Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-85
8i>. országos Illés február 9. 1876. 299 bérnek még inkább kötelessége lett volna az állam jövedelmeit, a kincstárnak szükséges jövedelmeit respectálni ; nem hogy fogytak volna a törvénysértés esetei; hanem inkább nőttek Ily körülmények közt nagyon is szükséges, hogy nem mint egyszerű fegyelmi vétség, hanem mint jövedéki kihágás, nagyobb pénzbírság által megbüntettessenek az ily kihágások és mulasztások. Ezekkel voltam szerencsés a t. ház előtt bebizonyitni, hogy ennél kevesebbet tenni, ha a dohányjövedéket respectálni akarjuk az én hitem szerint nem lehet. Bs a ki a törvényjavaslat ezen rendelkezését, a ki ezen szakaszt elveti: az nem a törvényjavaslatot fogja elvetni, hanem az vesse el egyúttal az egész dohányjövedéket; mert ha ezen szakasz itt szóba nem került volna, akkor még lehetne a fölött vitázni: vajon szükséges-e átalában ? De miután e szakasz itt szóba került, a méhében semmi egyéb nincs, minthogy azon előljáró, a ki, ha tudomására jut, a csempészetet nem jelenti fel, megbüntettetik; indítványba hozatván ezen szakasz és tárgyaltatván, ha az elvettetnék: akkor, én azon nézetben vagyok, — az egész dohány-jövedéket meg kellene szüntetni. Mert ez oly téves lépés lenne, a melynek következései beláthatatlanok. Én, mint a dolog természetéből fejlődöttet, mint oly rendszabályt, mint oly intézkedést, a melynél kevesebbet nem tehetünk, a t. ház figyelmébe ajánlom. (Helyeslés.) Remete Géza: T. házj (Felkiáltások! ElálU) Igen rövid leszek. Simonyi" Ernő t. képviselő urnák a pénzügyminister ur ellen intézett azon megrovását — melyet személyemmel hozott kapcsolatba. — nem tartom alaposnak és nem tartom reám nézve sérelmesnek azért; mert minden §-hoz annyi módositvány adatik be, hogy épen nem csudálkozom azon, ha valaki habár miuister is, a legjobbat nem tudja kiválasztani. (Élénk derültség.) Simonyi Ernő képviselő ur azon kifogását a törvényjavaslattal szemben, hogy abban nem foglaltatik intézkedés az iránt, hogy ha valaki alaptalanul kutatást visz véghez, ezért bűnhődjék: én részemről e kifogást alaposnak ismerem el és igen sajnálom, hogy e tekintetben a képviselő ur módositást nem adott be, a melyhez szívesen hozzájárultam volna. Rögtönözni igen nehéz, én azonban részemről majd igyekezni fogok egyet beadni, ha hibásnak fogják találni, tessék kijavítani. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Én t. ház ezen szakaszt elkerülheti énül szükségesnek tartom, s csekély módosítással megszavazom, megszavazom pedig azért : mert habár elismerem is, hogy a nemzet ellenszenvvel viseltetik nagyobb részt a financz és a monopólium iránt; hanem a magyar parlament többségének nem szabad ezen helytelen irányban és szellemben haladnia, nem szabad ezen áramlattal úsznia; hanem kikeli jelölnie a helyes irányt, mert azon erkölcstelen szellemet, az évtizedeken át tartott kényuralommal szemben még menteni lehetett; de akkor, mikor Magyarország a magyar alkotmányos kormánya által kormányoztatik, akkor, midőn a fináncz magyar rendőr, a magyar kincstár érdekében működik: akkor helyes, hogy az elöljárónak kötelessége 1 egyen a csempészetre felügyelni és azok megbüntetéséhez segédkezet nyújtani, s menthetlen lenne a nemzet ezen ellenszenvét még istápolni is. Ezen szakaszt tehát elfogadom s egyedül a következő lényegtelen módositványomat nyújtom be, (Derültség) melynek elfogadását kérem. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa Remete Géza 'Módositvány át.') Módositvány a 12. §-hoz. Az első bekezdés első sorában ezen szó „szolgák" helyetttétessék „hites mezei csőszök", továbbá ugyanezen első bekezdés második sorában ezen szavak „és közegek" után tétessék „nemkülönben megyei szolgabirák s foglárok avagy csendőrök." A 12. §, végére tétessék „a szolgabíró vagy városi kapitány írásbeli engedelme nélkül kutatást senki házában tartani nem szabad s alaptalan kutatás esetében az illetők ellen fegyelmi eljárásnak van helye." Paczolay János: T. ház! Örömmel hallgattam tegnap azon nemes fellelkesedéssel mondott beszédet, melyet Nagy György t. képviselőtársam az állam érdekei mellett mondott. Ha a képviselőházban az állam érdekében régebben ilyen valóban dicséretet érdemlő beszédek mondattak volna: biztosíthatom a pénzügyminister urat, hogy nem volnának oly gyakoriak az esetek, melyekben az állam jövedéke rövidséget, sőt kijátszást szenved. Igen helyeslem és felette örvendek a íninisterelnök ur beszéde azon részének, melyben azt méltóztatott kifejezni, hogy a monopólium terhét ne csak a becsületes ember érezze; hanem az is, a ki az államkincstárt kijátszani, illetőleg meglopni kívánja. Nekem ezen beszédhez csak egy hozzátételem van, t. i. az, hogy ne csak az érezze az állam terhét, a ki a monopólium irányában nem teljesiti kötelességét, ne csak az rovassák meg moraliter ugy, mint tegnap meg lett róva, a ki egyedül a monopólium tekintetében akarja kijátszani az államot: hanem mindenki e tekintetben ugyanezen megítélés alá essék, ós akkor biztosithatom a t. házat, hogy ha ezt általában méltóztatik itt a házban gyakran ismételni, akkor oly szigorú intézkedésekre, a milyenek jelenleg kivannak törvénybe iktattatni, nem lesz szükség és akkor egész nyugodtsággal nézek a oatasteri munkálatok sikere elé; mert tudom és biztos vagyok az iránt, hogy azon igen nagy deficit, mely jelenleg nyomja vadainkat, igazságos felosztás mellett nagyon le fog apadni. 38*
