Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-76

76. országos üléi január 22. 1876. Jgg tudomására hozni; továbbá az igazságügyrninisier­töl esetenkint nyerendő megbízás folytán a bíró­ságok gazdálkodása, ügyforgalma és az egyes pa­naszok iránt vizsgálatot tartani külön küldöttség által, melynek összealkotására nézve a törvényja­vaslat már határozott szabályokat is ád. Ezen intézkedések — a közigazgatási bizott­ság ellenőri szerepének gyakorlati következmé­nyeire, s különösen a birói és közigazgatási hatósá­gok közt ennek folytán kifejlődhető viszony termé­szetére vonatkozólag különféle aggályokat keltettek, melyekben nagy részint magam is osztozom. S én kötelességemnek tartottam ez aggályok tolmácsá­nak szerepét elvállalni, annál is inkább: mert a törvényjavaslat fenemiitett szakaszainak némi mó­dosítása által lehetségesnek tartom ez aggályok el­oszlatását a nélkül, hogy miattok a törvényjavas­lat lónveges intentióit íeláldozni szükséges volna (Halljuk! Halljuk]) Nem lehet szándékom t. ház, az igazságszol­gáltatás és közigazgatás közti viszony, s az igaz­ságszolgáltatás részére biztosítandó függetlenség elvi fejtegetésével az elméletek magaslataira emel­kedni ; ellenkezőleg észrevételeimmel csakis a fen­forgó kérdés gyakorlati és szűk körében fogok mozogni. Ama nagy elvek discussiója nem is volna helyén e törvényjavaslattal szemben, melyből bizo­nyára távol állott az a szándék, hogy a két nagy állami functió közt az igazságszolgáltatás újjászer­vezése óta fennálló viszonyt ily mellékes utón al­terálja. A mennyiben a törvényjavaslat positiv intéz­kedéseiből vonhatni a legbiztosabb és legjogosabb következtetést intentiójára: ez intentió nem lehetett több annál, hogy az igazságügyi administratióra a törvényhatósági önkormányzati elemeknek némi befolyás biztosittassék és továbbá, hogy különösen az ellenőrzés, mely csak a központból gyakorolva, nem bírhat elég hatálylyal: az igazságügyi admi­nistratió terén is némileg decentralizáltassék és bizonyos, az igazságügy sajátságos természetére számított korlátozásokkal részben egy, a bíróságok­hoz közelebb eső, azok működését közvetlenül szemlélő közegekre ruháztassák. E törekvéstől lehetetlen a jogultságot megta­gadni. Magam is elfogadom t. ház, azon megkü­lönböztetést, mely szerint az igazságszolgáltatás terén az igazságügyi administratiót különböző mó­dokon lehet szervezni, tehát lehet arra az önkor­mányzatnak befolyást engedni a nélkül, hogy ez által a birói hatalom függetlensége bármi korlá­tozást engedne. E felfogás jogosult; ámde ezen elv csakis bizonyos határig alkalmazható, addig t. i. a - meddig az igazságügyi administratió a tulaj­donkópeni bíráskodástól teljesen különválasztható. E felfogás indokolja leginkább a börtönök feletti felügyeletre nézve már elfogadott 37. és 38. §§-ban foglalt intézkedéseket. KÉPY. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. Á börtönrendszer az igazságügyi szervezetben némileg külön tekintet alá esik. Kétségtelenül orga­nikus kiegészítő része ugyan ama szervezetnek, mert hisz főczélja a büntető birói ítéletek fogana­tosításában áll; de épen nincs elválhatlan kapcso­latban a birói hatalommal, mely az itélet kimondá­dásával feladatát bevégezte; sőt ellenkezőleg egész lényegénél fogva a végrehajtó hatalom körébe • tartozik. Ezen elv a külföld több államában annyira következetesen keresztül van vive, hogy például Fran­cziaországban az összes börtönök, Poroszország­ban pedig az állami fegyintézetek az igazságügyi hatóságoktól teljesen elválasztva a belügyministe­rium vezetése alatt állanak. Kétségkívül ugyan­ezen elv vezette a mi igazságügyi kormányunkat, midőn a börtönök terhét a bíróságok, vagy leg­alább a törvényszékek vállairól levéve, vezetésü­ket a királyi ügyészség, mint az állami végre­hajtó hatalom képviselőinek kezébe tette le. S csak ugyanezen elv teszi még elméleti szempont­ból is lehetségessé, hogy a börtönök vezetésére az önkormányzati elemeknek, a bíróságok viszo­nyainak minden alterálása nélkül jelentékeny be­folyás engedtessék. Nem fölösleges talán még egy tekintetet meg­említenem : azt, t. i. hogy a börtönrendszer anya­gilag feladataiban is tul megy a szoros értelem­ben vett igazságszolgáltatás határain ; a mennyiben czéljai közé a czivilizált államok tudománya és gyakorlata egyaránt felvette a büntető Ítéletek szigorú végrehajtása mellett másod sorban a ja­vítás momentumát. Ez pedig kétségkívül oly fel­adat már, mely az állam társadalmi politikai te­vékenysége terére lépne át, kivül esik a szo­ros értelemben vett igazságszolgáltatáson: és az igazságszolgáltatás egyszerű eszközeivel, a bör­tön négy falával meg sem valósitható. Az eszkö­zöknek egészen bonyolult rendszere az, melyet e czélra a modern büntető jog gyakorlata kényte­len igénybe venni; egyik leghathatósabb, s a tu­domány által is leginkább méltányolt eszköz azon­ban a társadalmi elemek befolyásának meg­nyerése a börtönök belóletébe, (Tetszés) s különö­sen a fegyenczeknek a szabad életbe való átve­zetésére. — S ezen szempontból tekintve a dolgot, nem hogy hátrányt, de sőt rendkívüli előnyök magvait látnám a közigazgatási bizottságok befo­lyásában ; börtöneink azon esetben, ha a bizott­ságban és azon kivül is működő önkormányzati elemek érdeklődése nem állana meg a börtönök ajtainál, élelmezésénél vagy számadásainál, hanem mélyebben is bepillantana és behatna azok szel­lemi életébe, s esetleg előfutárja volna egy áta­lánosabb társadalmi érdeklődésnek, mely sok anyagi áldozatnál hathatósabban segíthetné elő börtöneink javítását. (Elénk tetszés.) Tán nem volt egészen fölösleges tisztelt ház, azon aggodalmakkal szemben, melyek nem ugvan 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom