Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-84

292 84. országos ülés február 8. 1876. s mintha azt pártolnánk; hanem azért, mert ezen törvényjavaslat nem helyesen intézkedik ós oly közegekre akarja bizni az ellenőrzést, melyeket mi attól meg akarunk óvni: mert mi nem azt akarjuk megakadályozni, hogy azon tisztviselő, mely a karhatalommal fel van ruházva, mely a csendbiztosokkal rendelkezik, azon esetre, ha a pénzügyőröknek arra szüksógök van a maguk megóvására, ezeknek segítségökre ne legyen; — hanem azt akarjuk megakadályozni, hogy törvényben ne mondassák ki az, hogy azon tisztviselők, még szaglárok is meg finánczok is legyenek; hanem, hogy a fináncz maradjon finánca, a szolgabíró legyen szolgabíró, a községi biró legyen községi biró s mindenki maradjon a maga hivatása mellett. (Hdyedések a szého bal oldalon) És ezt azért kívánjuk, hogy elkülönítve legyenek; mert tudjuk, hogy ezen fináncz-törvények nem kedvesek, a dohány monopólium nem szeretett s biztattuk az országot, hogy a legelső alkalommal meg fogjuk szüntetni. Igen is a közigazgatás érdekében kívánjuk, hogy a tisztviselők, a községi elöljárók óvassanak meg ezen gyűlölettől, melyet ezen a törvényjavaslatban czélzott intézkedés által rájuk rovandó kötelesség hárítana azokra. Ettől akarjuk mi megóvni a tisztviselőket, hogy egyéb kötelességekben jól, pontosan eljárhassanak s nem akarjuk meggátolni azt, hogy jó bírákat, jó tisztviselőket kaphassunk ; mert Madarász t barátom tévesen mondotta, hogy a balközép akadályozta meg, midőn hasanló törvényt akartak: behozni; nem a balközép, hanem csaknem az egész Deák-párt is utasította vissza, amint hogy nem is lehetett másként, mert ők voltak többségben, s csak az ő segedelmökkel válhatott volna törvénynyé, most pedig midőn egyesültek, szabadelvűekké lettek: közös erővel ugyanazon törvényt akarják behozni, a mit akkor elvetettek. Én tehát nem azért, a mi reánk fogatik, hogy a csempészetnek tárt kaput nyissunk; hanem, hogy szolgabiráinkat a megyében jobban tisztelje a közönség és ne higyje, hogy azok finánczok vagy szaglárok, vagy akárminek nevezzék, én ezen szempontból e §-t kihagyatni óhajtom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Midőn ezen szakasznál felszólalok, legelsőbben is igen röviden jelezni kívánom az álláspontot, mint a mely különben is érintetett, melyet a monopólium kérdésével szemben elfoglalok, és ez röviden abból áll. hogy a dohány monopóliumot, hogy ezen szóval éljek, ma sem szeretem. Én a magam részéről is nagyon óhajtanám, hogy lehessen az ország jövedelmeit más alapokon, de olyanokon, melyek a nemzet tagjaira nézve kevésbé terhelők, pótolni; de nem hiszem, hogy legyen gondolkozó ember Magyarországon, ki azt higyje, hogy a dohány monopóliumot ma eltörölni ós az abból eredő jövedelmet máskép pótolni lehessen. (Helyeslés ) Már pedig, ha eltörölni nem lehet, ha jövedelmét másból pótolni nem lehet: akkor meggyőződésem az, hogy kötelesség oda hatni, hogy a dohány monopólium terhét ne csak a becsületes ember érezze; de érezze az is, a ki kész az állami kincstárt kijátszani, magyarán mondva, meglopni. (Élénk helyeslés.) És mert azon szempontból indulok ki, ón igenis mindaddig, mig a monopóliumra szükségünk lesz : pártolok minden oly intézkedést, mely a csempészetet és csalást gátolja. (Helyeslés.) Most áttérek arra, a mit Madarász képviselő ur mondott, beszélvén kémkedésről, szaglálódásról. Engedelmet kérek, én e szakaszban sem kémkedésre, sem szaglalásra kötelezést nem látok; (Helyedé*.) mert itt nem arról van szó, hogy azon elöljárók tartsák kötelességüknek utána járni, hogy nem csempószkedik-e valaki; hanem arról, hogyha megtudott egy csempészeti tényt: tartsa kötelességének azt bejelenteni, ós másfelől, hogyha a pénzügyi közegek által segódkezésre íelszólittatik: tartsa kötelességének azt teljesíteni. Méltóztassanak megengedni, igaza volt azon képviselő urnák, ki a vita elején azt mondotta, hogy nem abban van az erkölcstelenség, ha valaki segédkezet nyújt ahhoz, hogy az, a ki a törvényt kijátszsza, megbüntettessék; hanem abban van az erkölcstelenség, hogy ha még az is, a ki hivatásánál fogva kiválóan köteles a törvény fenntartására őrködni: még az elöljáró is keresztülsegiti azt, a ki, midőn a törvényt megsérti, a törvény büntető ereje alól magát elvoni akarja. Hallottam itt arról beszélni, hogy mit tesz az ártatlan gyermeteg-kedély azzal, a ki vádaskodik. Az a gyermeteg-kedélynek igen szép tulajdona. Én részemről magam is azt tartom, hogy a vádaskodás gyermeknél a legcsunyább tulajdonok egyike. De talán csak nem akarjuk a gyermek helyzetével hasonlítani össze az elöljáró helyzetét. Az elöljárónak kötelessége a törvénysértést bárhol, bármikor, bármi irányban látja, részint a mennyiben hatásköréhez tartozik, megakadályozni, részben fenyíteni, részint pedig kötelessége azon hatóságot, mely a törvénysértés fenyítésére van hivatva, erről értesíteni. És ha azt mondjuk, hogy a följelentés egyátalában ellenkezik az erkölcsiséggel ós példát akarunk felhozni a gyermeteg kedélyről. Hát hiszen ha oda megyünk : az is hiba. az is vádaskodás, ha valaki látva, hogy szomszédjának meglopják csűrét, ezt feljelenti. Vagy talán ha magán embert lopnak meg: azt feli kell jelenteni; de ha az államot lopják meg : azt nem kell feljelenteni ? Csak ha ezen distinctiót méltóztatnak tenni: állhat meg azon érvelés, melyet tettek; csakhogy ezen distinctió mellett a törvény iránti tisztelet, az állam iránti szoros kötelesség teljesítés soha eléretni néni fog. (Helyeslés.)