Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-78

78. országos illés január 25. 1876. 217 Én t. ház, a községek csoportosításának eszméjét sok irányban oly eszmének tartom, melynek lehet jövője; de megvallom ma oda menni, hogy Magyarországon a megyék, a törvényhatóságok területei még más szempontokból, egyes számvizsgálati vagy bárminő ilyes ozélokból a községen fölül külön kisebb testületekre oszlassanak és igy elparcellázzuk a törvényhatósági területeket: legalább ma még időelőttinek és veszedelmesnek tartom, (Mérik helyeslés a középen.) s nem is hiszem, hogy ez segítsen a körjegyzői bajon és a közigazgatás költségességén; ha csak ezen, egy speciális szempontból veszem is. Mert ha ezen kis községek körjegyzőségbe egyesítve, nem bírják el a közigazgatási költségeket, a mint az egyik mondja s ha, mint a másik mondja, egy jegyző nem győzi a teendőket; ha ezen községeket ezen czélbóí más név alatt csoportosítjuk is, ez nem fog a helyzeten változtatni, nem fog a helyzeten segíteni. (Helyeslés a középen.) Ha ugyanis, nagyobb köröket csinálunk : még kevésbé fogja bírni egy jegyző a teendőket ellátni, igy tehát a személyzetet szaporítani kell, ez pedig szaporítja a költségeket, és ekként a bajon segítve egyátalában nem lesz. (Helyeslés a középen.) Felhozatott még, hogy honosítási törvényre van szükség, s ezzel szemben az előttem szólott t. képviselő ur azt mondja, hogy nem állítja ugyan, hogy minden tekintetben kielégítő honosítási törvényünk volna; de van honosítási törvényünk részint a Corpus Jurisban, részint pedig az elet elfogadhatóvá tette azt, hogy a ki 10 évig lakik az országban: az honositottnak tekintetik. Hogy a Corpus Jurisban levő törvény a mai időkre nem alkalmazható, azt maga a képviselő ur is elismerte: erről tehát nem szólok ; de csakugyan be kell vallanom, hogy először is azon, szerinte az életből kifejlődött törvény, a 10 évi itt lakás törvénye, egyes törvényeink rendelkezései utján, melyek itt és ott, választói jogokról, és más hasonlókról intézkednek: mindenesetre megvan változtatva ; mert nem mindig ez vétetett zsinórmértékül, még pedig nem csupán a végrehajtásnál, hanem alkotott törvényekben. Már pedig szokásos törvénynek ereje megalkotott törvénynyel szemben természetesen fön nem tarthatja magát, s igy én részemről magam is szükségesnek tartom a honosítási törvény megalkotását és tartom azt is, hogy ezt legalább sokáig Magyarország nem nélkülözheti. Csakhogy oly egyszerű és oly könnyű dolognak a honosítási törvényt nem tartom ; mert itt igen sok tekintetet kell figyelembe venni, összeegyeztetendő ugyanis az, hogy egyfelől a beköltözés, a település tulságig meg ne nehezíttessék; másfelől politikai jogok — és ez az, a mi nálunk a legnagyobb hiba — idegeneknek ne adassanak. (Élénk helyeslés.) Ezt megjegyezvén, — mondom — azt hiszem, hogy a kormány föladatának EÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 IV. EÖTET. fogja tartani, hogy e részben megtegye a törvényes intézkedést, a mennyiben a maga részéről is a fönálló törvényeket és a gyakorlatot helyeseknek és kielégítőknek nem tartja. Hogy miért nem terjeszkedik ki e törvényjavaslat a községi törvény minden hiányaira: arra nézve elmondtam nézeteimet. A t. képviselő ur, ki előttem szólott, a törvényjavaslatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó részét tartja rosznak ós azt támadja meg. Ezt igen természetesnek találom: mert a mint maga is monda, ez összefüggésben van a tegnap tárgyalt törvénynyel; annyira egy alapon áll, egy eszméből indul ki a kettő, hogy a ki a tegnapit rosznak tartja: az a mainak fegyelmi részét is okvetetlenül rosznak kell, hogy tartsa. Engedje meg azonban a t. képviselő ur. hogy egyet mégis megjegyezzek, és ez az egy az, hogy á hasonlatosság, mely az általam proponált és a Francziaországban fenálló fegyelmi eljárás közt létezik: nem áll. Én főleg nem abban találom a franczia rendszernél a hibát, hogy a kormánynak is van hatalma, az alárendelt közegek fölött ; hanem abban találom a főhibáját, az volt annak veszélye elejétől fogva, hogy a. tisztviselőhöz a kormány engedelme nélkül hozzáférni nem lehetett, azaz, hogy magányos ember sem kihágás, sem vagyoni kártérítésért, sem semmi alapon, ha a tisztviselőtől sérelmet szenvedett: a törvény utján nem kereshetett elégtételt, a legfőbb kormányhatóság speciális engedélye nélkül. Ennek az intézkedésnek pedig az én javaslatomban a t. képviselő ur még csak nyomát, árnyékát sem fogja felmutatni. De azt mondja a képviselő ur, hogy ne a ministertől függjenek a tisztviselők; de függjenek a törvénytől. Tökéletes igazsága van; egy jól rendezett országban mindenkinek a törvénytől kell függni. A községi lakos, — ép ugy mondhatjuk — ne a bírótól függjön, hanem függjön a törvénytől ; a biró ne a tisztviselőtől függjön, hanem, függjön a törvénytől, a tisztviselő ne a ministertertől függjön, hanem függjön a törvénytől. De uraim, ez nem azt teszi, hogy a községi lakos ne függjön a bírótól, a biró ne a tisztviselőtől és a tisztviselő ne a ministertől; hanem azt, hogy valamennyi együtt, a ministeren kezdve függjön a törvénytől s hogy járjon el mindenki törvényes hatáskörében (Élénk helyeslés.) Ezeknek rövid megérintése után t. ház, még csak azt akarom megjegyezni, hogy általánosságban tökéletesen egyetértek a t. előttem szólottál abban, hogy az mindig kellemetlen, rósz ós kivált a kevésbé miveltekre nézve okvetlenül hátrányos, ha több törvényben kell utána nézni a teendőknek; s bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy ha 28