Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-84

84. országos Ülés lebruár 8. 1876, 281 részesüljön az erre felügyelő hivatalnok sereg. Ha megtilthatja a korcsmáros, vagy a kávés a csempészkedést az ő üzlet embereinek: akkor a ministertől kinek e ezélra egész hivatalnok serege van, még inkább megvárhatjuk, hogy akadályozza meg a csempészett dohánynak az országba jövetelét. Én is azt hiszem, hogy intézkedni kell e tekintet­ben, mert a csempészkedés leginkább csakugyan ily helyeken fordul elő. De szeretném a minister ur nyilatkozatát hallani e tekintetben, miként in­tézkedett arra nézve, hogy az osztrák tartományok­ból ne hozassanak ide a szivarok. Mert tapaszta­lásain szerint vendéglőkben, kávéházakban többnyire nem külföldi, hanem osztrák szivarokat árulnak. Tudok egy esetet, hogy egy fürdőhelyen egy pinczér 400 frt áru osztrák dohányt árult el. Ez ellen kell intézkednie mindenek előtt a kormány­nak ; mert én azt hiszem, hogy ha bár vámsorom­póink, fájdalom nincsenek, és igy a behozatalt nehéz meggátolni; de az osztrák tőzsde m«g sincs jogo­sítva arra, hogy itt árusítsa el dohányát; holott minden egyes embernek nálunk is meg van ez tiltva. Hogyan adhatnánk mi privilégiumot az osztrák tőzsdének arra, hogy itt árusítsa el gyárt­mányait. Míg ez nem lesz megszüntetve : hiába hozunk törvényeket, a csempészet meg nem szű­nik. Ez irányban óhajtanám a minister ur nézetét hallani. kívánom rajok rajok róni, a kikkel szerződési viszonyban- van, a kik ezen viszonynál fogva állandóan ott vannak, a kikre a tulajdonos fel­ügyel, a kikkel olyan összeköttetésben áll, hogy eontrolirozhatja őket és megtilthatja nekik a csem­pészkedést. (Helyeslés a középen.) Én nem látom a viszonyt, a melyet t. barátom felhozott, e között ós a 8. §. között. Más az eset akkor, mikor magánemberre nézve az elöljáróság elmulasztja a bejelentést, a mit köteles lett volna megtenni, és más az eset itt, a holy oly emberek­ről van szó, a kik szerződési viszonyban állanak az illető tulajdonossal vagy bérlővel, minélfogva neki módja van azokra befolyást gyakorolni, őket rá szorítani, kényszeríteni arra, hogy a törvénye­ket tiszteljék. De egyébiránt mi kövoteltetik ezen §-ban? Az, hogy azon törvény, melyet a törvényhozás sanctionál, tiszteletben tartassék. Én nagyon kérem a t. házat, hogy tekintve azt, hogy az utóbbi időben épen azon helyeken, melyekről itt szó van, történt legnagyobb mérv­ben a csempészkedés, más mód pedig arra nem kínálkozik, hogy ennek hatályosan gát vettessék, én legalább mást nem tudok, mint a mely e §-ban foglaltatik: móttóztassók a §-t elfogadni. (Helyes­lés a középen.) Almássy Sándor: T. ház, elismerem a t. pénzügyminister urnák azon nyilatkozatát, hogy a csempészkedés leginkább azon helyeken űzetik és e részben kell szigorú rendszabályokat alkotni: ha a csempészkedést igazán meg akarjuk szüntetni; de azt hiszem, midőn ezen üzleteknél a csempész­kedést meg akarjuk szüntetni: az igazságosságot és méltányosságot ügyeimen kívül hagyni nem szabad. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy azon tulajdonos vagy bérlő embereinek megtilt­hatja, hogy ne esempószkedjenek: de én azt hiszem, hogy a csempészkedés inai napig is nem azon nagy vendéglők gyárak stb. birtokosai vagy bérlői­nek tudtával, hanem azok tudta nélkül történik, s igy az a kérdés, hogy képesek-e ezt ellenőrizni ? Én azt hiszem nem mindenkor; vagy egyátalában nem. Vannak üzletek, melyeknek több fiókja van, melyek több városra kiterjednek. Ugyanazon egyén, hogy lehet felelős mindenütt a kihágásért? Ha az lehetséges: akkor igen szűk korlátok közt mozog e törvényjavaslat: mert akkor nézetein szerint, ki kellene terjeszkednie a gőzhajokra, sőt magára a ministerium hivatalnokaira; mert ha a csempészett szivar és dohány be nem hozathatik az országba: akkor azzal üzérkedni nem lehet. Első sorban tehát, ha a minister ur ezen intézkedést igazságosnak tartja kimondani, hogy minden ilyen csempészett dohányért aránylagos büntetésben KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. Ennélfogva ón nem tartom méltányosnak, hogy a vendéglősök, gyárosok legyenek felelősek ; mert hiszen máskép is lehet intézkedni. Példának okáért a következő §-ban az van, hogyha a ker­tész csempészeten találtatik, nem szabad többé kertésznek megfogadni. Nem lehetne oly törvényt hozni, hogy a mely pinczér csempészett dohány­nyal üzérkedik: a pinczérkedóstől eltiltassék? (De­rültség) Nevetségesnek tartják a pinczérre nézve, azoknak egyedül csak a kertészet kenyerök, és ki talán éhségtől szorult reá, vagy azért, hogy gyer­mekét temethesse el: kénytelen azt az egynéhány csomót eladni, s azért azt megfosszuk örökre ke­nyérkeresetétől ? Ellenben azon cseh vagy német kelnernek csempészete büntetlenül maradjon? Ha itt nevetséges: akkor ott sem lehet t az, hogy az olyan ember üzletétől eltiltassék. En tehát min­denesetre kérném ezen §-t ujabb szövegezés végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasítani. Madarász József: T. képviselőház! Azt lá­tom ugyan, hogy néhány képviselőtársain a szom­szédban jóízűen derültséget talál azokban, a miket Almássy t. barátom kifejtett. En meg igen eleve­nen emlékszem a dohányjövedéki törvény fölött folytatott tárgyalásokra 1867. óta egészen mosta­nig, és azokra, kik most azért, hogy mi az e sza­kaszban rejlő kémkedést, kutatást és kobzást ma­gukban foglaló elveket megtámadjuk, aligha rájuk nem tudnék mutatni a ház naplóiban, midőn élénk 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom