Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-49
70 *9» országos Illés deczember 9. 1875. midőn szemben áll egy propositioval, a melynek az a szándéka: „hogy ha már ina egészben nem is lehet; de részben legalább a maga emberségéből tudja fedezni a nemzet kötelezettségeit-', a képviselő ur azt mondja, hogy neki ez nem kell, hanem fedezzük kötelezettségeinket kölcsönnel. Tehát neki nem kell kölcsön, mert ez nem jele az önállóságnak, a melynek, mint mondja, jele az, hogy a magunk emberségéből fizessük kötelezettségeinket. De mikor valaki ezt proponálja: akkor megint e kölcsönhöz akar visszatérni, mely pedig szerinte oly elitélendő. {Tetszés a középen) Én t. képviselő ur, ha arra, hogy Magyarország jövője teljesen biztosítva legyen, a nemzet átgyuratása is szükséges: még ezért kétségbe nem esem ; mert megengedem, hogy in theoria, ez generatióknak a dolga; de én legalább hála istennek még eddig agy ismertem a nemzetemet, hogy midőn önfentartási szükségnél fogva megkívántatott az, hogy én is ugy fejezzem ki magamat, hogy átgyurassék, nem kellett ehhez semmiféle hoszas mesterséges eljárás: a nemzet hazafiságában fel lelte az erőt arra, hogy megtegye azt, a mire szüksége volt. A legbékésebb időkből egy gondolatnyi idő alatt a legbékésebb foglalkozástól a harczmezőn hősökké vált és ép így meg vagyok róla győződve, hogy belátva az ország szükségét. a tagadhatlan nemzeti hibánkat, a sok iránybani könnyelműséget, ós az igen természetes pihenési vágyat sokszor levetkezve, fog tudni takarékoskodni, fog tudni dolgozni, és minden álpróféták jóslatai daczára meg fogja önéletét menteni. [Élénk helyeslések a középen. Egy hang a szélső baloldalról : Utinam /) A t. képviselő ur, hogy semmit sem mellőzzön beszédében, még a törvényhatóságok rendezéséről is beszélt. En nem fogok e törvényjavaslatról most bővebben szólni; de engedjen meg, ha azt mondom, hogy elhallgatnom teljesen lehetetlen, midőn ily időben, mikor az tárgyalásra kitűzve nincs: oda állítja azon törvényjavaslatot, mint nem őszintét s mint az önkormányzatnak megőlőjét. {Halljuk!) Annak idején ki fogom e törvényjavaslat iránt fejteni nézeteimet; de most megkiváhom jegyezni egyelőre csak azt, hogy jogosan ezt egy oly javaslatról senki sem mondhatta, a mely — az igaz, megadja az állam- s kormánynak a kellő befolyást, de azon oly nagy fontosságú ügyekre nézve is, a melyek eddig törvényhatóságaink közigazgatási keretéből teljesen kizárva voltak, egy oly testületre bizza azok intézését, a melynek tagjait Ved részben a törvényhatóság választja. (Helyeslések a középen) T, ház! Még csak két észrevételt teszek. Az egyik az, s talán"a kettőből egy is lesz az eszmemenet folytán, hogy a t. képviselő ur rostálva és bírálat alá véve a fennálló úgynevezett luxusadót, azt mondván, hogy ő luxusadót helyesel, de csak olyat, a mely az ipar érdekeinek nem árt s végül ismét azt mondta, hogy igenis lehet adókat felemelni, vannak a kik elbírják : rá kell vetni a kényelmi és luxusezikkekre, ebből talán több is fog bejönni 8 milliónál. Meglehet, hogy előbb-utóbb vagy ezen kormány, vagv más kormány azt fogja mondani: a nálunk úgynevezett luxusadók sokkal több bajjal, kellemetlenséggel járnak, mint a mennyit hajtanak. De nagyon kíváncsi vagyok, ha a kormány most ezzel előállott volna — azaz nem is vagyok kíváncsi, mert bizonyosan tudom, hogy .épen a t képviselő ur lett volna az egyik, a ki azt mondta volna: igen, a szegény nép zsírját szívják; míg a gazdagokat terhelő különleges adót, melyet tavaly behoztak, most eltörlik. (Helyedé., a középen.) Ugyan t. képviselő ur: hiszi-e azt valaki, hogy Magyarországban luxusadóból 8 millió bejöjjön ? Még ha hozzávesszük, a mit a képviselő ur hasonló iag egy szusz alatt hangoztatott azzal, hogy ebből 8 miilió bejönne, ha hozzávesszük azt, amit mondott, hogy minden, ami valamit megdrágít, egyúttal csökkenti a fogyasztást: akkor ugyan hogyan áll a dolog? Luxusczikkek bejönnek Magyarországba csekély számban; ezekre vessünk ki oly adót, a mely a t, képviselő ur véleménye szerint jövedelmezne 8 milliót, vagy ennél többet is. Ez talán olcsóbbá fogja tenni ezen czikkeket? Nern! drágítani fogja, s hogy a t. képviselő ur saját szavaival éljek, csak csökkenteni fogja a fogyasztást. Az a 8 millió frt tehát fog a t. képviselő ur képzeletében élni; de sehol a világon másutt magát érvényesíteni nem fogja. Különben, midőn a t. házat kérném, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék; még csak egyet kívánok megjegyezni. Én nem tudom lehetőségét oly luxus-adónak, mely az ipart ne érintené, mert még a Németország egy városában aránylag sokat jövedelmező fülemile-adó is érinti a fülemile-fogdosók iparát. (Derültség a középen.) De, mondom, én még eddig oly luxus-adót nem tudok, ós ha a t. képviselő ur felvilágosit az ellenkezőről: örülni fogok rajta. Hogy azonban én is mondjak egy inconsequentiát: rögtön az után, hogy azt mondtam, hogy nem tudom lehetőségét oly luxus-adónak, mely az ipart ne érintené, mondok egyet: lehetne behozni luxus-adót a szóbőség luxusára. Ez csak hasznára válnék minden embernek, (jiilénk derültség és tetszés a középen.) Gr. Zichy Nándor: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz nem lett volna szándékom szólani, ha az igen t. ministerelnök urnák felszólalása pártállásomnál fogva kötelességemmé nem tette volna ezt. És én azt hiszem, mind a i tárgynak komolysága, mind pedig a komoly és
