Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-87

ST. országos ülés február 11. 1876. 343 Hosztinszky János: T. ház! En a ^ 4. §. első részét, mely igy hangzik: „az első §. a pontja esetében a tanuk közül legalább egynek" el nem fogadhatom. Az alakszerűségek megtartása a végrendeletek és fiók-végrendeletekhói oly nólkülőzhetlen kellék, hogyha azok a végrendeletek, vagy hók-végrendeleteknél pontosan meg nem tartatnak : azon végrendeleteket a törvény előtt érvényesíteni nem lehet. Szükséges pedig, hogy midőn az alakszerűségek meghatározásáról külön törvényben intézkedünk : akkor a legnagyobb óvatosság- és pontossággal tegyük azt, hogy egyrészről a végrendelkező biztos legyen az iránt, hogyha ő a törvényszabta alakszerűségeket a végrendeletek és fiókvégrendeleteknél meg fogja tartani, akkor azon czélt, melyet magának a végrendelkezés által kitűzött, s amely czél abban áll, hogy halál esetére végső akarata teljesedésbe menjen, valósággal el is fogja érni. Másodszor szükséges tekintettel lenni arra, hogy szükség esetére bebizonyítható legyen az, hogy a végrendelet csakugyan a végrendelkezőtől eredt és hogy azon végrendelkező végrendeletét vagy hók-végrendeletét szabadon minden kényszer, erőszak felhasználása nélkül tette; és végre szükséges az, hogy a lehető visszaélések a végrendeleteknél, a mennyire lehet megakadályoztassanak, megnehezitessenek, miután már azokat lehetetlenné tenni nem lehet: akár legyen a végrendelet sajátkezüleg irva és aláírva, akár pedig tanuk használtassanak. Már most ezeket figyelembe véve: az, hogy legalább egy tanú irni s olvasni tudjon, ezen kivántatóságoknak meg nem felel. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy erre azon szomorú körülmény vezette a t. jogügyi bizottságot, miszerint Magyarországon igen sokan vannak olyanok, kik irni, olvasni nem tudnak, tehát, hogy a végrendeletek és fiók-végrendeletek szerkesztése s alkotása meg ne nehezítessék: vette fel a jogügyi bizottság azt, hogy legalább egy tanú tudjon irni. Hanem t. ház tudjuk azt, hogy a világon sok rósz ember van (Derültség.) és hogy akkor is, midőn a végrendelet már aláíratott: történnek esetek, hogy a tanukat meg akarják vesztegetni. Már pedig sokkal könnyebben megvesztegethető azon tanú, ki a végrendeletre csak keze-keresztvonását tette, s a másik tanú, ki szintén köteles volt vele együtt jelen lenni, irta alá az ő nevét. Hogyan történik a végrendeletek kiállítása? Ugy, hogy az illetn, a ki végrendelkezni akar, felmutatja az okiratot s kijelenti, hogy ez az ő végakaratát, végrendelkezését tartalmazza, s ha alá van irva, kijelenti, hogy sajátkezüleg irta; ha pedig nines aláírva, akkor két tanú, előtt aláírja, s erre az egyik tanú, aki irni tud, rávezeti az okmányra, hogy megjelenvén előttünk, kinyilatkoztatta, hogy ezen okirat végrendelkezését tartalmazza s előttünk sajátkezüleg aláirta. Ezt az egyik tanú aláírásával, a másik pedig csak keresztvonásával bizonyítja. Ha már most sikerül valakinek az egyik tanút megvesztegetni: bizonyára sikerül a másikat még sokkal könnyebben, a ki csak azt mondhatja, hogy jelen volt. Tehát micsoda biztosítéka van a végrendelkezőnek, hogy ezen végrendelet érvényét megtarthassa, és ki lesz leginkább a veszélynek kitéve ? Az illető végrendelkező; mert nem fogja elérni azt, hogy végakarata teljesedésbe menjen, és veszélyeztetve vannak r magánjogi érdekei a végrendeleti örökösöknek. Es akkor csakugyan igaz, a mit az elíennézetüek mondanak, hogy ha sajátkezüleg aláirtak is: történhetnek oly esetek is, hogy tanuk aláírása mellett is meg lehet buktatni hamisítás által a végrendeletet. Én tehát ugy a végrendelkezők megnyugtatására, miután tudjuk, hogy nehezen szánják rá magukat a végrendelet készítésére; de ha tudják, hogy akaratuk teljesülni fog, tán inkább teszik; mind pedig a végrendeleti örökösök érdekében indítványozom, hogy a negyedik §. első sorának e szavai helyett: „a tanuk közül legalább egynek", tótessék ez: „a tanuk közül mindkettőnek" stb. Még bővebben indokolom módositványomat magával a törvényjavaslattal, a mely szerint azoknál, a kik nem sajátkezüleg írják vógrendeletöket: szükséges, hogy négy tanú közül kettő irni és olvasni tudjon, kettő pedig keresztvonással jelzi az aláírást, pedig ezen esetben sokkal könnyebben be lehet bizonyítani, hogy a taouk együtt jelen voltak. Miután tehát csakugyan elismert dolog, hogy azon körülmény, hogy sokan nem tudnak irni, megnehezíti az eljárást, ezen pontban találja megoldását, azok pedig, a kik irni nem tudnak, mások által tétetik a végrendeletet, épen ezen hiánynak tétetik elég. ha azt akarjuk, hogy Írásbeli legyen a végrendelet: megkívánhatjuk azt is, hogy mindkét tanú maga írja alá a végrendeletet. Ajánlom módositványom elfogadását. Simonfay János: T. ház! Daczára annak, hogy a t. előadó ur és a ház sem fogadta el, hogy Balogh t. képviselőtársam által tett ezen §-ba illesztendő módosítás egy más §-ba szúrassák bele a törvényjavaslatba. En fentartom, habár ő visszavette is és itt látom helyét beiktatásának, hogy mikor a tanú a végrendeletet aláírja: egyszersmind bizonyos idő-keletet is tegyen oda. A törvényjavaslat többi §§-aiban nincs helye, hogy felvétessék; mert egyenesen ezen §. szól arról, hogy az a) pont esetében legalább egynek, a b) pont esetében legalább két tanúnak irni ós olvasni tudni kell, hogy- a végrendeletet önkezűleg aláírhassa; tehát az aláírásról intézkedik a törvényjavaslat és szerintem itt van helye, hogy az okmány- és a tanu-aláirás egyéb minősége is helyet foglaljon. Ajánlom módositványomat a t. háznak.