágakat az adóügyek kezelése terén, melyeket eddig kizárólag állami orgánumok vittek, ezután nem kizárólag ezek, hanem részint ezek, és az önkormányzati és községi elemek együtt, részint pedig teljesen az utóbbiak: a községi és önkormányzati elemek fognak vinni. Csodálkozott képviselőtársam azon, hogy bi­zonyos módosításokra rá állottam, melyek a pénz­ügyi bizottságban történtek : mert — ugy mond — azokkal a javaslatnak tulajdonképeiii ozélja meg van csorbítva. Nem egyez meg t. képviselőtársam felfogásával, és ezért természetesnek találom, hogy csodálkozott. De csak azt vagyok bátor megje­gyezni, hogy azáltal, hogy 8%-os kamat lábat a pénzügyi bizottság indítványára leszállítottam 6-ra — mert ez volt az első példa, melyet felhozni mél­tóztatott, •— az által, hogy az esküt elhagytam a bevallásoknál: engedelmet kérek a törvényja­vaslat czélját nem alteráltam. Ez annyira a rész­let dolga, az eskü, ha pótolva van mással, ha meg van a 6°| 0 a 8°!o helyett és meg vannak a végre­hajtási költségek bizonyos nagyobb összegben, mint a mennyi azon időre esik, hog} 7 ennek a törvény­javaslat czéljával semmi összefüggése sincs, — mert a harmadik példa, melylyel ezt méltóztatott illus­tráhii, hogy az igavonó marhát is végrehajtás tárgyai közé venni akartam, nem áll, mert ez nincs benne sehol az én eredeti javaslatomban. Én a végrehajtást a rendeleti útra hagytam fen és ebből egy betűt sem vettem be a törvényjavas­latba. A pénzügyi bizottság tárgyalásai nyomán ettől eltérve, szövegezve adtain be azon pontokat, melyeket rendeletileg akartam szabályozni Magam hoztam javaslatba azon pontokat, a melyek fölött t. képviselőtársam kifejezni méltóz­tatott csodálkozását; de ezen pontok nem olyanok, hogy törvényjavaslatom czélját, vagy bármely in­tentiomat megmásították volna. De leginkább bántja a t. képviselő urat, hogy ezen törvényjavaslatban — mint ő magát kifejezni méltóztatott — 13 próbás fél rendszabály van be­hozva ós e törvényjavaslatban nincs gyökeres re­form : mert ezen törvényjavaslat nem adja át az egyenesadók kezelését egészen a megyéknek és az önkormányzatnak. Ezt, az igaz, nem töszi; de azt vagyok bátor állítani, hogy a ki az adókeze­lést ugy, amint t. képviselőtársam érteni látszik, át akarja adni a törvényhatóságoknak egészen: engedelmet kérek, az, azt hiszem, Magyarország állami háztartását nem rendezné, az Magyarország állami háztartása rendezésének lehetőségét is meg­fogná rontani. Mit lehet átadni a törvényhatósági és önkormányzati orgánumoknak? Azt, amit ezen javaslat is átad, hogy azt, amit eddig állami köze­gek teljesítettek, — a kivetést és behajtást — megfelelő ellenőrzés mellett teljesítsék; hogy állami orgánumok ne gyakorolják ezen felügyele­tet, hogy az administratiót magát ne állami orgá­numok vezessék, hanem községenkint minden köz­ségi előljáró és minden törvényhatósági tisztviselő más-másként vezesse: ez a pénzügyi szolgálat alap­elvével ós a pénzügyi szolgálat bármely országban fennálló helyes rendszerével merő ellentétben áll. Midőn t. képviselőtársam azt mondta, hogy min­dent át kellett volna adni a megyének, és át kel­let volna adni a községnek, (Felkiáltások: A me­gyének !) tehát* a megyének: engedelmet kérek, hogyan méltóztatott a másik perczben azt állit­hatni, hogy a törvényjavaslat azért rósz, hogy functiókat biz a megyére, melyeket az teljesíteni nem képes ? Hátha azon szolgabiró nem képes teljesíteni azt sem, amit a törvény rá biz ? — hátha a község nem bírja teljesíteni azt, mit a törvény reá ruház? — miután, ha a megyének átadjuk az adóügyet, az maga nem, hanem a köz­ségek által administrál: hogyan lehet a megyének, a községnek mindent átadni ? (Élénk helyeslés a középen.) Ez oly belső ellenmondás, melylyel t. képviselőtársam czáfoló, támadó argumentumait maga döntötte halomra. Azt mondta t. képviselőtársam, nem lesz ide­jök azt teljesíteni. Engedelmet kérek, itt nincs uj dologról szó ; csak szabályozva, rendezve, vannak azon functiók, melyeket a községi elöljárók rész­ben eddig is teljesítettek a nyilvántartás, a kive­tés és a könyvelés körül. Ami uj, az a végrehaj­tás, melylyel őket megbízom. Ámde ki volt az ezen házban, aki az állami végrehajtók intézménye ellen nem egyszer, és elismerem, sok részben talán ala­posan, igazán, helyesen felszólalt ? Nem-e Mocsáry t. képviselőtársam volt ez ? Es most, midőn meg akarom szüntetni az állami végrehajtók intézmé­nyét, midőn helyesebb alapokra akarom fektetni a végrehajtást, szigorúbb szabályokat akarok behozni: ki az, aki e miatt megtámad ? Mocsáry t. képvi­selőtársam ! így áll ezen dolog. Mindannyian nem hiában elitéltük ezen rendszert, és most t. képviselőtár­sain nem lát a törvényjavaslatban reformot; hanem félszeg — mint magát kifejezte, tizenhárompróbás fél-rendszabályt. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy hisz ezen javaslatnak ki van húzva egészen a foga ; amit Ghyczy igen t. volt pénzügyminister ur beterjesz­tett törvényjavaslatában az adóügyi bizottság még benne hagyott: azt most én kihúztam belőle egé­szen, — nem maradt benne semmi. Ezt méltózta­tott mondani. Engedelmet kérek, hogy lehet tehát akkor megint ugyanazon beszédnek végén beszélni zak­latásról, ami e törvényjavaslatnak minden betűjé­ben, minden szakaszában benne van ? hogy lehet beszélni olyan dolgokat, amilyeneket t. képviselő­társam felemlíteni méltóztatott ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom