Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-86

86, országos ülés feuruár 10. 1S76. 327 ezektől rettegniök kell De hogy a végrendeleti tanuk e categoriába nem tartoznak, gondolom, senki sem vonja kétségbe, hogy egy létrejött ; de elő nem talált végrendeletből jogokat lehessen származtatni, két lényeges körülmény bebizonyítása szükséges: az első körülmény az, hogy a végrendelet, a mely létrejött a végrendelkezőnek akaratától függetlenül, vagy annak akarata ellenére ment tönkre, a második pedig, hogy mi volt azon végrendelet tartalma. Már erre nézve az itt megkívánt két tanú pedig sem az egyik, sem a másik körülményt nem bizonyíthatják. Az elsőt nem bizonyíthatják : mert nem elég bebizonyítani a végrendelet létrejöttét, hanem az elveszést, a tönkremenetelt kell bizonyítani. Erre nézve pedig mit sem használ az, hogy valaki a keletkezésnél jelen volt. Még kevésbé a második körülményre nézve. Ha a t. minister ur javaslaslata azt kívánná, hogy a holograph-végrendeletet ugy szabad készíteni, hogy tartalmát a tanuk ismerjék: akkor a tanuk arról tehetnének tanúbizonyságot, akkor lehetne azt mondani: nincs semmi haszna, ha elsikkasztják is az ily végrendeletet, mert tartalmát a tanuk ugy is kimutatják, de a törvényjavaslat azt nem kívánja meg; a tanuk aláírják a végrendeletet, a mi nekik előmutattatik, a nélkül, hogy tudnák, hogy mi van benne. Ugyan mi biztosíték van ebben, a mely a sikkasztástól vissza fogná tartani az illető érdekletteket ? sőt tovább megyek, és kérdem, hogy azon ember, a ki holographrencleletet tesz, nem azon czélból teszi-e, hogy minél kevesebb idegen személy hozzá jöttével jöjjön az létre, hogy minél szűkebb körben legyen cselekvése ismeretes? Ez az ok, melynélfogva kivéve Németországot, a nnvelt Európa minden tartományaiban ez a legkedveltebb formája a végrendeletnek. Már most előre látva, hogy a holographvégrendeletek legnagyobb részénél a tanuk semmit sem tudnak annak tartalmáról, mert ezt a dolog természete hozza magával, hogy a tanuk az esetek legnagyobb részében még a végrendelet tartalmáról sem adhatnak felvilágosítást, és igy bátran állítom tisztelt ház, hogy a javaslóit formaság nem óv meg jobban a sikkasztástól, mint Bokross képviselő módositványa, sőt kevésbé véd meg, mert szükségkép mások tudomására hozatja a végintézkedés tényét. A mi a további okokat illeti, fölhozatott, hogy a javaslat egy igen rut visszaélés, az örökség hajhászat meggátlására alkalmasabb, mint a módosítás. Már t. ház, előttem ugy tűnik fel, hogy ezen állitásnak egészen az ellenkezője áll, mert én egy akarat elhatározását, melynek a végrendeletben meg kell testesítve lenni, annál inkább tartom függetlennek, minél kevésbbé befolyásoltatott szükségkép idegen akarat által. Pedig szükségkép annál inkább befolyásolható idegen akarat által, minél több személynek kell okvetlenül tudni róla, hogy ilynemű actus létrejött. Egy -olyan neme a végrendeletnek, mely senki által nem ismertetik: csak inkább biztosit az örökség-hajhászók követelései ellen, mint az oly formája a végrendeletnek, mely csak mások tudtával eszközölhető. Azon lélektani kényszer, mely alá az örökséget kicsalok szokták a végrendelkezőt vetni azon félelem ellen, hogyha ezek megtudják, hogy végrendelet létezik, az esetben végnapjait megkeserítik, jobban biztosítók : ha akárki tudta nélkül intézkedhetik. Ha ezen esetet kikerülni akarjuk, azt kell mondanunk, hogyha megengedem, hogy ha nem nyomás, hanem csábítás ellen kell megvódni a végintézkedőt, ha arra van szükség, hogy akaratától eltérítsék: akkor jobb ha más is tudomással bír az örökhagyó tónyéről. De én bevallom, nehezen tudom megegyeztetni a minister ur érvelését á Teleszky képviselőtársaméval. Mert ez utóbbi azt mondja, hogy ő erkölcsi bátorságot kivan a végrendelkezőtől Azon igényekről, melyeket föl méltóztatott állítani, később fogok pár szót szólani. Kivánja. hogy erkölcsi bátorsága legyen mindazok ellen, kik praetensioval lépnek fel ellene. A minister ur az örökség kikényszerítése ellen lehetőleg védeni akarja az örökhagyót. Már most erkölcsi bátorságot kívánni, mely ellenszegülésre vezessen, továbbá nyomás ellen védeni akarni az örökhagyót : bocsásson meg t. barátom, ezek oly ellentétes motívumok, melyek összemüködéséből alig jöhet ki egy megállható intézkedés. Egyébiránt nem hallgathatom el, hogy még a tanuk sem fogják a végintézkedőt nemtelen akarata végrehajtásában gátolni, mert nem tudják az intézkedés tartalmát, s mert, az örökség kicsalója fog keríteni oly tanút az örökhagyónak, a ki legkevésbé fogja eselekvényét kellemetlenné tenni Én t. ház. elismerem és tudom, hogy a végrendeletek alakjának megszabásánál komolyan gondoskodni kell. mint t barátom is kiemelte, hogy az ugy jszabassék meg, hogy lehetőleg biztosittassék a végakarat valódisága; továbbá gondoskodni kell arról is, hogy az alak oly módon legyen rendezve, hogy az intézkedő akaratának tartalma hosszú idő lefolyta irtán is, midőn a végrendelkező létezni megszűnt, biztosan felismerhető legyen: de azt, hogy midőn az akaratot, ós valódiságot formák által kell biztosítani, és azt, hogy a formákban tovább kelljen menni, hogy a végrendelkezés megtétele erkölcsi nevelése legyen az embereknek ós erkölcsi bátorságuk próbája: most hallom először. A formák arra valók, hogy az akarat komolyságát és a tartalom valódiságát biztosítsák, de hogy az akarat több vagy kevesebb bátorság