Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-70

32 70. országos ülés január 15. 1876. kintjük azon hatáskört, azon jogokat, melyek a közigazgatási bizottságokra ruháztatnak, részint a törvényhatóságok, részint a központi kormány hatásköréből ; ha látjuk, hogy a közigazgatási bizottság mondhatni, alig van valami összeköttetésben a törvényhatóság közgyűlésével mint a legfőbb intéző és ellenőrző hatalommal: nagyon természetes, ha azt kérdezzük, hogy mi marad meg e hatáskörből a törvényhatóságok egyetemének? Az mondatik ugyan, hogy semmi sem vonatik el a törvényhatóságok működési köréből, mint az, aminek vezetése eddig is illusorius volt. Azt hiszem,, hogy ez állítás lehet illusió; de a valóság az. ha a törvényjavaslat életbe lép : az a törvényhatóságoknak nem megerősítése; hanem meggyengítése fog lenni. Ennek következése lesz. hogy azon törvényhatósági szervezet, melyhez a nemzet annyi lelkesedéssel ragaszkodott a múltban, lelkesedéssel ragaszkodik a jelenben is : azt hiszem lassú sorvadásban fog kimúlni. Tudom, hogy sok komoly szó, de még több alaptalan vád emeltetett s emeltetik a közigazgatás ellen. Én sem állítom, hogy a törvényhatósági közigazgatás szervezete, az 1870-iki törvényhozásnak ezen alkotása oly szerencsés, oly tökéletes mü volna, mely nem kívánna javító kezeket; de viszont, a kik azt állítják, hogy ebben nincs élet és fejlődés képesség, vagy hogy ezzel teljességgel nem lehet kormányozni, a mint ezt az absolut irányú hatalom szokta vala mondani: azok kelletinél többet bizonyítanak. A kik egy tökéletesebb közigazgatás és önkormányzásért lelkesülnek, gondolják meg, hogy miként a rendszereket, az intézményeket nem tanácsos minduntalan változtatni, azoknak idő kell, hogy kifejtsek életképessógöket; ugy más részről csak ott lehet azokat létesíteni, a hol annak lét-feltételei megvannak. S a kik a municipiumok választott orgánumai iránt bizalmatlanok és a közigazgatás minden fokán kinevezett hivatalnokokat kivannak alkalmazni : gondolják meg, hogy a kinevezési okmány nem csalhatlan garantiája a szakképzettségnek, hűségnek és ezzel együtt a pontos és gyors közigazgatásnak. S hogy a választott tisztviselők a helyi és egyéni érdekek befolyása alatt állhatnak, mely változó és ingatag. T. ház! Ha az állami, politikai, társadalmi és cnlturalis czélok annyira megváltoztak, hogy egy intézmény e czélok elérésére többé nem elégséges, azt százados tekintély sem mentheti meg, hogy vagy békés utón át ne alakuljon, vagy erőszakkal szót ne töressék. Kik félnek azon mozgalomtól, mely a választással össze van kötve, gondolják meg, hogy ezen mozgalom a szafoadság mozgalma, mely többet ér a szolgaság nyugalmánál. A választásban már magában ben van a kellő ellenőrzés, tévedhet, de tévedésének orvosszere önmagában van. És a kik nagy súlyt fektetnek a végrehajtó közegek szakképzettségére, ezeknek azt mondom, hogy a választás elve nem zárja ki a szakképzettség mértékének megszabását; de azt kimondhatjuk, hogy a közigazgatási végrehajtó közegeknek egyik legfőbb kelléke, a józan belátás, becsületesség, hűség és lelkiismeretes pontosság. Ezek nélkül a szakképzettség meddő és gyümölcstelen maiad. Nem folytatom tovább, hanem csak azt mondom, hogy ennél nagyobb fontosságú kérdés a közjogi kérdésen kívül a törvényhozás előtt nem állhat; mert ez behat az állami, politikai, társadalmi és cnlturalis viszonyokba és érdekekbe. Hogy mily nagyfontosságú e kérdés t. ház, mutatja azon nézetkülönbség, mely e kérdés körül e házban a mostani vita folyamában kifejlődött; de ezt mutatja azon nagy — mondhatjuk — lázas érdeklődés, melylyel e törvényjavaslat még országgyűlési tárgyalása előtt minden oldalról fogadtatott ; ezt mutatják azon különböző nyilatkozatok, melyek részint a sajtó, részint egyes hatóságok utján történtek és történnek. Valóban e mozzanat megérdemelné, hogy ezt ugy a kormány, miként a képviselőház komoly figyelmére méltatná, mielőtt a törvény megalkotásában döntő ítéletét kimondaná. Ezek után azon meggyőződésemet nyilvánítom, melyet komoly megfontolás után szereztem magamnak, hogy a törvényjavaslat és az abban tervezett közigazgatási bizottság felállítása és a törvényhatóságok kebelébe való beillesztése, a törvényhatóságoknak nem megerősítése, hanem meggyöngülése, sőt talán megsemmisítése lenne. Ugyanazért e törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, hanem Mocsáry t. barátom határozati javaslatát pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon,') Halász Bálint: Mólyen tisztelt képviselőház! Nem kívántam e vita során felszólalni, nem kívántam azért, mert oly tárgyban, a melyben a t, háznak annyi kitűnő tagja felszólalt és védi azon álláspontot, a melyet én is elfoglalok: mindenkor a legszívesebben a közembert és így engem is megillető egyszerű szavazás szerepét követem ; de felszólalásra késztet az ellenzék egyik tagjának azon állítása, mely szerint a ja vaslatot csak is hivatalos szónokok védelmezik. Nem tudom e szót „hivatalos" miként értelmezni; de ha azt akként érti, hogy a javaslat védői mint a kormánynak feltétlen hivei ezen állásuknál, ezen gondolkozásuknál fogva kötelességüknek tekintik a kormány javaslatait védelmezni, legyenek jók vagy roszak, ha mondom igy érti: ez esetben a vád inkább az ellenzéket, inkább a t. képviselő urat érheti, a mennyiben ők rendszerint kötelességöknek tartják ellenzéki állásoknál fogva