Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

26 69, ország-os ülés január 14 1876. tolom. Azon árnyoldalak, melyeket a két ellenzéknek finomabb és vastagabb ecsetei olyan sötéten akartak színezni, illusiók gyanánt tűnnek fel; ellenben a fényoldalok már most is előre láthatók. A t. előttem idéző és szóló Simonyi barátunk mindenek végeztével megjegyezte, hogy egy ilyen törvényjavaslatét a párt kilátásba nem helyezett. Mintha t. ház. azok az orvosok, kik a beteg ágyához consiliumra hivatnak, már medicus korukban kötelesek lennének felmutatni azon recepteket, hogy ime ezek szerint fogunk eljárni. A t. ház többsége azon meggyőződésre jutott, hogy ezen javaslatban foglaltatnak hathatós eszközök a baj orvoslására és bár ezen eszközöket programmunkban előre nem hirdettük, de mert jóknak tartjuk, képesek vagyunk azokat jó lélek kel alkalmazni. Azt mondta a t. előttem szóló, hagyjuk kormányozni a megyéket, ugy a mint ők kormányozni akarják magukat. Bocsánatot kérek. az. hogy a megye mikép kormányozza magát: nem tisztán helyi érdek, az az egész államot illeti. Hiszen az államfunctióknak egy részét is a megye által kívánjuk végrehajtatni. És különben is, a megyének minden egyes lakosa egyúttal honpolgár, neki tehát joga van kívánni azt. hogy az állam érdekeinek figyelemben tartásával kormányoztassék ; nem pedig mint némely locális toronypoliticusok azt teljesíteni szeretnék. Azt méltóztatnak mondani, hogy e törvényjavaslat bizalmatlanságot involvál a megyék ellen. Én épen ellenkezőt látok benne, olyan bizalmat, melyet reménylem, igyekezni fognak megérdemelni. A közgyűlések küldötteik által befolyással fognak bírni olyan kérdésekre, melyekre eddig befolyással nem voltak ós a. kiküldött választott tagok által a megye ily téren is fogja hatását éreztetni, ha e feladatnak megfelelni képes. Azt méltóztatott mondani a képviselő ur, hogy e javaslat rögtönzött, rohamos. Én 1861-ben akkor még mint az országgyűlési ifjúság egy tagja ugyanezen érvelést, hallottam a 48-iki törvények ellen. Ezekről is azt mondták, nem kell megtartani : mert rögtönözve rohamosan hozattak. De azt látjuk, hogy a legnagyobbszerü conceptiók nem esztendei vajúdások ; hanem a törvényhozói böleseség gyors revelatiói szoktak lenni. Azt mondta Helfy képviselő ur, hogy nálunk valóságos parlamentálismus grassál. Ez volt kifejezése. Bocsánatot kérek, mi a parlamentet 48-ban azért ültettük alkotmányunkba: mert jobbnak találtuk, mint a régibb rendszert; és ha a parlamentnek ma némely kinövései mutatkoznak : akkor üssük mellünket, mert ennek okai mi lehettünk ós nem a rendszer, melyet ily gyanúsításoknak kitenni annál veszélyesebb, mert úgyis sokan vannak Magyarországon, k-k nem a parlamentalisniust, még csak a dicasteriumokat sem, hanem egyebet szeretnének visszaállítani. {Helyeslés a középen.) Azt mondta a túlsó ellenzéknek egyik igen t. tagja, Hegyessy képviselő ur, hogy ezen törvényjavaslat ellen nagy recensus mutatkozik. T. ház! Mi legyen ez a recensus: azt igen jól tudjuk, kik a vidéken is megfordultak. A mostani nehéz közlekedési viszonyok mellett egyik másik gyűlésben alig volt egynéhány egyénnel több és azok szóltak igen nagy többség nevében. Tudjuk különben, hogy a recensusokra. melyek nálunk hírlapokban vagy pedig egyes vidéki gyűlésben nyilatkoztak: nagy súlyt fektetni nem szabad. Ha méltóztatik megfigyelni azon recensust: akkor ma el kellene törölni — bátran kimondom, mert nem látom messze én tőlem Istóczy képviselő ur névjegyét, — a zsidók egyenjogositásáról szóló törvényt, nierta recensus ezen törvény ellen mutatkozik és létezik ma is. Fogunk-e arra valami súlyt fektetni ? És tessék elhinni, hogy a közteherviselés behozása, bizony nem történt recensus nélkül; és hogyha meg nem oldottuk volna heroikus eszközökkel az ősiség és több affélének kérdését: még ma is ott volnánk a középkori állapotokban. (Élénk helyeslés a középen.) A jobboldali ellenzék mélyen t. vezére figyelmeztette a t. házat, mennyire kívánatos a felelősséggel tartozó kinevezett tisztviselő. A felelősség tekintetében nincs közöttünk eltérés; de hogy a tisztviselők kineveztessenek, ez igenis meggyőződésem szerint Magyarországon fontosabb kérdés, mint a minő talán Angliában és Francziaországban. Magyarországon már megszoktuk — nem oly régi idő óta, mint Simonyi Ernő képviselő ur mondotta, mert voltak századok, mikor nálunk az alispán is kineveztetett; — de az ujabb gyakorlat szerint megszoktuk, hogv a tisztviselők választását az önkormányzat egyik attribútuma gyanánt tekintsük. Már én elvileg megengedem, hogy lehet önkormányzat ezen kivül is ; de nem látok panaceát a kinevezésben. Ha következetes akar lenni a t. párt, utoljára azt is kell követelnie, hogy a képviselők is kineveztessenek. Mert ha a tisztviselőket nem birja választani a nép, hogy birja választani képviselőit V És ha végletekig akarna következetes lenni: akkor a falusi község községbiróját, tanácsát is ki kell nevezni : mert utoljára ezekben sem lehet bizni, hogy alkalmas egyént fognak ezen helyekre tenni. (Helyeslés a középen.) Tehát azon érvelés a kinevezés mellett többet tartalmaz, mint a mennyit bizonyítani akar. Plus probat, ergo nihil probat. A t. képviselő urnák másik érvelése abban nyilatkozik, hogy legyen a vármegyének kinevezett tisztviselője és akkor ez meg fog felelni a parlamenti szervezetnek. Ez az ana-