Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

66. országos Ülés JRituár 11. 1876. B47 járók változó kegyétől függetlenítése által előmozdittassék. Ezen ezélt azonban, mint mondám, nem tartom egyedül a kinevezési rendszer által elérhetőnek ; sőt inkább azt csakis a kormányhivatalnokokra nézve vélem fentartandónak. A közigazgatás egyik fontos emeltyűjét továbbá abban is látom, ha azon tisztviselők, kik a néppel folytonos érintkezésben vannak, annak nyelvét értik, és alkalmazni hajlandók. E tekintetben az ujabb időben oly irány kezd előtérbe lépni, mely azt kívánja, hogy a nép tudja a hivatalnok nyelvét, nem pedig megfordítva. E tannak pártolója nem vagyok, mivel azon elvnek hódolok, hogy a hivatalnok van a népért, nem a nép a hivatalnokért. — Továbbá lényegesen hátráltatja a gyors és pontos közigazgatást azon tény-körülmény, hogy az országos törvények hiteles fordításai felette későn, rendesen csak három, sőt több hónapok eltelte után mikor azok már régóta hatályba léptek, érkeznek rendeltetésük helyére, mi a positiv törvény szándokával is ellenkezik. A 3. törvényczikk 1868-ról (8. §.) azt rendeli „a ministerium gondoskodni fog, hogy minden törvény kihirdetése után azonnal a m. korona országaiban divatozó nyelveken hiteles fordításokban is köztudomásra hozassák, s az illető törvényhatóságoknak megküldessék." Az is kívánatos volna, hogy oly kormányrendeletek, a melyekről a népnek is tudomással kell bírni, annak nyelvén is, és nem kizárólag az állam hivatalos nyelvén küldetnének szét; — így ezeket előlegesen idővesztéssel ós költséggel le kelletvén fordítni, a dolog elintézése oly vidéken, a hol, mint például az én választó kerületemben, a magyar nyelv ismerete falu helyen valóban és tettleg nem existál: hátrányt és késedelmet szenved. Ugyan ez történik akkor is. midőn állami közegek községekkel egyenesen leveleznek: a községben sokszor senki sem értvén az állam hivatalos nyelvét: a felhívásnak vagy .éppen nem, vagy későn vagy hiányosan tétetik elég. Atalában sajnálattal észlelhető az, hogy mind az állami, mind a munioipalis szolgálatban alkalmazásnál a valódi képességre nem kiválóan, hanem csak mellékesen fektettetett és fektettetik nálunk súly, és hogy a különböző szakniákbani jártasság és minősültség kimutatása és beigazolása főleg a szorosb értelemben vett közigazgatási hivatalnokoktól nem követeltetik. Szerintem, ugy mint a pénzügyi- és birói szolgálatnál, a közigazgatási hivatalnoktól is részint elméleti részint gyakorlati minősültségnek kimutatása követelendő. Másfelől egy szolgálati pragmatikának hiánya, a hivatalok szervezésében és megszüntetésébeni folytonos változás, a törvényhatóságoknál a tisztikarnak csak időre való alkalmazása ós ezzel a hivatali pályának szánandó bizonytalansága valóban nem alkalmas buzdító eszköz arra, hogy képesített erők bizalommal ós jó kedvvel szánják magukat a közszolgálatra. Ez is tehát egy baj, mely a közigazgatásra kedvezőtlen visszahatást gyakorol, és melynek orvoslása átmeneti viszonyaink folytonossága miatt nem egy hamar várható; de a melyen a közigazgatási bizottság igénytelen nézetem szerint segíteni nem fog. Mi végül a közigazgatási bizottsági intézménynek a műnicipiumok önkormányzati jogára való befolyását illeti, a ministeri indokolás, s illetőleg az országos bizottság azon érvelését, melynél fogva az autonómia nem csak csorbulást nem szenved, hanem még kiterjedést nyer: magamóvá nem tehetem; mert ha igaz is az, hogy az illető törvényhatóság saját tisztviselői és képviselői sorából 15 egyénnel járul a közigazgatási bizottsághoz: ez utóbbi még is egy oly közeg, a mely nem annyira a törvényhatóságtól, mint inkább az államtól kapja megbízatását és a mely működésében a törvényhatóságnak nem felelős, szóval oly rnixtum eompositum, mely sem nem állami. sem nem municipalis közeg. Es miután hatásköre oly sok tárgyakra terjed ki, a melyek eddigelé a törvényhatóság által végeztettek, sőt az utóbbinak közgyűlése azon sajátságos, mondhatni szégyenletes helyzetbe jő, hogy a közigazgatás állapotáról egy kivüle álló közeg által nyer tudomást: — kétségtelen, hogy az utóbbinak autonóm hatásköre az uj intézmény által megszorítást szenved. E megszorítás még érezhetőbb a szabad királyi és önálló városoknál, miután ezek azon testülettel és közegekkel, a melyek a közigazgatás vezetésére hivatva vannak. tehát a tervelt bizottságot helyettesitÍK : el vannak látva. E tekintetben több város előterjesztése igen helyesen rá mutatott arra, hogy az intézménynek körükbe bevitele sem nem hasznos, sem nem czélszerü. sőt a közügyek iránti érdekeltséget koczkáztatni vagy legalább tetemesen alá szállítani fogná: a mennyiben még a községi vagyon feletti rendelkezést is korlátozólag befolyásolja. A létező bajokon a közigazgatási bizottságok intézménye, mely nem az élet szükségletein és követelményein alapszik, s a közóhajtásra nem támaszkodhatván, csak erőszakolva lenne foganatosítható, — meggyőződésem szerint nem csak, hogy lendíteni nem fog; hanem azokat még tetézendi, — a közigazgatás pedig nem hogy gyorsabbá nem fog tétetni, hanem nehézkesebb és szövevényesebb lesz. Nem kívánok ezúttal a dolog további vitatásába ereszkedni, miután ugy hiszem, hogy más jelesebb tehetségek a törvényjavaslat hiányait alaposan és meggyőzőbben fogják további bírálat és taglalás alá venni. Még csak egy tárgyról kívánok említést tenni, t. i. a felsőbb fegyelmi hatóság szervezésének az 44*