Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-87
87. országos ülés február 11. 1876. 35Ő tartok a szóbeli végrendelethez és ez az, hogy a végrendelkező a tanuk előtt határozottan nyilatkoztassa ki, hogy ő azt kívánja, hogy ez az ő nyilatkozata szóbeli végrendeletnek tekintendő. Ez legalább világosan a szakaszban kifejezve nincs; én pedig ezt annál szükségesebbnek tartom, hogy ez kifejeztessék : miután nézetem szerint a t. ház igen helyesen ejtette el azon régi intézkedést, hogy a végrendelethez megkívántató tanuk ad hoc legyenek meghívandók. Ennek következtében, minden további indokolás nélkül bátor vagyok indítványozni, hogy ezen §. toldassák meg. A 4-ik sorban lévő e szó „előadó" után tudniillik ,, a végrendelkező nyilatkozatát a tanuk előtt érthetően és egész terjedelmében élő szóval; nem pedig valamely hozzá intézett kérdés igenlése vagy tagadás által kell előadnia" tótessék még hozzá: „és határozottan kinyilatkoztatnia, mikép az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekintetni. A többi marad. {Helyeslés.) Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa a módosítást.) Horánszky Nándor előadó: T. ház! E szónak ..határozottan", itt alig lehet értelme s ennek elhagyásával a módositványt nem ellenzem. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a 14. §-t az indítványozott módosítással — kihagyatván abból e szó „határozottan", — elfogadni? (Igen!) Elfogadtatott. Beöthy Algernon jegyző: (olvassa a 15. %-t) Perczel Béla igazságügyminister: T. ház! Méltóztassék a §-ban a hivatkozásokat függőben hagyni és a §-t csak elvben elfogadni: mert az uj §. folytán a hivatkozások változni fognak. (Helyeslés.) Elnök: A 15. §. elvben elfogadtatott. Beöthy Algernon jegyző: (olvassa a 16. %-t.) Metzner Gyula: T. ház! A dolog lényegében fekszik, hogy a szóbeli végrendelkezés a végrendelkezésnek fejletlenebb neme, s hogy minden törvényhozás felveszi ezt: annak oka az élet különféle szem elől nem téveszthető viszonyainak ós a műveltségi állapotnak méltatásában rejlik. A fő tekintet a szóbeli végrendelkezésnél különösen az, hogy a szabadon nyilvánuló végakarat az érvényesülés stádiumában lehetőleg kevés kételylyel találkozzék. Ezen tekintet okozza azt, hogy minden törvényhozás a szóbeli végrendelkezést, ugy a, tanuk számára, mint különösen az érvényességi időre nézve szűkebb korlátok közé szorítja, a mi helyes dolog; mert az tisztán a tanuk emlékezetére van alapítva, az pedig gyönge és különösen az időnek megállapításánál megbízható bizonyítékot egyáltalában nem képez. A 16. §. e tekintetet, kellően méltányolja, midőn a szóbeli végrendelet érvényét 3 hónaphoz köti. Ezt én is elfogadom. Azonban az intézkedést nem látom abban teljesen keresztülvive. Ugyanis előrelátható, hogy a szóbeli végrendelkezésnél a legelső vitára a határidő-megállapítás, vagyis a kelet fog alkalmat adni. Tekintsük a dolgot közelebbről. Jól tudjuk azt, hogy a szóbeli végrendelkezést leginkább az írástudatlan nép veszi igénybe, mely erre úgyszólván a szükség által van utalva, miután Írástudót sok vidéken nem is kap. Jól tudjuk, hogy különösen a határidőnek naptári meghatározására az Írástudatlan nép úgyszólván képtelen. 0 beszél szent János, szent György napjáról, sarlós vásárról vagy egy-két hétről ; de meghatározott, biztos határnapot nem tud. Igen soknál megtörténik, hogy nem is tudja, hány éves. Ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy ezen végrendeleteknél megszabott három havi határidőnek okvetlenül szorosan magyarázottnak kell lenni. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy ily végrendeleteknél oly tanuk szoktak alkalmaztatni, a kik pressió, különösen vagyoni befolyás alatt állanak s ez által vallomásuk nagyban gyöngittetik; ha tekintetbe vesszük azt, hogyha a tanuk ellentétesen vallanak: meggyengítetik a végrendelet érvénye és előttünk áll azon akadály, melynek elháritásá,ról intézkedni a jogbiztonság ós különösen az alsó néposztály jogbiztonsága kívánja. Ezen tekintet vezérel engemet t. ház arra, hogy ezen §-ra a következő indítványt, illetőleg pótlást adjam be. Ezen §. toldassék meg a következő kikezdéssel: „A szóbeli végrendeletet megtörténte a végrendelet-tételnek napjától 3 nap alatt az illető község elöljáróságánál, vagy maga a végrendelkező, vagy a végrendelet határidején tul két tanú bejelenteni tartozik. A községi elöljáróság az ily bejelentést jegyzékbe veszi". Azt hiszem t. ház, hogy ezen intézkedés a mi viszonyainknak leginkább megfelel; de megfelel különösen a nép jogérzetónek ; mert a nép eddig is hozzá volt szokva ahhoz, hogy a végrendeletet mindig a községi elöljáróság előtt tette, az Írásbeli végrendeletet pedig rendszerint az eklézsia ládájába tette. Én ennélfogva azt hiszem, hogy ez gyakorlatilag igen kevés nehézséggel járna, a mennyiben községi elöljárót lehet találni minden alkalommal és a három nap teljesen elégséges arra, hogy akár a végrendelkező, akár pedig az azzal megbízott két tanú, a végrendelkezés megtörténtét a községi elöljáróságnál bejelentse Csakis az a nehézség merül föl, hogy talán két tanú nem fog megjelenni, a rnikor a végrendelkező óhajtja. De ez azt hiszem, aligha fordulhat elő ; mert azt föltételezni nem lehet, legalább nem lehet, hogy 45*
