Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-84

84. országos Ülés lebruár 8. 1876, 281 részesüljön az erre felügyelő hivatalnok sereg. Ha megtilthatja a korcsmáros, vagy a kávés a csempészkedést az ő üzlet embereinek: akkor a ministertől kinek e ezélra egész hivatalnok serege van, még inkább megvárhatjuk, hogy akadályozza meg a csempészett dohánynak az országba jövetelét. Én is azt hiszem, hogy intézkedni kell e tekintetben, mert a csempészkedés leginkább csakugyan ily helyeken fordul elő. De szeretném a minister ur nyilatkozatát hallani e tekintetben, miként intézkedett arra nézve, hogy az osztrák tartományokból ne hozassanak ide a szivarok. Mert tapasztalásain szerint vendéglőkben, kávéházakban többnyire nem külföldi, hanem osztrák szivarokat árulnak. Tudok egy esetet, hogy egy fürdőhelyen egy pinczér 400 frt áru osztrák dohányt árult el. Ez ellen kell intézkednie mindenek előtt a kormánynak ; mert én azt hiszem, hogy ha bár vámsorompóink, fájdalom nincsenek, és igy a behozatalt nehéz meggátolni; de az osztrák tőzsde m«g sincs jogosítva arra, hogy itt árusítsa el dohányát; holott minden egyes embernek nálunk is meg van ez tiltva. Hogyan adhatnánk mi privilégiumot az osztrák tőzsdének arra, hogy itt árusítsa el gyártmányait. Míg ez nem lesz megszüntetve : hiába hozunk törvényeket, a csempészet meg nem szűnik. Ez irányban óhajtanám a minister ur nézetét hallani. kívánom rajok rajok róni, a kikkel szerződési viszonyban- van, a kik ezen viszonynál fogva állandóan ott vannak, a kikre a tulajdonos felügyel, a kikkel olyan összeköttetésben áll, hogy eontrolirozhatja őket és megtilthatja nekik a csempészkedést. (Helyeslés a középen.) Én nem látom a viszonyt, a melyet t. barátom felhozott, e között ós a 8. §. között. Más az eset akkor, mikor magánemberre nézve az elöljáróság elmulasztja a bejelentést, a mit köteles lett volna megtenni, és más az eset itt, a holy oly emberekről van szó, a kik szerződési viszonyban állanak az illető tulajdonossal vagy bérlővel, minélfogva neki módja van azokra befolyást gyakorolni, őket rá szorítani, kényszeríteni arra, hogy a törvényeket tiszteljék. De egyébiránt mi kövoteltetik ezen §-ban? Az, hogy azon törvény, melyet a törvényhozás sanctionál, tiszteletben tartassék. Én nagyon kérem a t. házat, hogy tekintve azt, hogy az utóbbi időben épen azon helyeken, melyekről itt szó van, történt legnagyobb mérvben a csempészkedés, más mód pedig arra nem kínálkozik, hogy ennek hatályosan gát vettessék, én legalább mást nem tudok, mint a mely e §-ban foglaltatik: móttóztassók a §-t elfogadni. (Helyeslés a középen.) Almássy Sándor: T. ház, elismerem a t. pénzügyminister urnák azon nyilatkozatát, hogy a csempészkedés leginkább azon helyeken űzetik és e részben kell szigorú rendszabályokat alkotni: ha a csempészkedést igazán meg akarjuk szüntetni; de azt hiszem, midőn ezen üzleteknél a csempészkedést meg akarjuk szüntetni: az igazságosságot és méltányosságot ügyeimen kívül hagyni nem szabad. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy azon tulajdonos vagy bérlő embereinek megtilthatja, hogy ne esempószkedjenek: de én azt hiszem, hogy a csempészkedés inai napig is nem azon nagy vendéglők gyárak stb. birtokosai vagy bérlőinek tudtával, hanem azok tudta nélkül történik, s igy az a kérdés, hogy képesek-e ezt ellenőrizni ? Én azt hiszem nem mindenkor; vagy egyátalában nem. Vannak üzletek, melyeknek több fiókja van, melyek több városra kiterjednek. Ugyanazon egyén, hogy lehet felelős mindenütt a kihágásért? Ha az lehetséges: akkor igen szűk korlátok közt mozog e törvényjavaslat: mert akkor nézetein szerint, ki kellene terjeszkednie a gőzhajokra, sőt magára a ministerium hivatalnokaira; mert ha a csempészett szivar és dohány be nem hozathatik az országba: akkor azzal üzérkedni nem lehet. Első sorban tehát, ha a minister ur ezen intézkedést igazságosnak tartja kimondani, hogy minden ilyen csempészett dohányért aránylagos büntetésben KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. Ennélfogva ón nem tartom méltányosnak, hogy a vendéglősök, gyárosok legyenek felelősek ; mert hiszen máskép is lehet intézkedni. Példának okáért a következő §-ban az van, hogyha a kertész csempészeten találtatik, nem szabad többé kertésznek megfogadni. Nem lehetne oly törvényt hozni, hogy a mely pinczér csempészett dohánynyal üzérkedik: a pinczérkedóstől eltiltassék? (Derültség) Nevetségesnek tartják a pinczérre nézve, azoknak egyedül csak a kertészet kenyerök, és ki talán éhségtől szorult reá, vagy azért, hogy gyermekét temethesse el: kénytelen azt az egynéhány csomót eladni, s azért azt megfosszuk örökre kenyérkeresetétől ? Ellenben azon cseh vagy német kelnernek csempészete büntetlenül maradjon? Ha itt nevetséges: akkor ott sem lehet

t az, hogy az olyan ember üzletétől eltiltassék. En tehát mindenesetre kérném ezen §-t ujabb szövegezés végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasítani. Madarász József: T. képviselőház! Azt látom ugyan, hogy néhány képviselőtársain a szomszédban jóízűen derültséget talál azokban, a miket Almássy t. barátom kifejtett. En meg igen elevenen emlékszem a dohányjövedéki törvény fölött folytatott tárgyalásokra 1867. óta egészen mostanig, és azokra, kik most azért, hogy mi az e szakaszban rejlő kémkedést, kutatást és kobzást magukban foglaló elveket megtámadjuk, aligha rájuk nem tudnék mutatni a ház naplóiban, midőn élénk 36