Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

78 49. országos Illés deczeinber 9. 1875. ződés megkötésében. (Élénk helyeslés a középen. Mozgás a szélső padokon.) Nem szóltam volna e dologról, ha nem ad rá alkalmat a képviselő ur; de szólnom kellett, mert a ki ily könnyedén itél a dologról, mint a képviselő ur, annak tiszta legyen a háta, hogy ő soha akadályt, soha szemnyi követ nem gördített útjába annak a ministernek, ki az ország jóvoltát, ki az ország érdekeit tőle telhető szerény tehetségeivel, de erős űgyekezettel előmozdítani iparkodik. (Tetszés a középe,,) Nem tartottam soha az ellenzék feladatának, hogy a kormányt istápolja, mert a kormány járjon a maga lábán, istápolja magát önmaga, saját működése, öntudata és pártja; de az ellenzéktől elvárom mindenkor és elvárhatja mindenki, hogy ok nélkül akadályokat ne gördítsen, hogy a tények elferdítésével ne nehezítse azon állást, melynek kötelességeit — méltóztassék elhinni — nem oly könnyű betölteni. (Helyeslés a középen.) Azt mondják a t. képviselő urak, hogy az adóképességet emeljük és ha az adóképességet emeltük : akkor fokozzuk az adókat. Méltóztassék meggondolni, hogy hát mi addig várakozzunk, mindaddig ne tegyünk semmit, háztartásunkból kiküszöbölendők azon rémséges deflczitet, míg azon intézkedések, a melyek részint tétettek, részint készülőben vannak: gyümölcseiket meghozzák. (Élénk helyeslés a középen.) Méltóztassék elhinni, nem üres szó az, melyet e házban már egyszer használtam és melyet ma ismétlek, hogy nem mondhatja senki ez országban, hogy nem történt semmi az adóképesség emelésére. Magam is azt állítom, nem történt meg mindaz, a minek megtörténni kell; nem történt meg mindaz, a mit teendők leszünk mindnyájunk erejének közreműködésével. De mikor ez országba beruháztunk 300 millió forintot, legnagyobb részben investitiókra; mikor ebben az országban 600 mértföld hosszú vasutakat építettünk, melyek terhe fölülmúlja az 1876. évi költségvetés hiányát, mert 15—16 millióra rug: akkor azt mondani, hogy az adóképesség emelésére semmi sem történt: engedelmet kérek, határozott valótlanság. A mikor közoktatási budgetünket 1867től fogva felemeltük a duplumra, a mikor a közlekedési budgetet, a földmivelési buclgetet pedig — mind a kettőnél ezen most érintett érdekekről van szó — oly tetemes összegekkel emeltük: akkor azt, hogy ebben az országban semmi sem történt 1867 óta, engedelmet kérek, elfogulatlanul mondani nem lehet. (Élénk tetszés-nyilvárátások a középen.) Rövidre fogom összevonni azokat, a miket mondandó vagyok, mert hiszen ezen politika érvelése mellett tőlem telhetőleg megmondtam már mindazt, a mit mondhattam. Még sem mulaszthatom el azonban, hogy azokra is. a melyeket Zichy Nándor gr. képviselő ur mondott: egy pár reflexiókat ne tegyek. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez a jövedelmi adótörvény, tulajdonképen nem is az; ezt az angol viszonyokkal összehasonlítani nem lehet; ez nem más, mint az egyenes adó pótléka és azt mondja, hogy az az arányosítás, a melyet ezen törvényjavaslatnak a minister praetendál: más módon sokkal rövidebben, sokkkai jobban keresztülvihető. Én t. ház s itt hivatkozom a t. ház tagjaira, soha sem mondtam, hogy ezen jövedelmi adótörvény valami uj, valami a theoria minden igényeinek megfelelő alkotás Ezt nem mondtam soha; hanem mondtam, hogy a szükségnek, a helyzet kényszerűségének kifolyása; mondtam, hogy sokkal jobbnak tartom, mint az adópótlékot, mert ennek merev ós főleg a nagy százalékkal való behozatala sokkal inkább kirívókká teszi azon aránytalanságokat, melyek adórendszerünkben fájdalom megvannak ós melyeket eddigelé megszüntetni nem sikerült. Én csak azt praetendálom e törvényjavaslatnak — meg is mondtam, hogy az angol incometaxhoz sem hasonlítom, — hogy arányosabb, igazságosabb, mint bármely néven nevezhető egyenes adó pótléka és ezt számokkal, a tényleges viszonyokkal bebizonyítani képes vagyok. De azt sohasem állítottam, hogy ezen törvénnyel arányosítani akarom az adókat. Mindig megmondottam, hogy ez az adóreformnak lesz a föladata; de hogy e reform gyümölcsei még oly távol vannak, hogy a helyzet kényszerűsége nem engedi, hogy azok után nézve, elszalasszuk azt, a mi ma segíthet. (Élénk tetszés a középen?) Higyje el a képviselő ur, hogy mindazok, a miket mondani méltóztatott, nem egyebek, mint jelszavak alatti procrastinatiója azon műtétnek, a mely ma pénzügyi bajainkon segíthet; de a melyet ha elodázunk — és ez erős meggyőződésem — később ez sem fog már segíteni. (Tetszés a középen ) A t. képviselő ur azt mondja nekem és azoknak, a kik a kormány pénzügyi politikáját védelmezték, hogy beszélünk áldozatkészségről, beszélünk lelkesedésről, a mi pedig nem motiválhat egy ilyen törvényt, a mi pedig a közjóra irányzott tanácskozásokban eldöntő factor nem lehet. Igaz, hogy én is emiitettem e szót: „áldozatkészség" több ízben és semmi okom azt visszavonni ; igaz — és ebben a t. képviselő ur szavait rectificálnom kell — hogy én lelkesedésről ugyan nem, de áldozatkészségről szólottam. Lelkesedésről mit szóljak, midőn oly törvényről van szó, a mely mindenkinek anyagi érdekébe vág, és melyért bizonyára lelkesedni senki nem fog. De szóltam áldozatkészségről oly értelemben, a mint azt több barátom a vita folyamában igen jól interpretálta, hogy meg vagyok győződve ezen ország abbeli érzületéről, hogy igen szívesen erejéhez képest fokozottan fog járulni az állam szükségleteinek