Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

14 69. országos ülés január 14. 18Í6. felidézése én reám, kinek múltja még nincs: csak azt bizonyíthatja, hogy akkor azért nem volt jó a közigazgatás, mert nemzetellenes volt, mert passiv resistentiában volt a nemzet az absolut kormány nyomása ellen. Nincs azonban okom repudeálni pártom programmját a jövőre nézve, mely most a kinevezés által véli a közigazgatás javítását elérni, sem pártvezérünk múltját, s azon szolgálatait, s azon működését, hogy az átmeneti hidat képezte a magyar alkotmányosság és a nemzeti kormány létezésének lehetővé tételében, s e részben a jelen és a jövőre nézve elfogadom Szivák Imre képviselő urnák pártunk ellen intézett ama imputatióját. hogy mi a radical reform terére léptünk, mint conservativ párt; holott a szabadelvű párt a modern fölfogás ellenére legalább ezen kérdésben — a megállás által véli az állam föntartását biztosítani. Előttem az irányadó, hogy a gyakorlatban mi a helyes és mi a jó. Én is lelkesülök az önkormányzás elveiért, mint azt Angliában látjuk, a mint Éber Nándor t. képviselő ur tegnap oly szépen, és élénken kifejtette, a mely önkormányzatnak irányfonala és alapeszméje ott a történetből évszázadokon át kifejlett és a gyakorlat által emeltetett érvényre; de ott is az állam functióit kinevezett tisztviselők által gyakorolja. Mivel azonban azon morális tényezőket, a melyek erre szükségesek, nálunk föl nem találhatom: azért én az angol önkormányzat eszméjét a jelen javaslatban sem találhatom föl s részemről hozzá nem járulhatok. Pártolom Sennyey Pál b. t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a széhö jobb oldalon.) Péchy Manó gróf: T. ház! Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem, hogy a tanácskozás ily előrehaladott stádiumában, midőn a szőnyegen lévő tárgy fölött oly nagy hatású szónoklatok mondattak el, mégis bátorságot veszek magamnak az igen t. háznak türelmét igénybe venni; azonban kötelességemnek tartom ezen igen nagyfontosságú tárgyban egyszerű szavazatomat, mint a közigazgatási bizottságnak egy szerény tagja is, habár röviden, indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház, hogy egy államnak szellemi és anyagi jóléte leginkább az által mozdíttatik elő, hogyha a végrehajtással megbízott közegek egyszersmind lelkiismeretes pontossággal végre is hajtják mindazt, a mit a törvényhozás az ország szellemi és anyagi érdekeinek kifejtése tekintetében decretál, jónak, üdvösnek és czélszerűnek tart. Nézetein szerint tehát fölötte szükséges, hogy a közigazgatási reformok égető kérdése, ellenkezőleg Bujanovics t. képviselő-társam ellenérvelésével, most már végleges megoldást nyerjen. Hogy azonban ezen megoldás helyesen és czélszerüen eszközöltessék: szükséges mindenekelőtt a főelvi kérdésekre nézve tisztába jönni; tisztába kell jönnünk az iránt: vajon a közigazgatási rendszer alapját, lényegét a centralisatio képezze-e, vagy pedig az önkormányzat ? és vajon az önkormányzat mennyiben illeszthető bele parlamentáris életünk organismusába ? Igénytelen nézetem szerint eddigelé a közigazgatási rendszernek leginkább három neme van Európának legtöbb államaiban elismerve. Egyik nemét a közigazgatási rendszernek képezi a merev centralisatio, a melynek következtében a közigazgatásnak és kormányzatnak összes szálai, — hogy ugy mondjam, — egy csomóban összpontosulnak, a központban, melyből közvetlenül kormányoztatnak megyék, kerületek, departementumok, a melyeket az illető exponált közegek saját felelősségűk terhe alatt kormányoznak. A merev centralisatiónak ezen neme, épen azért, mivel felette complicált, mivel költséges, mivel nehézkes, már igen kevés proselytára talál. A közigazgatási rendszernek második nemét képezi a központi hatóság decentralisatiója, melynek következtében a központi teendők egységét, vagy az úgynevezett királyi helytartóságok és azoknak élén a királyi helytartók végzik; vagy pedig ezen teendőket közvetlenül az egyes megyék, városok, községek intézik, melyeket az illető főnökök szintén a centralisatio alapján, szintén saját felelősségök mellett kormányoznak. És az nem szenved kétséget, hogy kivált polyglott államokban a centralisatiónak ezen neme több tekintetben előnyösebb, mint a merev centralisatio : hanem ennek a rendszernek is az a hibája van, hogy költséges s az önkormányzatot merőben absorbeálja. A közigazgatási rendszerek harmadik módját képezi az önkormányzat, amennyiben ez a parlamentális élet organismusába beilleszthető. Én nem akarok a centralisatio előnyei vagy hátrányai fölött dissertatiókat mondani, nem akarok fölötte pálczát törni; mert kétséget nem szenved, hogy a centralisatiónak minden hátrányai mellett is, meg vannak bizonyos tekintetekben a maga előnyei, ós én nem csudálkozom egy perczig sem, hogy akadnak többen, kik százados traditióinkkal hajlandók szakítani, egy olyan rendszer kedvéért, mely szerintök a közigazgatást a culturállamok színvonalára emelni hivatva van. Mert hiszen utóvégre is a főczól a helyes, a correct közigazgatás behozatala és föntartása; a többi eszköz a czólhoz, melyet némelyek a centralisatióban, némelyek az autonómiában vélnek feltalálni. Szerintem tehát a főkórdés az lehet, hogy miután a centralisatiónak bármely neme is költséges, mit az ellennózetüek sem fognak tagadni s miután • ezen körülmény, tekintettel financiális állapotainkra, mindenesetre igen figyelemre méltó, miután a centralisatio százados traditióinkkal merőben ellenkezik, miután az 1848 előtti megyerendszert visszaállítani többé nem lehet, — mert bármit mondjon is az én igen t. képviselőtársam és barátom Mo-