Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-77
196 í". országos ülés január 24. 1876. az: vajon azon intézkedések, melyeket tesz, helycsek-e avagy nem? Es valóban nem tagadhatom, némileg csodálkoztam, hogy épen azon oldalról azért tamadtatik meg ezen törvényjavaslat: mert régibb törvényt gyökeresen megváltoztat. {Ellenmondás a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, körülbelül egy negyed óráig folyt ezen theina fölött az argumentatió. Pedig — ismétlem — a kérdés csak az: hogy helyes-e vagy nem az aj törvényjavaslat rendelkezése; nem pedig az, hogy mennyiben változtatja meg a régi törvényt, A másik, a mit megkívánok igy előzetesen jegyezni: az, hogy az épen most előttem szólott t. képviselő ur azzal vádolt, hogy itt minden törvényjavaslatnál bizonyos animositás látszik nemcsak a törvényhatóságok, nemcsak az önkormányzat ellen ; hanem hogy ugy látszik, abból indulunk ki, mintha az állam polgárai egyátalában megbízhatatlanok lennének, mintha csupa gonosztevők lennének, mintha ez ország Strafcolonia lenne, és előadta a t. képviselő ur azt is, hogyha itt ilyen rövid befolyású, hatályos fegyelmi eljárást alkalmazunk : el fogjuk ijeszteni a hivatalok viselésétől azokat, kik eddig a hivatalokat viselték. Már engedelmet kérek t. ház ; de nekem e tekintetben egészen más fogalmam van és én azt merem állítani, hogy sokkal jobb véleménye van a nemzet fiairól, és épen azokról is, kik hivatvák a törvényhatóságokban tiszviselősködni, annak, ki azt teszi föl, hogy egy gyors lefolyású szigorú fegyelmi eljárás nem fogja őket elijeszteni a hivatalviseléstől ; mint annak, ki azt teszi föl. hogy ha olyan eljárás hozatik be. mint a minő a törvényjavaslatban foglaltatik: nem fognak hivatalnokok vállalkozni: (Helyeslés a középen ) mert én legalább ugy tudom, hogy a ki érzi a maga — hogy ugy mondjam — tisztaságát, ártatlanságát, képességét : az nem szokott a szigorú eljárástól félni: sőt az ilyen épen örül a szigorú és gyors eljárásnak, mivel ez utón menekedhetni meg gyorsan még a legbecsületesebb ember ellen is minduntalan támasztott vádak és rágalmak elől. (Helyeslés a középen.') Különben azokról, mik a mai napon harmadszori szavazással elfogadott törvényjavaslatra vonatkozólag mondattak, a mik annak bírálatát foglalták magukban: ez alkalommal nem szólok, eléggé vitatkoztunk ama törvényjavaslatról akkor, mikor napirenden volt; de szólok egyátalában arról, hogy miért tartottam és tartom szükségesnek, hogy igenis a fegyelmi eljárás mind a törvényhatósági, mind a községi tisztviselők irányában megválíoztattassék. (Halljuk!) Méltóztassék megengedni. — én azt hiszem. — a ki foglalkozott az administratióval, akár a megyében, akár a centrumban, nem fogja azt eltagadhatni, hogy igen bajos, — hogy tovább ne menjek — magának az alispánnak, sőt magának a szolgabírónak is felelősnek lenni a megye administratiójáért, midőn azon alispánnak még csak annyi joga sincsen, hogy egy községi bírót megdorgáljon: mert az 1870. XLV1. törvény szerint nincs meg ez a joga. Hisz épen én is voltam már azon helyzetben, hogy interpelláltattam nem ugyan az én rendelkezésem, de még elődöm egy rendelkezése miatt, a midőn a minister heh'bonhagyott egy tisztviselő ellen kimondott megdorgálást és az interpellál ónak a törvény szava szerint igaza volt. Ezt el is ismertem ; mert a mi törvényeink nem engedik meg, hogy a szolgabíró, az alispán, vagy akár a minister a legkisebb falu bíráját megdorgálja. (Ugy van! a középen.) Már hogy ily módon hogy lehet azután helyesen, alaposan, jól administrálni: azt még az élet nem bizonyította be; ellenkezőleg bizonyította épen az ellenkezőt. (Helyeslés a középen.) Es mi volt hát az eddigi eljárás és mi volt annak eredménye V Mert hisz azt szoktuk mondani, és igen helyesen, hogy a gyakorlati életben mutatkozó eredmény bizonyítja be, hogy valamely törvényes intézkedés helyes-e vagy rósz ? Az eredmény az volt, hogy némely törvényhatóság, látván, hogy lehetetlenséggel állanak szemben, túltéve magokat a törvényen, hoztak be a szolgabirák és az alispán által kiróvható bírságokat s ezeket szedték is mindaddig : mig az egyik vagy másiknak, a kit öt forintig bírságoltak meg. eszébe jutott az ügyet fölebbezni, a mikor azután a központi kormány tudomására jővén a törvényellenességnek, sajnálkozva bár, kénytelen az ily eljárást megsemmisíteni. Ez volt az egyik eredmény. A másik eredmény az volt, hogy egynémely törvényhatóság kimondotta, hogy valamely tisztviselője irányában a fegyelmi eljárásnak helye van: az ügy a bíróságnak át is adatott; s nem egy, de igen sok példát lehet felhozni, hogy a midőn ily módon a tisztviselő fölfüggesztetett: az ügy elintézetlenül maradt két három esztendeig. Sem azon tisztviselő nem kapott igazságot, sem a törvényhatóság a tisztviselői helyet be nem tölthette, a mi ismét azt az abnormis állapotot eredményezte, hogy a törvényhatóságok ennek láttára, gyűlési határozatokban, jegyzőkönyvileg kezdték kimondani, hogy itt vagy ott ugyan helye lenne a fegyelmi eljárásnak, de ne hogy annak kitegyék magukat, hogy éveken keresztül nem tudnak tisztába jönni azzal, mi történjék ezen szolgabírói vagy azon jegyzői állomással: ezennel a fegyelmi eljárást nem határozzák el. (Helyeslés a középen.) Hogy azok valamely törvénynek jó hatásai legyenek, hogy ezek egészséges közigazgatási állapotok legyenek: azt határozottan tagadom. (Helyeslés a középen.) De ugy látszik, a képviselő urak azt is roszszalják, hogy a fegyelmi vizsgálat elrendelése ne