Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-72

98 72. országos Illés január 18. 1876. kormányzat szempontjából. Én abban, hogy ezen bizottságra nézve kimondatik, hogy megadatik egyrészről' a jog a résztvételre az önkormányzati elemeknek ; másfelől kimondatik, hogy azonban a jelenlevők határoznak: én épen az önkormányzat fejlődhetese érdekében látok nagy előnyt nem csak az administratió folytonossága érdekében ; mert ily módon, ha szinte teljesülne is az, a mit némelyek hirdetnek, de mi oly átalánosan teljesülni bizonyosan nem fog; hanem teljesülni fog talán bizo. nyos vidékeken, hogy egyes helyeken ma vagy holnap nem lesz meg azon tiz ember sem, ki oda járjon, a nélkül, hogy e miatt azon a vidéken az administratió fenakadna, vagy külön intézkedéseket kellene tenni; bevárható ott is azon Idő. — a nélkül, hogy az önkormányzatban részvétel-joga megcsonkíttatnék, — midőn látva az eredményt, látva a jogkör nagyságát, ott is fognak lenni azok, kik ezen joggal élni akarnak, (Helyeslés a középen.) a a mi azt illeti, hogy e bizottság az önkormányzatot veszélyezteti: igaz, hogy ott, hol azon tiz tag nem fog akadni a közigazgatás vezetésére, az önkormányzati elemek nem fognak túlnyomó befolyást gyakorolni. De ugyan kérdem: az önkormányzati elemeket egy napról más napra, — ha ugyan nincsenek meg — meglehet-e nekünk teremteni? s szemben az állam azon követelményével, mely utasítást nem tűr, hogy tudniillik folytonos és jó administratió legyen: lehet-e többet tenni, mint fenhagyni a lehetőséget és kijelölni az utat, hogy ha évek múlva jön is meg az önkormányzati elein, az rögtön beléphessen jogkörének élvezetébe ? (Helyeslés. Igaz! a középen.) De felhozzák például arra, hogy nem lesz meg a tiz tag: az állandó bizottságok esetét. (Halljuk!) Engedelmet kérek, a különbség igen nagy. Az állandó bizottságban van jog tanácskozni ós javaslatokat készíteni; egyéb nincsen semmi. Nem mondom, hogy ez is nem bír fontossággal ; sőt óhajtom, hogy ezen bizottságokban ébredjen fel az önkormányzati elemek iránti rokonszenv; de méltóztassanak mégis megengedni, az ember természetében van, hogy míg sok ember nem tartja * érdemesnek a megye székhelyére csak azért bejárni, hogy tanácskozzék, és javaslatokat készíthessen : igen is érdemesnek fogja tartani bejárni azért, hogy az adó kivetésére és behajtására, hogy az utak kezelésére és fentartására s a többi megyei ügyekre, szóval az egész megyei administratióra döntő befolyást gyakoroljon, (ügy van! he, lyeslés a középen.) S ott is. hol a legroszabbul, a legszomorubban fog állni az eset, hol tndniillik nem lesz meg mindjárt a tiz tag: ismétlem, hogy az önkormányzat nem fog veszteni vele lényegileg, mert a közgyűlés most sem, eddig sem adminisfrált ; hanem administráltak a tisztviselők, még pedig administráltak a gyűlés utolsó napjaiban, s ugy teljesítették az administrativ teendőket, hogy még az ellenőrködésre sem volt más ember jelen, mint ők maguk. Én tehát t. ház, teljes meggyőződésemből, lelki megnyugvásból merem azt mondani, hogy ezen törvényjavaslat az administratiónak az állam szempontjából szükséges folytonosságáról ós arról, hogy az államhatalom, az állam érdekében szükséges intézkedéseknek mindenütt érvényt szerezhessen : megfelel. De épen ily teljes meggyőződéssel, és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nem rontja le az önkormányzatot, sőt arra van számítva, arra van rendelve, hogy azt valósággá tegye. Két dolgot ront le : lerontja illusióját azoknak, kik azt hiszik, hogy a közgyűlés administrál, Ezen illusiót, a közgyűlési administratió illusióját lerontja ; továbbá — kénytelen vagyok egyenesen és határozottan kimondani — azoknak megnyugvását, kikre nézve igen kényelmes volt, azon illusió szerint igen szép, de a valóságban nem létező ellenőrködés. De egyebet le nem ront semmit. Ez fájhat azoknak, kik illusiókat veszítenek, lehet kellemetlen azoknak, kiknek a nyakukra hozafik az ellenőrködés ; de a hazának, melynek önkormányzat ós jó közigazgatásra van szüksége: csak hasznára lehet. Ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadás végett. (Élénk hosszantartó éljenzés és helyeslés a középen.) Elnök : Ürményi Miksa képviselő ur szavainak félremagyarázása miatt kivan szólani. Ürményi Miksa: T. ház! Én a szavak félremagyarázása miatt kért szónak jogával nem szoktam élni és ma sem élnék ezen joggal, mert azt épenséggel egy igen káros és a discussiót lassító szokásnak tartom. De van a félremagyarázásnak egy neme. melyet elhallgatni nem lehet. Az igen t. ministerelnök ur azt monda, hogy én a magyar képviselőháznak értelmi színvonalát jövőre ne hasonlítsam egy bécsi tömeg színvonalához. Ha éti menten nem igazolnám az állítást, melyre ez vonatkozik: azt hinném, t. ház, hogy ez volna hiánya a tiszteletnek, melylyel én a ház iránt tartozom, En szavaimnak mindennemű más félremagyarázását eltűrhetem hallgatag, a discussio siettetése érdekében : ezt az egyet nem. Én beszéltem állambölcsészeti thémákról ós garantiákról, melyekkel a ministerelnök ur körül akarja sánczolni a szabadságot és ezen eszmemenet kapcsán voltam bátor a t. ház kegyes elnézése mellett azt a bécsi emléket itt felidézni. Tehát ha valamit lehetett volna e szavakból kimagyarázni, — ámbár azt is véghetetlen erőltetve: — ez az lett volna, hogy én a ministerelnök urnák