Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-68
384 68. országos illés január 13. 1816. szavazatot nyerte: Veres Pál, 134-et. A többi szavazat megoszlott. Elnök: E szerint Luka Lajos és Szivák Imre képviselő urak a naplóbiráló bizottságba és Veres Pál képviselő ur a mentelmi bizottságba megválasztatván, bizottsági teendőjük teljesítésére utasíttatnak. Következik a napirend további tárg ya i a közigazgatási bizottság jelentése és törvényjavaslata általános tárgyalásának folytatása a közigazgatási bizottságokról. Szivák Imre: T. ház! A helyes bírálat a kérdés helyes feltevésétől függ. Bocsánatot kérek a t. háztól, midőn először kívánom figyelmét igénybe venni, hogy a magam tájékozása végett is néhány átalános kérdésből indulhassak ki. Mielőtt azonban ez iránti nézeteimet praecisiroznám: bátor vagyok néhány megjegyzést tenni azokra, miket a vita eddigi folyamában az előttem szólott képviselő urak felhoztak. Azt vagyok bátor eonstatálni, hogy a helyzet tegnap óta nagyban változott, a mennyiben az igen t túloldali ellenzék nevében Sennyey Pál praecisirozta az általa helyesnek vélt rendszer főbb elveit. A belügyminister ur válasza a törvényjavaslat védőit a részletes elemzéstől felmenti; s így én egyetlen pontra kívánok csak refiectálni. Az igen t. szónok azon nézetének adott kifejezést, hogy e javaslaton a multak iránt tett bizonyos concessiók, mondhatnám a megyei rendszer iránti régibb subjectiv álláspont viszhangja vonul végig. Ez megengedett fegyver, — de az ő conceptiójuk is bir ily subjectiv reminiscentiákkal, — de bar örömmel látja e párt őt is a szabadelvű fejlődés s önkormányzat védői közt: én a magam részéről biztositni merem, (Élénk helyeslés a középen) hogy azon rendszer, mely a központi kormány rendeleteit egy könyvtár terjedelmére szaporította, — mely az egyéni s testületi öntevékenységét a polgároknak az igazgatásból mereven kizárta, mely ekkép az állami rend legfőbb biztositékát: a hatalmak megosztását s a kiszabott jogkörökbeni felelősséget még elvben sem ismerte el. s ha elismerte, legfőlebb az államhatalom javára vagyis csak fölfelé ismerte el, tehát az államot — mi önczél nem lehet — az egyén a társadalom fölé emelte, melyben a Beamtenthum érdeke érvényesült : szóval mint a szabadság teljes negatiója ma csak arra alkalmas, hogy mi az Európaszerte elitélt franczia központosítás helyett ebben találjunk viszszariasztó példát: e rendszer mondom — nem személyei, de elvei miatt volt gyűlöletes — s ma a fejlődni akaró nemzet abban oly hátrahagyott múlt álláspontot lát, melyhez visszatérni nem akar és nem fog, (Helyeslés a középen) szükséges az, hogy a conclusióink alapjául vett fogalmaknak ugyanazon tartalmat 1 tulajdonítsunk. Olyformán vagyunk most az önkormányzat, centralisatió stb. fogalmaival, mint az államtudományi szakirodalom e század elején a rendészet meghatározásával, melynek addig 50 és néhány tudományos definitiója volt, melyek mindegyike jogot tartott az exclusiv csalhatatlanságra. Akkor, midőn ily nagy lépést teszünk államéletünkben, — én nemcsak nem látok nagy bajt bizonyos általános eszmék megbeszélésében, sőt á magam részéről kénytelen leszek a vitába még némely uj nézpontokat is hozni be: bár Ígérem, s ezt tennem a vita előzményeinél fogva lehet is, hogy a mellőzhetlen átalánosságokon igyekszem tömött rövidséggel átgázolni. {Halljuk! Halljuk!) Mivel hogy nem lehet czélunk e vitában akár a centralisatió, akár az autonómia javára egy jótékony eszmebazárt rendezni: és nem is az önkormányzat vagy a kinevezés rendszere közti választás van e javaslatnál föltéve; de mivel más részről a vita folyamában annyiszor történt hivatkozás a külföldre s e hivatkozásban van valami, a mi ítéletünket megvesztegeti, — s egyoldalúvá teszi — mint erről Mocsáry képviselő társam által az angol viszonyokra tett reflectióból győződtem meg ; — (Halljuk! Halljuk!) én a legnagyobb objectivitással kívánom előre bocsátani az önkormányzat s a centrálisaimnak az európai elmélet s államprazis által adott fogalmát. Az angol s ennek nyomain a porosz rendszer alapján az önkormányzat abban áll, hogy a bizonyos területnek választói jogosultsággal biró polgárai tartoznak a kinevezés vagy választás utján rajok eső önkormányzati tisztséget elfogadni s azt a kenyérkereseti elv, tehát a fizetés kizárásával bizonyos ideig viselni. — Az ily értelemben vett önkormányzat magában foglalja mind az országos mind a helyi ügyek intézését; — s magasb erkölcsi jelentősége abban áll, hogy az általános védelmi és oktatási kötelezettségen kivül még azon kötelessége is van az állam polgárainak, hogy a kik mint választók a törvények hozatalába befognak: az önkormányzat utján vegyék magukra ezek végrehajtását is. Ez a selfgovernment jog állama. Ennek ellenében a centralisatió — franczia értelemben véve — az állampolgár jogát az adó lefizetésére s a választó czédula beadására szorítván , az összes társadalmi és állami életet az államot képviselő bureaucratia által absorbeáítatja. Mindkét intézménynek meg van jogosultsága, meg vannak előnyei ; de fönnállhatásuknak bizonyos mulhatlan előfeltételei is. A hivatkozás tehát gyakorlati értékkel nem bir, s legfőlebb a statistic% discreditirozására alkalmas ; mert abban egyet értünk mindannyian, miszerént reformjaiknál s e tekintetben a közelmúlt is elég tanúságot szolgáltatott, hogy reform intézkedéseinknek a siker garantiáját csak hazai
