Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

392 68. országos ülés január 13. 1876. §n is aláirtam, s a melyet nevünkben Sennyei báró képviselőtársam nyújtott be. (Helyeslés a szélső jobbfelöl.) Éber Nándor: T. ház Én nem fogom az előttem szólott képviselő urnák példáját követni és az előttem elmondottak egyes, észrevételek' czá­folatába bocsátkozni; hanem ellenkezőleg néhány pil­lantást kívánok vetni azon irányra, a melyet ő meg­pendített s kimutatni azon különbséget s némi részben ellentétet, mely azon oldal (a szélső jobbra mutat) felfogása és az enyém között létezik. Sok mindenféle szempontból ítéltetett meg az ' előttünk fekvő tárgy. Engedje meg a t. ház, hogy én figyelmét egy oly oldalra hívjam fel, a mely véleményem szerint fontos s mely eddig vagy meg nem érintetett, vagy legalább azon figyelemre nem méltattatott, a melyre én azt móltónak találom: és ez azon szoros összeköttetés, mely a közigaz­gatás szervezése és az egész állami és nemzeti élet fejlődése között létezik, azon hatás és vissza­hatás, melyet e kettő egymásra gyakorol. (Halljuk !) Tekintsünk bármerre és ennek nyomait tisz­tán látni fogjuk. Bizonyára jelen korunk legérde­kesebb és legtanulságosabb tüneményei közzé tar­tozik egy részről azon csodálatos lendület, mely­nek az aránylag kis Poroszország az utolsó évti­zed alatt indult, és más részről azon rugókonyság és szívósság, melyet Francziaország a legnagyobb csapások között mutat. Én mindkettőnek titkát nagy részben ezen országok közigazgatási rend­szerében látom. (Helyeslés.) Poroszországban még a múlt század elején, a nagy brandenburgi választó fejedelem Frigyes alatt vetették meg a közigazgatási rendszer ama alapját, melynek hivatása a népnek minden erejét az ál­lamozólokra kiképezni és felhasználni. Minden rá következő fejedelem által, 150 éven át fejlesztetett ezen szervezet minden irányban, s az egész nem-. zeti erőnek ez által elért összpontosítása és fegyel­mezése tette lehetségessé azon lendületet, mely Poroszországot Németország élére állította. (Igazi) Francziaországban az utolsó 80 év alatt 13-szor változott a kormányforma: absolut, alkot­mányos királyság, császárság, a köztársaság min-" den formája váltotta ott fel egymást; a legszaba­dabb, hogy ne mqndjarn a legféktelenebb aralom és a legszigorúbb zsarnokság következtek egy­másra. Mindezen változások közt a közigazgatási rendszert mint egy szilárd sziklát látjuk megál­lani, azon közigazgatási rendszert, mely eredetét még Riehelieutől a 17-ik századból veszi, s melyet minden következő kormány, volt legyen az király­ság, császárság, köztársaság, fejlesztett, ápolt és megóvott- Ezen közigazgatási rendszer volt az, mely minden változás daczára megadta, még a legmulandóbb kormánynak is azon állandóságot, mely lehetségessé tette, hogy Francziaország min­den csapás daczára és minden csapás után mint egy uj Aníheus kelt fel a földről. De nézzünk egy más irány felé, Amerika, Anglia felé. Amerikában városokat, tartományokat, országokat látunk úgyszólván a földből teremni, őserdőkben és rengetegek, hegyek közepette. Va­lami érezdus vidék fedeztetik fel, és oda' csődül a kincskeresők serege s köztük természetesen a föld minden részének salakja. A következés egy társa­dalmi elmos. Féktelenség és erőszak uralkodik. De csakhamar az önvédelem szüksége ós az önkor­mányzat szokottsága összefűzi a jobbakat és a rendetlenségből rend lesz s a vadonból néhány évtized múlva virágzó ország. (Tetszés.) És mi teszi ezt lehetségessé ? Azon önkor­mányzati rendszer, melyet az első gyarmatosok hazájukból, Angliából magukkal hoztak, melyre az Egyesült-Államok egész szervezőtöket alapították, s mely ugy szólván második természetévé vált e nagy nemzetnek. Ugyanez tette lehetővé azon cso­dálatos fejlődóst, melyet látunk azon számos többi gyarmatban, a melyekkel Anglia a világ minden részét ellepte. Ezek az anyaország körül csopor­tosulva már maguk vagy országokká lettek s nem szorulnak az anyaország segélyére, sőt azt. vissza­utasítanák, ha felajánltatnék. De menjünk tovább, nézzük azon alkotmányos és parlamentalis rendszert magát, melyre annyi­szor történik hivatkozás s a melyet mindenki cso­dál, azon színleg oly kényes gépezetet, azon egyen­súlyozását ós bámulatos harmóniáját minden nem­zeti erőnek, mely oly kényesnek látszik, hogy minden pillanatban várható annak fennakadása vagy talán felbomlása, és mely mégis a körülötte dúló viharok daczára szilárdan megáll; inert mint­egy erőteljes élő organismus tudja mellőzni azt, a mi túlélt, rohadt és pótolni azt, a mi hiányzik; mi ezen rendszer egyéb, mint a legszebb virága és legérettebb gyümölcse azon önkormányzati rend­szernek, mely felülről lefelé Angolországban min­den intézményt áthat. Hogy az alkotmányosság és parlamentalismus a continensen még oly színtelen mása az angol eredetinek: ezt én nagyrészben annak tulajdoní­tom, hogy a formát tanulmányozták és nem a lényegét, a holt betűt és 'nem az éltető szellemet, és hogy nem vették soha figyelembe azon szoros összeköttetést, a mely a közigazgatási szervezet és az alkotmányos élet fejlődése közt létezik. Az alkotmányos élet lényege nem azon for­mákban rejlik, a melyek minden nap változnak és a melyeknek változniuk kell; hanem alapszik ma­gában az eszmében. Az alkotmányos kormány­rendszer a népek nagykorúságát jelenti ós a ki azt elfogadja: annak el kell fogadnia és alkalmaz­nia azt, minden következéseivel és az önkormány­zatra, önsegélyre és felelősségre alapítani szava-

Next

/
Oldalképek
Tartalom