Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-77
"7. országos íiléi nak nem lehetett végét érni, ennek eorreotivuma nézetem szerint nem abban van, hogy a fegyelmi eljárás a bíróságoktól elvétessék ós a politikai factiok szenvedélyei által" vezetett politikai hatóságoknak adassék át; hanem az volna a oorreotivum, hogy a bíróságok által kezeltetvén a fegyelmi eljárás: ez javíttassák. Van igen sok kívánni és javítani való a fegyelmi eljárásban, akár lett legyen ezen fegyelmi eljárás a megyei tisztviselők, akár a kormány által kinevezett tisztviselők, sőt bírói személyek ellen irányozva; mert megvallom - a magam tapasztalása szerint mondhatom, hogy e tekintetben igen sok javitni való van. Ügyekezzcnek javítani, ügyekezzenek oly szellemet önteni a magyar birói karba, hogy Ítéletei a magyar honpolgárokat megnyugtassák. De a fegyelmi hatóságot ne vegyék el a bíróságoktól és ne adják oly 2 testületek kezébe, melyek mindig és minden országban a politikai pártszenvedélyek által irány oztattak. Azt mondja a minister ur, hogy ezen törvényjavaslatnak meg van az az érdeme, hogy az illetőséget határozottan és világosan megszabja. Igaz, megmondja, hogy mindenben és mindenütt. mert a minister minden. Ez világos. Es a ki ebben megnyugvást talál: az elfogadhatja, En részemről nem találok benne megnyugvást. En a ministernek szükségkép engednék, — mert kell engedni, azért, hogy a kormányzatot kellőkép gyakorolhassa, — bizonyos hatalmat, és pedig nagy •* hatalmat: mert nagy hatalomra van szükség, hogy az egész országban a kormányzati teendőket elvégezhesse ; de hogy ezen hatalmában egy vonallal a határon tul ne menjen, e részben szigorú ellenőrködésre van szükség. En t ház, nem abban találom az alkotmányos garantiákat, vagy a jó kormányzat kellékeit, hogy a minister absolut hatalmat gyakorolhasson az ország lakosai fölött: mert ez az állam czéljaival ellenkezik. Nem azért állottunk mi államba, nem azért választottunk magunknak kormányokat és állítottunk magunk fölé kormányokat, hogy azok zsarnokoskodjanak felettünk; hanem azért, hogy a mi dolgainkat végezzék. Itt fogalomzavar van. A minister nem ura az államnak. Ezen theoriát Szilágyi Dezső képviselő ur fejtegette a múltkor, hogy az állani ellenőrzése szükséges. — Szilágyi Dezső (közbeszól:) Nem mondtam! Simonyi Ernő: Ugyan ki fölött akar ellenőrködni az állani? Az, hogy az állam ellenőrködjék az állampolgárok fölött, valóságos képtelenség, Az ország polgárainak kell ellenőrködni az államy hatalom felett. (Helyeslés a szelsö baloldalon.) Aztán ha XIV. Lajos azt monda: „L'état c'est moi", a minister még nem az állam; a minister az államnak fizetett szolgája és a nemzet nyilvánított akaratának felelős végrehajtója. Valahány.1 anuúr 2+ 1S76. J99 szor a nemzet nyilatkozik: a minister kötele's végrehajtani akaratát; ha nem tetszik : lemondhat; az állam ügyeit pedig, mint fizetett tisztviselője vezeti. Arról, hogy az államnak ura volna, szó sem lehet. Ez összezavarása a fogalmaknak, melyeket a gyakorlati életbe akarnak átvinni. Ez az uj liberalismus véleménye, mely a múlt évben létrejött tusiénak lett eredménye. Én t. ház egyedül azt óhajtom, hogy a fegyelmi eljárás szabassék meg szigorúan ; mert kívánom azt, hogy minden tisztviselő, legyen az a kormány hivatalnoka, legyen a törvényhatóság által választva: kötelességét teljesítse. Kívánom azt is, hogy proteotió utján, legyen az választási vagy kinevezési proteotió, inert az mindegy, a proteotió utján képtelen hivatalnokok ne jöjjenek a hivatalba, vagy ha jönnek, legyen hatóság, mely elmozdítja. De mikor a minister kezébe van adva a hivatalok teremtése, akár kinevezés, főispán kijelölése utján, — a mi egyre megy, — mikor a minister kezében van, hogy azután ő ítéljen a fölött: vajon képes-e teljesíteni hivatalát, ez nézetem szerint képtelenség. Az egész törvényjavaslat annyi, mint kecskére bizni a káposztát, mint farkasra bízni a bárányt, mint kutyára bizni a szalonát. (Mozgás a középen.) Mindenben és mindenütt a minister. Méltóztassanak meggondolni, mi czélja van ennek? Miképen fogjuk ezáltal elérni a jó adniinistratiót. Ha a minister minden politikai pártok és pártszenvedélyek fölött állana : ha nem lenne olyan, mint más halandó emberek: akkor elhiszem, hogy lehetne, de hiszen akkor nincs szükség alkotmányra; inert kétséget nem szenved, hogy lelkiismeretes, becsületes egyeduralkodó minister sok jót tehet, talán több jót tehet és többet lendíthet az országon, mint az alkotmányos kormányzó. Megengedem, de ki biztosit bennünket arról, hogy a ministerek, mind oly szent férfiak, oly superlativus becsületességü férfiak, hogy bennök a pártszenvedély az indulatokat föl nem hevíti ; és ha fölhevíti indulatait a pártszenvedély : akkor nekik teljhatalmat adni nem lehet. Hiszen éveken át beszélték itt a házban a doctorok, a tudorok, hogy a közigazgatást, a bíráskodástól el kell választani, íme itt el volt választva, inert a régi magyar törvényben a közigazgatás az igazságszolgáltatással soha összezavarva nem volt. Önök azonban most visszaakarják venni a bíróságoktól, és a közigazgatás kezébe adni az igazságszolgáltatást. A régi magyar törvényekben nincs oly eset, melyekben a közgyűlés, mint illetékes hatóság ítélt volna, kivéve egyet, a széksórtési aetiót; akkor is, méltóztassék a juris magyarázatát megtekinteni, azon juris fictió állott be, hogy a közgyűlés törvényszékké alakult: mert az alapelv volt az, hogy csak a törvényszék Ítélhet, csak az ország rendes bírósága ítélhet, senki más.
