Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-66
66 országos ülés január 11. 1S76. 353 lennie kell: ujabb küzdelmet idéz fel köztök. mely különösen az utóbbiakra nézve végzetessé válhatik. Mert tekintetbe véve, azon, fájdalom, de létező -apathiat, melyet a megyékben a közügyek iránt tapasztalunk: mégis legalább valószinünek lehet feltenni azon lehetőséget, hogy ezen közigazgatási bizottság a hatalom természeténél fogva rövid időn vagy később tán, de magához fogja ragadni az összes megyei tevékenységet saját hatáskörébe, a hol pedig épen a kormány közegeinek van döntő szavuk és ez ily formában alkalmazva a legmerevebb centralisatióhoz vezet. Már pedig valamint a legveszélyesebb zsarnokság az, mely a szabadság formáit ölti magára, lehetetlenné tévén igy még a passiv ellenállást is: ugy kétségtelenül a legveszélyesebb centralisatió az, mely az önkormányzat formáit alkalmazza. Az ilyen végkép kioltja, ugy az egyesek, mint a nemzet lelkületéből az önelhatározás és öntevékenység utolsó szikráját is a nélkül, s ez a legfőbb, hogy ez által az államot erősebbé tenné. (Helyeslés a jobb oldalon.) Mivel pedig ily oentraíisatiót nem óhajtok; de nem óhajtom azt sem. hogy a megyei autonómia elavult és a jelenkor igényeinek többé meg nem felelő alakjában, habár látszólag, és ideiglenesen tovább tengődjék: de óhajtom, hogy az állam és annak minden factora közt % lehető legnagyobb harmónia jöjjön létre, mely legalább nézetem szerint máskép nem lehetséges, mintha az autonomikus hatóságok hatásköre törvény által pontosan körüliratik és azon térre ^szorítkozik, melyen egyedül kell mozognia, ha az állam üdvhozó tényezőjévé akar válni és ha a tisztviselők a központi kormánytól és annak kinevezésétől tétetne függővé. Mindezen okoknál fogva én a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot ós az abban tervezett közigazgatási bizottságot, mint fölöslegest és szükségtelent, sőt mint olyat, mely az eddig létező ellentéteket nemcsak ki nem egyenlíti; sőt még élesebben állítja egymással szembe és ujabb összeütközéseket teremtvén a közigazgatást nem javítja, de kétségtelenül roszabbá teszi: a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon?) Pulszky Ágost: Tisztelt ház! Az előttem szólott igen tisztelt képviselő ur azzal zárta be beszédét, hogy kijelentvén, miszerint a eentralisátiót a legveszedelmesebbnek tartja, ha önkormányzati formák közt létesül, ennek alapján, s más tekinteteknél fogva is e törvényjavaslatot el nem fogadhatja és egész beszédében a szerinte autonóm alakba öltöztetett centralisatió helyébe a legmerevebb, minden autonóm alapot is nélkülöző centralisatió elméletét állapította meg. Nem kívánok a centralisatió és az autonómia fogalmairól theoretioe vitatkozni. Azt tartom, ÍÉPT. H. NAPLÓ 1875-78. III. KÖTET. hogy ezen vitatkozásnak itt helye nincs; mindazonáltal, midőn annyiszor találkozunk a szavakkal e vita folyamában : lehetetlen, hogj T használatuk előtt legalább értelmükkel tisztába jönni ne törekedjünk. (Halljuk!) Megvallom, hogy igen ellentétes és ugy szólván csodálatosan összefér hetién értelmezések azok, melyeket a különböző oldalairól, de még egy oldaláról is, söt egy beszéd különböző phasisai alatt is e szavakra vonatkozólag hallottunk. Az autonómia egy tisztelt szónok által tegnap valósággal mint az összes államhatalom lényegének a megye kezébe való letétele lett föltüntetve. Ma egy másik tisztelt szónok leszállitá azt a megyei ellenőrzés szerény körére, oly ellenőrzés szerény körére, melynek. — mint ugyanazon beszéd későbbi folyamából kitűnt, — még oda sem szabad kiterjednie, hogy a megyei hivatalnokok a megye közönsége alatt álljanak, a megye közönsége kezének súlyát úgyszólván érezzék ; mert ha ezt tényleg éreznék : akkor ezen ellenőrzés következtében itt ugyanazon baj, ugyanazon hiba- keletkeznék, melyet Kállay Béni tisztelt képviselő ur, mint a törvényből kifolyót ostorozott; azon hiba t. L, hogy a tisztviselők tényleg a megye közönsége alatt állnának. De mint mondám, nem kívánom ezen fogalmakat theoretioe kifejteni azon egy egyszerű oknál fogva : mert jelenlegi állapotaink, nem olyanok és egyáltalában viszonyaink nem tüntetnek föl oly képet, hogy a közigazgatás bármely magasabb theoriája, ezen országban akár egy, akár más irányban, a helyes ki igazgatás előfeltételei nélkül egyáltalában alkalmazható volna. Midőn autonómiáról, vagy centralisatióról van szó : mit szóljunk mi azon theoriákról ós miért vitatkozzunk azon theoriákról, melyek az önkormányzat lényegét egyáltalában az ingyen hivatal viselésbe helyezik, midőn az ingyen hivatal viselésnek ma egyátalában az autonómia legmelegebb védői sem szó-szólói ; mert az autonómia ily értelmében vagyoni kérdés, mely megoldását nem törvényben, hanem társadalmi alapon nyerheti csupán. Ismét ha centrálisaimról van szó : a centralisatió előnyeit, a centralisatió bajait már vitatjuk azon argumentumokkal, a melyek például Francziaországban e tekintetben fölhasználhatók, mikor előreláthatólag sem a centralisatió azon biztosítékai még hosszú időkön át nem fognak itt megalkottatni, melyek ott talán a centralisatió visszaélései ellen fölhasználtattak ; sem azon előnyök nagy része egyátalában nem várható, melyek a centralisált közigazgatásnak ott tényleg és épen azért, mivel hosszabb ideig f ön állottak, és mivel úgyszólván már a nemzet geniusában meggyökereztek, következményei. Sőt mit vitassuk a járási rendszernek és a megyei rendszernek ellentétét s azon kérdést, hogy az önkormányzatot kisebb, vagy nagyobb körben kell-e létesíteni : mikor a 45
