Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-87
87. országos ülés február 11 1876, 341 hiány és hiba van, a mely abból áll, hogy nincs intézkedés arról, hogy a tanukat a végrendelet megalkotásához különösen meg kell nini. A 3. § azon szövegezése mellett, a mely előttünk fekszik, úgyis jól történik, ha a tanuk maglik mennek el a végrendelkezőhöz és őt ráveszik, hogy végrendeletet csináljon. Az ilyen eljárás nem helyes, ez a .helyes jogi szempontok szerint meg nem engedhető: azért a 3. §. szövegezése a mint előttünk fekszik roszabb a mostani törvénynél ; mert a mostani törvényben világosan ki van téve, hogy a tanuknak meghivá kell lenniök a végrendelet megoldásához. Ezen hiányt meggyőződésem szerint a 3-dik §-ban ki kell pótolni és a hibát jóvá kell tenni. Ez az egyik, a, mire figyelmeztetni bátor vagyok a t. házat; a másik pedig az, hogy bizonyos tekintetben stylaris szerkezete, is hibás a 3. §-nak: Az mondatik ugyanis, hogy „a tanuknak a végrendelkezésnél együttesen jelen lenni és annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt: képeseknek kell lenniök." „Jelen lenni" — „képeseknek kell lenniök" ez nem helyes az én fölfogásom szerint. De továbbá a §-nak azon része is „és annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt": nézetem szerint szintén hiányos. Az alapeszme, melyet ki akar fejezni jó. azt én is elfogadom ; hanem másképen formulázva. Én azt hiszem, hogy, azt akarja itt a 3. §. mondani, hogy szükséges, hogy a tanuk a végrendelkezőt személyesen ismerjék és személyének ugyanazonosságról meggyőződve legyenek. Miután pedig azt hiszem, hogy ezt akarja kifejezni, hát fejezzük ki ezt egyenesen. Ha a tanuk meg vannak győződve a végrendelkezőnek személyazonosságáról: akkor természetes, hogy azt bizonyíthatják is: ha pedig a személyazonosságról nincsenek meggyőződve : akkor azt, nem is 'bizonyíthatják; itt tehát magát a fődoígot kell kifejezni, nem csak átalánosságbban, hogy „képesek legyenek bizonyítani' 1 . A bizonyítás tényleg, anélkül is megtörténhetik : mert megtörtónt a törvény előtt, hogy a tanuk azt vallották, hogy „én mástól hallottam, hogv az Péter vagy Pál volt". ' Nem elég, hogy meg legyen említve a bizonyítási tény: hanem szükséges kifejezni azt, mi képesíti a tanút érvényes bizonyításra. Ennélfogva én a harmadik §. szövegét elvetendőnek tartom és bátor vagyok következő szerkezetet indítványozni: „A tanuknak a végrendelkezőhoz maga a végrendelkező által, vagy annak megbízásából meghiva, és annál együttesen jelen kell lenni. Megkívántatik továbbá, hogy azok a végrendelkezőt személyesen ismerjék, vagy személyének ugyanazonosságáról előleges meggyőződést szereztek legyen. Ilyen szerkezet, nézetem szerint sokkal világosabb a 3-ik §. intézkedésére. Beőthy Algernon jegyző (Újra felolvassa Vidliczkay módositását.) Perczel Béla igazságiigyminister: A törvényjavaslatban, melyet a t. háznak benyújtani szerencsém volt, épen ellenkezője volt kifejezve annak, mit a t. képviselő ur mond: mert ki volt ott fejezve, hogy a tanukra nézve a közös meghívás nem szükséges. Szükségesnek tartottam ezt kifejezni, hogy ennek szüksége ne is vélelmeztessók. Ezt tettem azért, mert nem akartam megnehezíteni a végrendelkezés keresztülvitelének módját, a mi megtörténnék akkor, hogy ha a t képviselő urnák a meghívásra vonatkozó modositványa elfogadtatnék. Én tehát ezen módosításhoz nem járulhatok: miután eleve épen ellenkezőjét kívántam kifejezni annak. Azonban a jogügyi bizottság fölöslegesnek látta azt kifejezni, s én örömest járultam a bizottság véleményéhez, hogy tudniillik ez fel se említtessék a §-ban. A mi pedig a másik módositványt illeti, arra nézve az eredeti szövegben az volt, hogy a tanúnak a végrendelkezőt ismernie kell. itt azon aggály merült fel, hogy az ismerés igen tág kifejezés; mert meglehet, hogy némelyek ugy fognák fel, hogv szükség, hogv a tanuk a végjén delkezővel bizonyos ismeretségben áljának; holott én ismerhetek valakit a nélkül, hogy azzal valaha egy szót is váltottam volna, következőleg akkor, mikor én, mint tanú meghívatom a végrendelet ünnepélyes aláírására: a személyre nézve tévedésben nem lehetek. Én azt hiszem, hogy a §. ugy, mint azt a bizottság szövegezte, tökéletesen megfelelő és minden más magyarázatot kizár, és ugyanazért kérem azt elfogadtatni. {Helyeslés) Meczner Gyula: T. ház! E §-hoz csupán helyesebb fogalmazás végett kívánok egy stylaris módosítást tenni, melyet Vidliczkay képviselő ur már megemlített; de nem hallottam, hogy erre nézve módosítást is adott volna be. Ez pedig abból áll, hogy a §. utolsó sorában: „képesítettnek kell lenniök" helyett tétessék: „képességgel kell birniok". Tombor Iván jegyző (ismét felolvassa Vid~ liczhay módosítványát.) Szontagh Pál: (somogyi) Én, anélkül, hogy mélyebb jogi tanulmányokat igényelnék, vagy állítanék birtokomban levőknek, hanem felbátoritb^-,™ az által, a mit t. képviselőtársam Somssich Pál mondott ki, hogy ugy mondjam, házias észjárásnál fogva gondolta megbirálandónak ezen törvényjavaslatot: hasonlókép a 3. §. incidenséből bátor
