Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-86

ö 86. országos ülés értői szemlének; de tessék megjegyezni, hogy csakis az esetben. Ha a tanuk élnek: azok vallomása fog dönteni s igy a biztosítéknyújtást tagadni nem lehet. Szóval, ha a tanúvallomások az egyes polgárokat életüktől, szabadságoktól megfoszthatják : be nem láthatom azt, hogy a vagyoni rendelkezés ép ezen legkényesebb neménél ne tulajdonittassék a tanuknak súly ós nyomaték. Felhozatott továbbá íoérvül, hogy a végrendelkező kellemetlen faggatások s ezek folytán boszantó situatióknak lehet kitéve az érdekeltek részéről, hogy ha a tanuk netalán kifecsegnék intézkedéstételét. Azonban én ezen külső kellemetlenségekért a lényeget. — mely abban áll, hogy a végrendelkező valódi akarata lehető bizonysággal érvényesíttessék, — feláldozni nem óhajtanám. Ezen tett kifogás ellen helyesen hozatott már fel, hogy nem tartalmát kell kijelenteni, hanem egyszerűen, de határozottan azt, hogy benne végakarat foglaltatik De meg azután minden embernek szabadságában áll oly tanukat választani, kiknek titoktartásában s becsületességében megbíznia oka s alapja vau. Azt mondja t. képviselő ur, hogy két tanú. ha elsikkasztatnék is a végrendelet, nem lenne elegendő a bűn megtorlására. Igaz, de a végrendelkezőnek szabadságában áll, négy tanút is használni ha netán a sikkasztástól félne : akkor megszűnik ezen aggály is, inert mint szóbeli végrendelet áll ez fen: ha pedig tartalmát tudatni ép nem akarja: tegye le közjegyző kezéhez vagy más hatósághoz. Mindezeknél fogva én a javaslatot elfogadom. Hegyessy Márton: T. képviselőház! Nem akarom sokáig igénybe venni a t. háznak már ugy látszik, kifáradt türelmét; csak egy pár perczig kérek kegyes kihallgatást. Sajnálom, hogy a közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur beszédére nem reflectálhatok; nem reflektálhatok részint azért, mert ő nem a tárgygyal foglalkozott, részint pedig azért, mert a zaj végett nem volt kivehető. Szorítkozom tehát azokra, a mik előttem ő rajta kivül mondattak. Mindenekelőtt előre bocsátom, hogy én a Bokross Elek í. képviselő ur által benyújtott és általam is aláirt indítványt teszem magamévá, Igaz t. ház, hogy a törvényhozások a, végrendeletek alakszerűségeinek meghatározásánál két különböző utat követtek és két különböző utat mutat a gyakorlat is. Az egyik minél nagyobb formalitásokhoz köti a végrendelkezést, a másik a végrendelkezés szabadságából indulva ki, a formalitások nyűgétől szabadon intézkedik a végrendelkezésnél. Ezen utóbbi elvet maga a törvényjavaslat indoka is helyesli. Azt mondja nevezetesen, hogy óvakodni kell attól, hogy túlságos alakszerűségek EÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. február 10. 187fi. 339 ] által akadályoztassák a végrendelet. Az elv igen helyes, hanem azt csak a végrendelkezési szabadság alapján került törvényjavaslattal lehetne elérni. A törvényjavaslat azonban a végrendeletek szabadságától eltérőleg, a hölograph végrendeletet nem fogadja el. Micsoda indokokból nem fogadja el, azokat hallottuk már tüzetesen előadatni az igen t. igaz ságügy minister ur és t. barátom Teleszky képviselő ur által. Ezen indokokra részletesen válaszolni most már nem érzem magamat indíttatva; nem érzem azért: mert t. barátom Szilágyi Dezső képviselő ur részemre már csak tartozást hagyott; Az igen t. igazságügyminister ur a hölograph végrendelet ellen azt méltóztatott felhozni, hogy az könn yen m eghamisitható. Engedelmet kérek, sokkal könnyebben meghamisíthatok az egyes aláírások, mint a per exteusum egész terjedelmében hosszasan önkezűleg irt végrendeleti szöveg; s a mi még nem hozatott fel, felhozom azt, hogy mi történik akkor, ha a szakértők azt fogják igazolni, hogy a végrendelet ugyan, igaz, önkezűleg íratott: hanem a két előttemező tanú aláírása hamis, vagy megfordítva, mi fog történni akkor, ha a szakértők azt fogják mondani, hogy a végrendelkező aláírása hamis : de a végrendeleti tanuk aláírása való, E contraversiaknak gyakori következése előre látható. Felhozatott még az is, hogy a szakértők általi elbírálás sok esetben nagyon nehéz : mert a végrendelkezőnek nem maradt fel semmi irása. Ha ez áll: vajon nem áll-e az is, hogy a végrendeleti tanuknak nem marad fenn irása, mert azok is elhaltak? Felhozatott továbbá az igen t. igazságügyminister ur által az, hogy a hölograph végrendelet igen könnyen elsikkasztható. Ezen ellenvetésnek tarthatatlanságát már bőven kimutatta i barátom Szilágyi Dezső, és én azokhoz csak azt adom, hogy ha meg volna is engedve, sőt követeltetnék is ugy, a mint nem követeltetik a törvényjavaslat által, hogy ha a végrendeleti tanúnak ismernie kellene is a végrendelet tartalmát, a sikkasztás ellen még azon esetben sincs megóva a végrendelet; mert ha a végrendelet elsikkasztatnék : Mában bizonyítaná két tanú annak létezését, inert az ez esetben csak mint szóbeli végrendelet volna tekintendő, mely esetben pedig 4 tanti bizonyítása lenne szükséges. Mindezeknél fogva én ragaszkodom azon elvhez, melyet Zaehariás a szabadság elvének nevez, mely utat tört magának az osztrák polgári törvénykönyv 571. és a franczia Oode 970. §-ában, és pártolom a Bokross t. képviselőtársam által benyújtott rnódositványt (Helyeslések.) Somssich Pál: Engedje meg a t. ház, (Halljuk!) hogv egy nem szakértő ember, de a 4^