Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47f

41. országos ülés deezember 1. 1875. 27 azokat a nézetem szerint is igen nagy és sokszor meggondolatlanul tett költségterheket: képes-e azokat elbírni ? kérdés az, hogy a nemzet el akarja ezeket birni megélhetése czóljából ? Borlea képviselő urnák példájára hivatkozva, én azt állítom, legalább a mint én ismerem választóimat és a magyar nemzetnek a többségét, hogy midőn arról van szó, hogy Magyarországnak becsületét mentsük meg, s Magyarországnak fizetés-képességét biztosítsuk, hogy ez esetben még a legutolsó kecskéjétől is kész megválni. Borlea képviselő ur szabadelvű végrehajtóknak nevezte a most működő végrehajtókat, azok ellen az a nagy panasza van neki, hogy az adókat behajtják és pedig a törvény értelmében igen szigorúan. Már kérdem a t képviselő úrtól, ha majd valamikor — a mit nem óhajtok — nemzetiségi, vagy baloldali, vagy Sennyei-párti végrehajtók lennének: hát azok hivatásuknak megfelelnének-e akkor, ha nem hajtanák be az adó restantiákat; hát mi lesz teendőjük? Yajon az, hogy az adó nem fizetésére serkentsék a népet? Ily értelemben a képviselő urnák ez az élcze nem sikerült. Továbbá képviselő ur a beszéd folyamában előadta, hogy a szabadelvü-párt clubbjában — és ezt már más alkalommal is emlegette — megszokta az egyes törvényjavaslatokat vitatni, és ott elhatározni: vajon elfogadja-e vagy nem Nem tudom micsoda feltűnő van ebben ? ón legalább nem teszek kifogást az ellen, ha a t. képviselő ur nemzetiségi clubbjokban — nem tudom van-e ilyen — elfogad valamit, vagy elvet; ám tegye, sőt én azt hiszem, bár sajnálattal hallanánk, de nem tehetnék ellene,, ha azt, határoznák is el, hogy itt már Magyarországon megélni nem lehet és hogy szebb s boldogabb haza is létezik ennél. A t. képviselő ur talányt is adott fel nekünk, midőn azt mondja, vizsgáljuk meg, hogy mért vagyunk most szegényebbek, mint 1867 előtt ? s feleljünk reá. Én a t képviselő urnák annyit vagyok bátor mondani, hogy elismerem, hogy szegényebbek vagyunk, mint ezelőtt pár évvel voltunk; de tagadom azt, hogy szegényebbek volnánk a nemzeti kincsben, legalább mint voltunk 1867. előtt; de feltéve, de meg nem engedve, ha így volna is: azért nem kívánja a nemzet az 1867. előtti állapotokat ; sem pedig azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a magyar nemzet a legnagyobb rázkódtatások közepette sem lógná önkényt alkotmányát feladni s ezen alkotmány feláldozását csakis a vak erőszaknak hozhatná áldozatul és ugy hiszem akkor is csak egy bizonyos időre. ( Ugy van !) Megszavazom tehát t. ház örömmel e törvény javaslatot röviden a következő okokból (Nevetés. Halljuk!) Megszavazom a törvényjavaslatot főleg azért, mert hiszem azt, hogy a kormánynak az élénk érzetében van, hogy a nemzettől nagy áldozatokat kivan s hogy ez okból a viszont szolgálatokkal nem fog késni; megszavazom továbbá! mert hiszem, hogy az egész pénzügyi és államgazdászati kezelés czélszerü reformját minél előbb foganatosítani fogja; megszavazom, mert reménylem, hogy mindent meg fog tenni a hitelképesség emelésére a bank ós vám kérdést akkép oldja meg; a mint azt a nemzet érdeke parancsolja. S mert meggyőződésein az, hogy az ehhez vezető alapfeltételt ezen törvényjavaslat elfogadása képezi. Megszavazom végre azért: mert nem tehetem ki hazámat — mint már mondám — annak, hogy a pénzügyi bukásnak nézzen eléje: mert ha veszünk és pusztulunk e hazában sokan; de hitem és reményem az, hogy a haza ós nemzet még soká fog élni és virágozni. (Éljenzés.) Gr. Széchenyi Pál T. ház! (Halljuk!) A nem rég befejzett költségvetés tárgyalása alkalmával annyira kifejtettek az előttünk fekvő törvényjavaslat árny és fény oldalai, hogy felszóllalásomat nem annyira ujabb érvek felhozatala, mint inkább adandó saját szavazatom bővebb indokolása végett kérem ki; a t. ház figyelemét türelmét nem szándékozom hoszszasan igénybe tenni, annál inkább, mert előadásomat azzal kezdem, hogy a törvényjavaslatot megszavazni nem fogom. Mondatott több oldalról, hogy nincs hazánkban oly vagyon, legyen az bár föld, vagy házbirtok, bár üzlet, vagy kereskedés, mely nagyobb adót el nem bírna; hogy ez téves állítás, bizonyítja mindegyikünk saját vagyoni helyzete, bizonyítják a naponta előforduló bukások, csődök, foglalások és árverezések, bizonyítja azon szünetelés, mely minden üzemben észlelhető, bizonyítja a perek ós ezek folytán a bélyegfogyasztás oly aránytalan növekvése, de tanúskodik mellette az is, hogy a föld értéke annyira csökkent, miszerint hazánkban az adás vevós majdnem megszűnt és a bérleti kötések is lehetetlenné válnak. (Ugy van! A széhö jobboldalon.) Szükségesnek láttam ezeket előrebocsátani mert ezekből akarom kivonni azon logikai eredményt, hogy ily körülmények közt először adóemelés lehetetlen és másodszor, hogy ha ezen javaslat törvény erejére emeltetnék, 'mit tekintve e nagy többséget — fájdalom — kétségbe vonni nem lehet, hogy mondom: másodszor a kivánt eredményt meghozni nem fogja ós végre, mert ezek után kívánok némelyekre reflectálni, mit az igen t. pénzügyminister eddigi előadásaiban mondott. Legelőször is azon állításával találkozom, hogy meggyőződése szerint az ország még nyolcz milliónyi adóemelést elbir. Megvallom, hogy ezen 4*"