Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-49
72 49. országos ülés deczember 9. 1875. ha valahol, ott kereshetni, hogy a mi helyzetünkben ezen adó a pénzügyi rendezés tekintetében szükséges, szükséges pedig ideig-óráig, vagy maradandólag. A pónzügyminister ur fölfogása szerint azon pénzügyi politika keretében, mely ajánltatik, nem csak ezen adóemelés, de sokkal jelentékenyebb adóemelések lennének szükségesek arra, hogy azon defiezit elenyésztessók, mely a jelenlegi költségvetésben létezik és jövő költségvetésünkben ujabban fel fog merülni. Mert megengedem azt, hogy nem csak azon resoursok léteznek, melyek ezen költségvetésben említtetnek, hiszen a tárgyalások, melyek folytattatnak, reménylem, szintén fognak jövedelmi szaporulatot az állampénztár számára eredményezni. Hiszem és reménylem, hogy jobb esztendők fognak bekövetkezni, hogy könnyebben és rendesebben fogjuk adónkat fizethetni, hogy az állam javai is többet fognak jövedelmezni, hogy az adók, melyek a jövedelem és a fogyasztás után szivárognak be, bővebben fogják a kincstárt táplálni ; de a szükségletek is ugy, a mint e költségvetésben praelimináltatnak, egy fejlődést igénylő, az administratió, az igazságszolgáltatás s a közügyek minden terén való ellátás a közoktatás terén több és felmerülő ujabb szükségleteknek fedezésére nem elegendők. Azon rendszer keretében, melyet a pénzügyminister ur is fentartandónak vél. a megtakarítás azon határig ment, a melyen tul egyes Írnokok törlésével már jelentékeny megtakarításokat eszközölni nem lehet. Ha tehát egyensúlyt akarunk és akarjuk a nélkül, hogy a rendszeren változtatás történjék, mindenütt, különösen a honvédelem keretében, továbbá az administratió terén, általán a reform terén, a rendszer-változás terén megtakarításokat tennénk, mondom uj rendszer mellett jelentékeny emelése az adóknak lenne szüséges, hogy az egyensúly helyreállittassók. ügy érvelnek némelyek, hogy ezen adót elfogadják, mert Magyarország külön vámterület lesz; (Halljuk!) s mint ilyen el fogja viselhetni ezen terheket. Nem akarok e kérdés vitatásába menni, hogy mennyiben kívánatos, menynyire valószínű vagy nem, hogy Magyarország vámterületének különléte alapján fogjuk Magyarország gazdasági és fmancziális viszonyait rendezhetni. De ha ezen eset be nem következik : akkor adóinkat ezen az utón nemcsak hogy idáig és ezen tul nem fokozhatjuk, hanem szükségkép arányba kell hoznunk azon adóztatási rendszerrel, mely a velünk egy vámterületen lakó népeket uralja; ha pedig a külön vámterület alapján: akkor kérdem, vajon oly adóztatási rendszer, mely az idegen tőkét ós idegen ipart ily túlságosan és nagyobb mértékben suj tja, mint a többi: alkalmas íeszhogy fmancziális állapotaink rendezésére alapul szolgáljon ? Van egy igen veszedelmes oldala az ily törvényeknek, melyek midőn az ipart, midőn a tőkét, midőn a tőkekamatot Magyarországban kiválólag sújtják: az idegen tőkének a magyar birtokra való elhelyezésének, az idegen tőke Magyarorságban való alkalmazásának egy nyereményt biztosítanak ; nyereményt biztosítanak, mert míg egy része azon tőkéknek az itt megadóztatott tárgyak sorából levonatuk, mint a földadónál szükségkép helyt foglal: addig a hazai tőke ezen adó alól ki nem vonhatja magát; de az idegen tőke, a birodalmi tanácsban képviselt országokban létező tőkét a pónzügyminister ezen törvény utján . nem fogja elérni. Igenis, e nagyfontosságú kórdósben őszinteséggel szóljunk az indokolásban, őszinteséggel a tényállás földerítésében ; nem pedig, ugy, hogy mást tüntessünk fel, mint a mi alatta van. A minister ur őszinte szándékát kétségbe vonni nem akarom, úgyszintén őszinte eljárását sem; de engedjék meg, hogy némely kételyt kénytelen vagyok mégis táplálni, midőn, megemlékezem arról, hogy midőn a vasutak érdekében nyert fölhatalmazásra utaltak, a t. ministerium egyik t, tagja azzal válaszolt: nem éltünk ezen meghatalmazással, mert a dolgot ugy is el lehetett intézni. Arról, hogy egy 80 millió forintos kölcsönalapból fognak ezek is fedeztetni, hogy e kölcsön egyik föltétele, egyik indoka az is, hogy a vasút igényei elégitessenek ki: ennek sem a kölcsön fölvétele első indokolásában, sem. a rnai napon és a tegnapi napot megelőzött tárgyalásokban nyomát nem lelhettem. (Ellenmondás a középen.) Széll Kálmán pénzügyminiszter: Benne van az indokolásban. Zichy Nándor gróf: A kölcsönnek indokolása egyszerűen az volt, hogy abban egy rendelkezési alapot, egy reservalapot kivan a minister a jövő költségvetésnek teremteni. Ez lett az exposéban mondva; másodszor pedig, hogy a rente utján convers eszközöltessék. Vasutakról akkor szó nem volt. Azonban én megengedem, hogy igen jól cselekszik a minister ur, — és másképen nem is cselekedhetik, — hogyha a sikerületlen kölcsön operátió helyébe mást állit, mely a czólnak sokkal inkább meg fog felelni, (Mozgás.) csakhogy azon kölcsön operátió, mely akkor szándékoltatott, szerintem nem sikerült; csakhogy azon alkalommal nem lett kimondva, hogy az is czélj a a kölcsönnek. Méltóztassanak megengedni, ha élénkebben szóltam; de én arra súlyt nem fektettem, hanem igenis arra fektettem súlyt. hogy midőn a költségvetésben előirányzott adó utján a czélt elérni n em lehet, midőn ezen adóztatási rendszer tarthat atlan, midőn ilyforma kivetését maradandóan e,fentarthatónak nem vélem, midőn nem hiszem,