Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

g 69. országos ülés január 14. 1876. minden megye külön királyt válaszszon. Legyen meggyőződve t. képviselő ur, hogy mi, kik a szabad autonómiának hivei vagyunk : — nem akarunk korántsem királyokat választani, de még főispánokat sem ; hanem igenis akarunk oly önálló alispánokat a közigazgatás élére állítani, a kik a megyéket — ezek ellenőrzése mellett — függetlenül kormányozzák. {Helyeslés a baloldalon.) A bizottság t. előadója azt mondja, a többi közt, hogy a közigazgatási bizottság nem absorbeálja az önkormányzatot ós ezen állítását azzal indokolja, hogy tizenöt törvényhatósági tag befolyását hat kinevezett tisztviselő közreműködése meg nem semmisiti, de még nem is alterálja. Megengedem, hogy a t. előadó ur ezen állítása számtanilag talán kiállja a próbát; hanem az élet megezáfolja; mert kifeledni méltóztatott a tisztelt előadó ur számításából nem csak azt, a mit Kállay Ödön t. képviselőtársam a múltkor felemiitett. t. i. a főispán eandidationalis jogát; de kifeledni méltóztatott még azon eminens jogát is a főispánnak, hogy a törvényhatóság első tisztviselőjét, az alispánt, illetőleg a polgármestert, — noha a minister jóváhagyásával — hivatalától felfüggesztheti: következésképen nem lehet azt állítani, hogy a törvényhatósági tisztikar egészen föggetlen a főispán befolyásától. Igyekezett ugyan ennek ellenében az igen t. minister ur constatálni, hogy igen sok megye van — a mely egészen ellentétes állást foglal el a főispánnal, vagyis hogy az ő kifejezésével éljek: sok törvényhatóság nem akarja azt, a mit a főispán akar. Megengedem, hogy ez most ugy van; hanem nem kell felednünk, hogy a törvényhatósági tisztviselőségnek háta megett áll a mostani hatalmas és befolyásos közgyűlés, a melynek erkölcsi támogatására igazságos ügyében minden tisztviselő mindenkor számithat. Hanem hogy ha ez a közigazgatási bizottság életbe lép : akkor ezen erköclsi hatás és befolyás meg lesz bénítva. A belügyministeri államtitkár ur a javaslatot elfogadásul ajánlja kettős szempontból. Először — ugy mond — a közigazgatás olcsóbb lesz és másodszor jobb lesz. Arra nézve —- az én meggyőződésem szerint, — hogy az administratió ezen közigazgatási bizottsági javaslat által olcsóbb legyen : nincs kilátás; de arra, hogy drágább lesz, a valószínűség meg van; mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy az ilyen ambuláns commissio, mely a javaslatban terveztetik, legköltségesebb szokott denni. Vajon jobb lesz-e a közigazgatás e mostaninál ? azt az élet fogja bizonyítani. A tapasztalás legalább igazolta, hogy a mostani törvényhatóságokkal lehetett jó administratiót eszközölni; hiszen ezt maga az igen t. minister ur is. múltkori beszédében beismerte. Azt méltóztatott továbbá állitani a t. államtitkár ur, hogy nagy számú törvényhatósági testülettel nem lehet jól administrálni. Én ezen nézetben nem osztozom. Az én meggyőződésem szerint egy nagy testülettel is lehet jól administrálni, és egy kis testülettel is lehet roszul administrálni; a dolog lényege abban áll, hogy ki és milyen egyén az, a ki az administratió élén áll. De kérdem továbbá a t. államtitkár úrtól: vajon hol van azon szám maximuma, a melynél a rósz administratió kezdődik? és hol van azon minimum, a hol a jó administratió végződik? ha csak azt nem akarja elhitetni, hogy a 21 azon authentikus szám, a mely a jó administratiót biztosítja ? Az igen t. minister ur Mocsáry t. képviselőtársam beszédjére hivatkozva, két izben is hangsúlyozta, hogy ne tekintsük idegennek az állam kinevezett tisztviselőjót. Én teljesen osztozom az igen t. minister ur ezen nézetében és kívánatos is volna, hogy ezen óhajtása az életben megvalósuljon; hanem nagyon kétlem, és azt hiszem, hogy a t. minister urnák ezen óhajtása az életben pium desideriurn marad azon kíméletlen és azon — hogy ugj fejezzem ki magamat, — embertelen eljárás mellett, melyet az államközegek az egyes polgárok irányában követnek. Példa erre a luxusadó kivetésénél követett eljárás, a hol a legrozzantabb taliga, is luxus czikknek vétetett föl, és az illető kényszerülve volt felfolyamodás utján igazolni adómentességét a törvénytelenség ellen. Második példa az adóvégrehajtás, hol a törvény világos tilalma ellenére a szegény adózó utolsó párnája is elkoboztatik: nem azért, hogy talán adóját fizetni nem akarná, hanem azért, mert kötelességének eleget tenni nem képes. Az ilyen — ismétlem — lelketlen eljárás mellett nagyon is beérheti a tisztelt kormány azzal, ha a kinevezett tisztviselők csak idegeneknek ós nem ellenségeknek fognak tekintetni az országban. (Igaz! Ugy van\ bal felöl.) Nem kell mondanom, mert hiszem, hogy a t. minister ur igen jól tudja, — talán jobban, mint bárki más, — hogy a rokonszenvet, tiszteletet nem lehet §-ok által decretálni és még kevésbé rendeletek által kierőszakolni. A valódi rokonszenvet és tiszteletet csak az ildomos magatartás teremti meg és biztosítja legjobban. Ezek előre bocsájtása után engedje meg a t. ház, hogy most áttérjek magára a tárgyra. Én nem kételkedem a t. minister ur hazafias törekvéseiben, és azon intentiójában, mely szerint a törvényhatóságoknál a jó administratiót velünk együtt meghonosítani óhajtja. Csakhogy kétlem, hogy az igénybe vett eszközök czélhoz vezetnének. Mert a beterjesztett törvényjavaslat, bármi