Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-86
86. országos ülés február 10. 1876. 323 rint, ha maga irja alá nevét a végrendelkező: elég ha egyszerre két tanú van jelen, a harmadik később járul is hozzá. A §. első részét elfogadom, a másodikhoz egész tisztelettel azon módositványt teszem, hogy négy tanú helyett tétessék három. Balogh Károly: Hazánk fejlettebb jogélete, szigorúbb jogrendje már másfélszázad előtt meghaladta a római és eanon-jog tulszigoru rendelkezéseit és álláspontját. En a végrendelkezés körüli alakszerűség szükségét leginkább a végrendelkezési szabadság biztositékainak feltételeiben keresem és a mennyiben ezen alakszerűség megüti a biztosság föltételeinek mértékét: mellőzhetőnek tartom régi századok hagyományos szokásait, a pandeeták nehézkes, rejtelmes deductióit. En a végrendelkezés biztosságának sokkal több feltételét találom fel a tanú alkalmazása nélküli, sajátkezüleg irott. alkotott végrendeletekben: mint a két irni tudó és két irni nem tudó tanú alkalmazásával létrejöttékben. En a hol ograph- végrendel eteket nemcsak szélsőségnek nem tekintem; hanem a végrendelkezési szabadság legfőbb biztositékának: mert az, ki a végrendeletet egész terjedelmében sajátkezüleg irni és aláírni képes, okvetlenül hagy maga után autographákat s ennélfogva ha a végrendelet hitelessége megtámadtatnék, a bizonyítást nem a tanú, hanem az autographák s leginkább a szakértők fogják eszközölni En a bizonyítás e nemét nem tartom oly nehéznek, mint ezt a törvényjavaslat indokolása mondja s e ezélból én Bokross módositványát elfogadom ; a mi pedig a hármas tanuzást illeti, erre nézve Antal Gyula t képviselőtársamnak módosítását elfogadom. Elégségesnek tartom e három dolgot, mert ezt indokolja az ország legnagyobb részének végrendelkezési observantiája; ezt indokolja az 1715. XXVII. és 1840. XIV. törvényczikk is. Ennélfogva elfogadom Antal Gvula, valamint előttem szólott Bokross t. képviselőtársaim módosítván j T aií. Teleszky István: T. képviselőház! Az önkezű végrendeletek érvényessége tárgyában beadott módositványhoz nem járulhatok és ennek ellenében határozottan a törvényjavaslat szövegét pártolom. (Helyeslés.) A végrendelkezési alaki kellékek megítélésénél t. ház, maga a végrendelkezés két fontos tekintetben áll szemeim előtt. Először a mi a végrendelkezés jelentőségét, másodszor a- mi a végrendeleti intézkedés érvényre emelkedésének biztosságát illeti. Örömmel hallottam hangsúlyoztatni t. ház, a végrendelkezési szabadságot és örömömre szolgált, midőn láttam, hogy a végrendelkezési szabadsághangsúlyozása a ház minden részéről helyesléssel találkozott: mert magam is ezt tekintem a sarkpontnak, melyre egy ezélszerü örökösödési törvény a maga egészében felépíthető leszen. De mindemellett alig mernék odáig elmenni, hogy az örökösödési jognál egyedül figyelembe veendő momentumul csakis és pusztán az egyéni akaratot fogadnám el. Eddig egyetlenegy törvényhozás sem ment el idáig ; mert ha egyébben nem, épen a végrendeleti alakszerűségek különös szabályozásában vélt az egyéni akaratnak, hogy ne mondjam, az egyéni önkénynek bizonyos korlátokat szabni. T. ház! Az örökösödési jog terén, mint a jogtörténelem tanulságos lapjai mutálják, két egészen ellentétes irány hosszú harczot vitt egymással: az egyik, a mely mindenek felett a valódi igényt, a másik, a mely az egyéni rendelkezés szabadságát kivánta érvényre emelni. E harcz megvívása nincs ugyan befejezve ; hanem jórészt mégis megállapodtak a nézetek, mindegyik irány engedeti és a végrendelkezési jogosultság elismerésében, ennek a kötelesség intézménye általi korlátozásában és a törv. örökösödés rendjének a természetes családiassági igényre való megállapításában megtaláltatott azon helyes alap, a melyre az örökösödési jogot fektetni lehet. De épen, mert a végrendelkezés hiányában minden ezélszerü törvényhozás a természetes rokonkapesolatot fogadja el az örökösödés alapjául: elegendő biztosítékra van szükség arra nézve, hogy ezen, hogy ugy fejezzem ki magamat, praesumtiv igénye a családnak, valódi, komoly és határozott szándéka által másittatik meg a végrendelkezőnek. Azon egyoldalú intézkedés, melyet az örökhagyó halál esetére tesz, egyike a legnagyobb fontossággal biró intézkedéseknek, melyeket az élet ismer. Itt az egyén vagyonában való örökösödést halál utánra szabályozza, mintegy saját énjét, saját gondolkozását viszi át a jövőre és midőn ezt teszi: igen gyakran a törvény megengedte korlátok közt belenyúl bizonyos érdekbe is, a melyet ugy nevezünk, hogy családi érdek és a melyet én akkor, midőn az örökjog szabályozásáról van szó, puszta phrasisnak nem tekinthetek. T. ház! A törvény megengedi és nézetem szerint helyesen engedi meg, hogy az apa gyermekének megkárosításával vagyonának feléről — még ha az öröklött volt is — intézkedhessek, mondom helyesen engedi meg; de legyen meg legalább a gyermeknek azon biztositéka, hogy apja ezen fontos intézkedést a lehető komolyan meggondolta, komolyan átérteni akarta és a mit cselekszik : bizonyos ünnepélyességgel és nem egyszerű levélíráshoz hasonló műtéttel tette legyen az apa. (Helyedét.) T. ház! Törvényeink megengedik és nézetem szerint helyesen engedik meg, hogy ha két testvér örökösödött az apa után: a túlélő testvérek egyike azonnal, a mint az ^örökség megnyílt, végrendelkezhessek és a másik testvért egészen kizárhassa; helyesen engedi meg, de biztosítéknak 41*
