Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-48

4-8. országos Illés deezember 8. 1875. 35 Sajnálom, hogy Nagy-György t. barátom nincs jelen, mert az ő előadására is, a mennyiben tegnap ngy vettem észre, hogy előadása figyelmet gerjesztett, kívánok pár észrevételt tenni. Az én t barátom Nagy György megjegyzést téve, Mocsáry képviselő társunk előadására azt mondotta, hogy hiszen épen az az érvelés, melyet ő a törvényjavaslat ellen használt, bizonyítja ast, hogy a consequentia, melyet ő kivont, nem helyes. Mocsáry t. képviselő társunk ugyanis azt monda, hogy kilátásban van, hogy 8 millió után még több fog is következni; ebből azt a következést vonta ki Nagy György képviselő társunk, hogy ha több is fog következni, már ebben magában benfoglaltatik az, hogy tehát a szóban lévő 8 millió elviselhető a nemzet által. Ez nem áll; mert Mocsáry képviselő társunk azt a consequentiát vonta ki, hogy azon 8 milliót sem birja meg a nemzet ereje. Az ily érvelés, logika, elmefuttatásnak megjárja; de nem alapos az és inkább csak vitatkozási vagdalódzás, de a dolog lényegét nem érinti. A kérdés tulajdonképen nem az, hogy vajon elbírjuk-e a 8 milliót ? Itt is különbséget lehet tenni egyesek és az egész nemzett közt. Lesznek és vannak oly egyének, a kik a közterhek súlya alatt már is roskadoznak rongált financziális viszonyaik miatt; ezek nem fogják megbírni. Vannak olyanok, akik megbírják a közterheket, sőt még sokkal nagyobbakat, hasonlithatlanul nagyobbakat is a mostaniaknál. A mi közigazgatási tekintetből a szóban lévő 8 milliót illeti — a mire beszédem folyamában még megjegyzést fogok tenni — épen ezen alkalommal, hogy az igen t. pénzügyminister ur a mai napon egy uj törvényjavaslatot adott be, mely mint ö monda, könnyíteni fogja az államterheit. Az én felfogásom szerint a dolog lényege nem az.- megbirjuk-e a 8 milliót, vagy sem ? hanem az : lehet-e az adókat folytonosan emelni anélkül, hogy az eddigi politikával szakítsunk és az eddigi politika helyett egészen más nemzetgazdasági és pénzügyi politikát kövessünk. És én azon meggyőződésben vagyok, hogy a nélkül, hogy az eddigi nemzetgazdasági és pénzügyi politikával szakítanánk: adóemeléssel a mi dolgainkat rendezni nem lehet, és ez az a mire nem fektetett semmi súlyt Nagy György képviselő ur, mert a kérdés lényege itt pontosul össze. Lukács Béla t képviselőtársam, sokat beszélt a nemzetek expansiv erejéről, a melyek a közterheket megbírják és hivatkozottFrancziaország példájára és hivatkozott némileg Magyarországra is, a mely 1849-ben meg bírta a 60 milliót t. i. azon veszteséget, mely a magyar pénzjegyek megsemmisítéséből támadt. Es azt mondotta, ezen példákból indulva ki, hogy ezt a 8 milliót megfogja birni a magyar nemzet, mert nagy az ő expansiv ereje a terhek megbirásában. A mi a Francziaországra való hivatkozást illeti, meg fogja engedni a t. képviselő ur, hogy ezen hivatkozás az ő értelmében nagyon rosszul van választva. Adja ide nekünk Francziaország roppant gazdagságát, adja ide Francziaország roppant iparát és roppant értelmiségét az ipar terén és akkor mi meg sokkal nagyobb terheket is megbírunk ; hanem azon gazdagság nélkül, azon magas értékű fejleltség nélkül, azon ipar ós kereskedelem nélkül ne tessék hivatkozni Francziaországra Es azután nem vette észre az én képviselőtársam azon másik különbséget, mely van a mi állapotunk és a Franczia állapotok közt. A mire Fransziaországnak szüksége volt pénzügyei rendezésére: az meg volt a nemzetnél és azon operatió akképen hajtatott végre, hogy az az ország, a nemzet vagyonának kutforrásából merittetett. De ez nálunk lehetetlen: mert mi szegények vagyunk. Valahányszor nagyobb összegre szükségünk van, mindig a külföldhöz folyamodunk, és épen ez az állapot az, mely a mi bajainkat fokról fokra neveli. Bősz kormányzati rendszer mellett a nemzetek nem birnak expansiv erővel a terhek viselésére. Tessék megnézni t. képviselőtársamnak például Spanyolországot, a mely a Bourbonok uralkodása alatt azon nagy tudatlanság mellett, mely ott van és absolutismus mellett fokról-fokra sülyedett. Igen is van espansiv erő a terhek elviselésére azon nemzeteknél melyek helyesen kormányoztatnak, melyeknél helyes közgazdasági ós helyes pénzügyi politika folytán emelkednek a közjövedelmek, ott megengedem hogy van expansiv erő; de Magyarország nincs azon szerencsés helyzetben, fájdalom nincs azon szerencsés helyzetben mind az ideig, mindamellett hogy Európának legrégibb állama és némileg ez az a mi a hazafit gondolkodóvá kell hogy tegye, hogy azon ország, mely legrégibb ország Európában: a mi czivilizátiót és gazdaságot illeti, egyike azoknak, a melyek leghátrább állanak. Áttérek már most t. ház! magára a tárgyra. a melyről szó van t. i, a szőnyegen levő törvényjavaslatra, nehogy félre értessem; mindenek előtt kijelentem, mikép én, (hogy egy jellemző kifejezést használjak) nagyon bornírt felfogásnak tartanám azt, ha valaki Magyarországon az adóknak soh a felnem emeléséből általános politikai doctrinát csinálna. Sőt megvallom, hogy lehetségesnek tartom, miszerint ha oly kormány venné át a kormányzatot, mely például egészen azon elvek szerint kormányozná az országot, melyeket én magaménak vallok: a jelen viszonyaink közt talán az is kénytelen volna az országgyűléshez az iránt fordulni, hogy a fenálló adók emeltessenek: ezt én megengedem; s midőn mindamellett még sem vagyok hajlandó a szőnyegen levő törvényjavaslatot áta-