Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-73

73. országos Illés január 19. 1876. 121 mondom Anglia maga is, — az igaz, — azon térre jutott, hogy daczára annak, miszerint minta-államul szerepel a selfgovernement terén, mégis 1832—1835ben a porosz 1808-diki „Stádteordnung"-ot utánozta a maga városainak munioipialis reformjában. Igen, — a bureaukratikas Poroszország „Stádteordnung"-jának mintái után indult maga Anglia is, mint ezt állatnférfiai bevallják és a mi javaslatunkban is vannak, miként beismerem, analogonok, melyek szintén porosz alkotásra emlékeztetnek: csakhogy mi, midőn városok közigazgatási reformjáról van szó, nem ugy, mint Anglia törvényhozói tették, a „Stadte ordnungot", hanem a „KreisordnungoP' vettük mintául. És nem azért hozom föl ezt itt, Uraim! mintha sajnálnám, hogy nem közelíthetjük még jobban a siker kilátásával vágyainkban is a porosz „Kreisordnung"-ot. Jol tudom én ezt Uraim, hogy mi lehet reánk nézve azon egész áramlatnak értéke, a mely nagyjában az angol selfgovernement hírnevének, s tüzetesen azon búvárnak, ki maga is fog tán csodálkozni rajta, hogy ily sokszor hangoztatják az ő nevét épen a magyar törvényhozásban— a tiszteletre méltó Gneist Rudolfnak — behatása alatt Poroszországon létrehozta ezen egész önkormányzati mozgalmat: nem radicalis tendentiák, de épen a lappangó conservativ velleitások összejátszása egy szerencsésen választott jelszó alatt: ez hozta létre a legújabb porosz „Kreisordnung"-ot, egy oly irányban, melyet annak első jelentkezésekor a porosz haladásbarátok ünnepelt feje, a néhai Walcleck már határozottan elitéit. Jól tudom én, Uraim! mindezt; s épen azért, mert igy vagyok tájékozva, nem szeretném, ha a belügyminister ur coneeptiója a javaslat, illetőleg majdan törvény végrehajtásával a porosz „Kreisordnung" analógiáinak puszta rideg formái alatt végkép összezsugorodnék. De el lesz-e majd ez kerülhető, ha a kormány elvetteti a t képviselőtársam Zsedényi által benyújtott módositványt ? T. képviselőház, a ministerelnök october 30-áról keltezi az általa a háznak beterjesztett javaslatot, a közigazgatási bizottság, ha nem csalódom, deczember 2-áról keltezi jelentését: ugyancsak e bizottság csak Budapest, Kassa, Győr és Pozsony, tehát mindössze csak 4 város kérvényére hivatkozik. Mért nem várta be a ház közigazgatási bizottsága, mig hazánk városai közöl többen nyilatkozhatnak? Bizonyára azért nem, mert a kormánynak nem az volt a szándéka, hogy még pár hétig csak azért várakozzék, hogy az e pár hót alatt fölküldendett kórvényekből az ország városi törvényhatóságainak tapasztalataiból, adataiból bővebben okulhasson KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. Uraim! ezek után talán nem élek jogosulatlan, nem méltatlan kifejezéssel, ha nem a coneeptiót magát, hanem a jelen szerkezetet, a kormány eljárását elhamarkodottnak jelentem ki. Bocsánat; de nem használhatok más kifejezést : mert ugy látom, hogy a belügyminister ur a városok kérdésében csakugyan nem hallgatta ki azon közvéleményt, mely mint a városi közigazgatás szakembereinek az ország legkülönbözőbb pontjairól nyilatkozó véleménye magát csakugyan teljes jogosultsággal igy nevezheti A t. belügyminister ur vajmi sokszor fektetett súlyt arra, hogy a törvényhatóságok saját szervezetök nagy kérdésében, kihallgatassanak, és mellőzi most, midőn históriai hivatását a kormány ólén igyekszik betölteni épen azon buzgalommal, a melyen egykor az ellenzék élén betöltötte ; nem tulajdonithatom tehát másnak mint bizonyos, hogy ugy mondjam, öntudatlan közömbösségnek a városi elem irányában, hogy ma a javaslat ily szerkezetben áll előttünk a megszavazásra. Pedig uraim! Ideje lenne már egyszer, hogy a városi elemre ezentúl nagyobb súlyt fektetnénk. Avagy kétségbe vonják még Önök, hogy Magyarország jövője közművelődése és anyagi felvirágzása ma már, ós még sok nemzedéken át a városok hathatós közreműködése által fog egyedül elérethetni ? Ugyan mikor fogunk már kibontakozni azon szűk látkörből, mely mindannyiszor ferde irányba tereli hazafias buzgalmunkat, valahányszor csak a helyzet okszerű fölismerését egy, vagy más kedvencz hagyományos hajlamunk árán kell megvásárolnunk ? Mikor fogjuk már egyszer elfogulatlan szemmel tekinteni magukat a leplezetlen tényeket? Mikor fogunk lemondani arról, hogy tárgyilagos tanulmányozása helyett a tényleges vis^úiyoknak pár jelszóval érjük be az eszmecserében és ugyan annyival inkább, mentől inkább képesek e hagyományos jelszók gyűlöletet ébreszteni azon körökben, a melyeknek érdekeit hagyományosan vonakodunk kellő részarányban ismerni föl a haza, a magyar társadalom összérdekeinek egészében ? Uraim! hagyjunk föl ezen politikával, melyet eddigelé úgyis inkább hagyományos politikai ösztöneink lappangó behatása alatt, mintsem tervszeriileg űztünk. Hagyjunk föl e politikával: mert a magyar haza végromlását fogjuk siettetni, ha föl nem hagyunk vele, kivált jelen közgazdasági viszonyaink között szemben a sokáig el nem odázható nemzetközi bonyodalmakkal. Egy ötletdus beszédben egyik t. képviselőtársam arra hivatkozott, hogy Angliában egy pár száz, később egy pár ezer, most egy pár százezer ember oda állva a tropikus klima iszonyai közé száz milliókra menő alsóbbfoku emberszám fölött képes volt magának kivíni az önkormányzatot, \6