Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-85
3Q4 * 5- ersságes \iu$ február 9. 1S"6. Széll Kálmán penzugyminister: T. ház! En csak pár szóval kívánok nyilatkozni e móclositvány ellen. Ha valakit kell büntetni, azt hiszem azt kell büntetni, a ki nyilvánossággal, ugy szólván affronttal sérti meg a törvényt és másokat a törvény megsértésére példájával buzdit nemcsak, de alkalmat szolgáltat, hogy azok is megsértsék a törvényt. Már pedig azok, a kik nyilvánosan árulják a dohányt, vagy más házába csempésznek dohányt, ezen tekintet alá esnek, én azt gondolom: ha valakit, ezeket kell sújtani. A pénzbírság ezeknek nem elég, ez nem rettenti őket vissza. Az, a mitől felnek, a fogság. Ám ha ily bűnbe esnek, szenvedjék a törvények ezen súlyát is. Azért én a magam részéről nagy súlyt helyezek arra, hogy a módosítás el ne fogadtassék. Elnök: A 19. g-hoz Hegyessy képviselő ur azon módositványt adta be, hogy a 4. bekezdés hagyassák ki. A kik a 19. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják, azokat kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a 19. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint fogadván el, Hegyessy Márton képviselő ur módosítása elesik. Beőthy Algernon jegyző:(olvassa a20. §-t.) Elnök: Nem levén észrevétel, a 20. §. elfogadtatik. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a 21. %-t.) Elnök: Ezen szakasz negyedik sorában egy nyomdahiba van, t. i. ezen szavak helyett: „is nem" teendő „sem." Remete Géza: T. ház ! Én ezen egész §-t, ugy a mint van kihagyatni indítványozom és egy ujabb szövegezést vagyok bátor a t. háznak elfogadás végett ajánlani, Itt egy igen veszélyes elvet mond ki a törvényjavaslat csekély véleményem szerint, nevezetesen a törvényekben átalános elv az, hogy csak be nem hejthatás esetén büntettessék valaki fogsággal. Ezen §. szerint most már a penzugyminister hatalmától függ annak megítélése, hogy Pétert, Pált beakarja-e záratni, vagy pedig birtokát akarja-e elvenni. Lehet valakinek kevés birtoka, meglehet, ennek elárverezése folytán adó-képtelenné válik, meglehet hogy egészen elszegényedik ; de azért mégis ő inkább a szegénységet s koldusbotot választja a közbecsülést jobban megtámadó bezárás helyett. Nem szabad t. ház a törvényjavaslatnak azon átalános elvétől eltérni, hogy csak akkor alkalmaztassák a fogság : midőn a pénzbírság be nem hajtható. Tudom én azt, hogy a penzugyminister urat egyszersmind a szegényebb polgárok iránti kimélet érzete vezette, e szakasz megalkotásánál; de az állampolgár erkölcsi életét, mely egy koldus által is gyakran legdrágább kincsül tekintetik, alárendelte az anyagi érdeknek s az adó-képesség fentartását s megőrzését az állani érdekében levőnek tartja akkor is : ha az erkölcsi élet árán érhető is az el. Eleget tehet emberbaráti szeretetének az által, hogy szabadságára bizza az illetőnek, kilátásba helyezett végelszegényedés esetén, hogy szabadon választhasson koldusbot s börtön között. Ezt a jogot az embernek, a haza polgárának meg ke 1 adni: különben ugy tekintjük, mint az állam szolgálatára teremtett vak eszközt. Ugyanazért megkülönböztetve azt. hogy a kitől a pénzbírságot egészen nem lehet vagy csak részben lehet behajtani, az büntettessék fogsággal; hanem ha a behajtás következtében elszegényedés következnék be, óhajtanám, hogy engedtessék az illetőnek szabad választás vagyonának elvesztése és a börtön közt. ugyanazért tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék ezen szövegezés mellőzésével a következő szöveget fogadni el, mely e szakasznál is fentartja az általam előadott s törvényjavaslat fentebbi szakaszai által elfogadott azon átalános elvet — hogy akarata ellenére senki se büntettessék — első sorban fogsággal a pénzbírság behajthatása esetén. Kérem ugyan ezért indítványomnak elfogadását. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa Remete Géza mődositvanyát.) A 21. szakasz jelen szövegezése mellett mellőzendő lenne s ajánlom a következő szövegezés elfogadását. „Ha a pénzbírság az elmarasztalttól egészben vagy részben be nem hajtható : pénzbírság helyett fogság büntetés alkalmazandó, akkép, hogy minden be nem hajtható 5 Irt után egy-egy napi fogság számíttassák. Azonkívül minden oly esetben, midőn a pénzbírság behajtása csak is az elmarasztalt öszszes ingatlanságai, avagy az ennek fentartása s müvelésére feltétlenül szükszéges fundus instructus eladása által ugy lenne eszközölhető, hogy ennek folytán az elmarasztalt végelszegényedése és adóképtelensége következnék be : szabadságában áll a marasztaltnak a pénzbírság helyett is fogság büntetést választani. Ha a marasztalt ósfenebbi pontban jelzett anyagi állását községi vagy hatósági hivatalos bizonyitványnyal nem igazolja: a penzugyminister viszszautasithatja a fogság büntetésre irányult kórelmét. Széll Kálmán penzugyminister: T. ház! Az előző szakaszokban, nevezetesen a 13. §-tól a a most tárgyalás alatt levőig az eddigi pénzbírságok egyenkint leszállittattak igen nevezetes arányban. Azon pénzbírságok, melyek ezelőtt bizonyos esetekben 2 frt 10 kr. minimummal kezdőttek,
