Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-65

65. országos ülés mind a kettőt. Ezen az állapoton egyátalában nincs segítve az által, a mi itt a közigazgatás öszhangzatosabbá tétele végett terveztetik. Hát mivel akarja megszüntetni a belügyminister az öszhangzatosságnak mostan létező hiányait? a közigazgatási bizottságban érintkezésbe hozza egy­mással a törvényhatósági és állami közegeket, ta­lán azért, hogy ott egymást felvilágosítsák és igy némileg a kölcsönös érintkezés és felvilágosítások következtében képesek legyenek egymást jobban támogatni, ismervén mindenik, hogy mire van a másiknak szüksége. Azt hiszem, hogy még ebből magából a köz­igazgatás öszhangzatos folyamára nézve eredményt várni nem lehet. Mert hiszen az öszhangzatos mű­ködés hiánya eddig sem onnan eredt, hogy nem tudták volna, hogy mire van egyiknek vagy má­siknak szüksége; hanem onnan, mert az elkülöní­tés következtében lehetetlen nekik mechanice egy­mást kölcsönösen támogatni. Összekeveri a megyei teendőknél a minister ur az állami és megyei közegeket; de abból, hogy az állami közegeknek joguk van beleavatkozni a tör­vényhatósági tisztviselők teendőjébe, hogy viszont, — ámbár nem nagy mértékben van meg a reci­procitás, — a törvényhatósági tisztviselőnek is van joga némely pusztán állami ügyekbe beleavat­kozni : még ez által nincs megszüntetve az össz­hangzatosság hiánya, vagyis az, hogy szorosan el vannak különítve egymástól a különböző ágak, és hogy ennek folytán folytonos függésben vannak a legfelsőbb hatóságtól, a ministeriumtól. Ha segíteni akarunk az összhangzatosság hiányán, annak nézetem szerint egyetlen módja van: és ez az, ha eoncentricus körökben egyesit­tetik az állami közigazgatás összes teendője a me­gye területével; ha egyesittetnek egy kézbe mind­azon teendők, a melyek most különböző resortok­hoz tartoznak; legyen az közgyűlés, legyen köz­igazgatási bizottság, legyen a főispán avagy alispán; de az Összhangzatos müködhetés szem­pontjából szükséges, hogy egy kézben legyen egyesítve mindaz, a mi a közigazgatáshoz tar­tozik. At kell adni a megyének az összes adóügyet; az összes megyehatóság, bárki legyen annak élén, kezelje a megye közlekedési ügyeit, vagyis az uta­kat ; át kell adni a népnevelés ügyét; át kell adni mindazt, a mi kezelhető a nélkül, hogy az admi­nistratio szenvedjen, mint például a posta- ós táv­írda ügye. Osak akkor lesz rend, hogy ha a község elvégez a maga körében minden ügyet, épen ugy, mint a megye a maga körében és a kor­mány elvégzi a maga körében mindazt, a mi a közigazgatáshoz tartozik. Csak akkor lehet az ösz­szes államigazgatás összhangzatos, összevágó; kü­lönben erre nézve minden kísérlet hasztalan. És január 10. 1876. §25 « én azt hiszem, hogy midőn a kormány, midőn a t. belügyminister ur magában ezen törvényjavas­latban constatálja azt, hogy akadályok, nevezetes összeütközések fordulnak elő, és a helyett, hogy azoknak forrását dugná be, t. i. megszüntetné azt a rideg elkülönítést a közigazgatás ágaiban, a mi jelenleg létezik: akkor ugy jár el, mint a rósz or­vos, a ki csak palliativ eszközökkel gyógyítja a symptomákat, míg a bajnak gyökerét továbbra is fenhagyja. Sőt e tekintetben a belügyminister ur tovább megy, ő a közigazgatásnak még meglévő egységét is megbontja a megyében, t. i. megbontja akkor-, midőn a megyei közigazgatást is különböző ressortokra osztja és mindegyiknek elére főnököt állit fel. Az van kimondva a törvényjavaslatban világosan, hogy mindenik közigazgatási ág elő­adója, illetőleg "főnöke adja ki közvetlenül a ren­deleteket, vagy a sürgősen felmerülő esetekben megmondja motu proprio, vagy akár a közigazga­tási bizottság határozatai következtében, és e czél­ból azok mindenike a végrehajtásra hivatott ugj­állami, mint törvényhatósági közegekkei rendelke­zik, tehát közvetlenül rendelkezik a megye tisztvi­selőivel, nevezetesen a szolgabirákkal a főispán, vagy alispán, az állammérnök, az adófelügyelő, a posta-, távirdaigazgató vagy annak helyettese, s talán a megyei főorvos is; tehát hat. hét helyről kap a szolgabíró rendeleteket. Meglehet, hogy töb­ben ugyanazon napra, s ugyanazon órára fogják kitűzni a terminust. Hogy mik ép lehessen igy a szolgabírónak az ő hivatásának megfelelni, egy­átalában hogyan lehessen igy administrálni: azt én belátni képes nem vagyok ; ugy hogy a tör­vényjavaslat ezen intézkedésére egyebet nem mond­hatok : minthogy ez nézetem szerint egyenesen képtelenség. Előadtam, miért tartom ugy az autonómia, mint átalában a jó közigazgatás biztosítása szem­pontjából az előttünk fekvő törvénylavaslatot ki­fogás alá veendőnek. Legyen szabad most röviden refiectáliiom arra, mit kellene tenni nézetem sze­rint azon czélból, hogy közigazgatásunknak jelen­leg létező bajai orvosoltassanak. Erre nézve legyen szabad egy pillantást vet­nem a belügyminister urnák indokolásában foglalt azon nyilatkozatára, hogy ő nem osztozik azok nézetében, kik közigazgatásunkat minden alkalom­mal a lehető legrosszabb színben tüntetik fel. Szi vesén veszek tudomást a t. minister ur e nyilatkozatáról. Nekem is ez a nézetem, hogy nem érdemli a megyei közigazgatás azon sok szemre­hányást, melylyel az a megyék ellenségei által elhaimoztatik. De hogy sok hiánya van: azt én sem szándékozom tagadni. De miben állanak ezek? Né­zetem és tapasztalásom szerint abban, hogy azon nagy megcsonkítások után, melyeket a megye­rendszer különösen l8G9-ben szenvedett, midőn a

Next

/
Oldalképek
Tartalom