Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-59

288 59. országos illés deezeinher 20. 18T5. képviselőtársam beszédét, semhogy végszómmal ne éljek. {Halljuk \) Ugyanis egy tévedésből indul ki Szilágyi Dezső képviselő ur, abból, hogy a mentelmi bizott­ság jelentésében foglalt ajánlattal, illetőleg határo­zattal Krajcsik Ferencz képviselő ur kiadatását illetőleg, e bizottság a mentelmi jognak rá nézve felfüggesztését megtagadja. Ez t. ház, egy tévedés és én bátor leszek néhány szóval megmondani, hogy hogyan keletke­zett ezen határozat. Miután a tényállást a mentelmi bizottságban előadni szerencsém volt, indítványomat mint előadó azon irányban tettem, hogy a buda­pesti királyi törvényszék felkérendő, hogy az ira­tokat küldje át; minthogy azonban a bizottság nem tartotta helyén levőnek azt, hogy ilynemű megkereső correspondentiába ereszkedjék akár a mentelmi bizottság, akár a t. ház : (Helyedé?:) azt mondta, hogy miután joga van a mentelmi bizott­ságnak ahhoz, hogy az összes iratokat megtekintse, ezen iratok pedig itt nincsenek: ez alapon megta­gadandó a kiadatás. Szilágyi Dezső képviselő ur felemlítette és pedig nagy súlyt fektetve rá, hogy itt három bíróságnak egybehangzó határozata fo­rog fen. T. ház! Én azt hiszem, hogy a mentelmi jog szempontjából egészen mellékes az, hogy egy bíró­ság vagy kettő, vagy három határozott-e. (Helyes­lé:-) Tökéletesen mellékes, hogy jogerős-e a ha­tározat, melynek alapján valamely képviselőnek kiadatása kéretik, vagy pedig felebbezhető-e még. A parlament itt szemben áll a bíróságokkal. A parlament őrködik tagjainak függetlensége felett és tökéletesen mellékes, hogy jogerős-e a bírói határozat vagy sem. Szó volt itt arról is, hogy politikai üldözések ellenében volna csak a men­telmi jog megadható. Szilágyi Dezső: Különösen politikai üldö­zések ellenében. Einmer Kornél előadó: Én ezen felfo­gásban nem osztozhatom s Szilágyi Dezső képvi­selőtársain most már maga is oly irányban módo­sítja ebbeli nézetét, hogy különösen politikai üldö­zésekre nézve. A képviselők zavartalan odaadását, hivatásukkal szemben nem csak politikai zaklatások és üldözések által ; de épen ugy zavarhatni nem politikai ok által. Ha ez irányban különbséget teszünk : ellenkezésbe jöhetünk más parlamentek ez iránybani felfogásával, különösen az angol par­lament felfogásával, a hol épen a mentelmi jog első kiindulása az volt. hogy civil perekkel sem lehet megtámadni a képviselőt a nélkül, hogy a képviselőház ez iránt a mentelmi jogot fel ne függeszsze, Szilágyi Dezső képviselő ur felfogása a német parlamentalismusé. Én különben t. ház, tökéletesen meg vagyok nyugtatva, akár ezt, akár azt a határozatot mél­tóztatik hozni; mert a mentelmi bizottság szándé­kával ellenkező határozatot a t. ház semmi esetre nem hozhat. A mentelmi bizottság elégtelennek tartja az alapot; de nagyon hiszi, hogy ki fogja adni Krajcsik Ferencz képviselő urat, ha az iratok meg fognak jönni. A t. ház azonban megteheti az ugrást ós az iratok nélkül is mindjárt kiadhatja. Csak arra az egyre figyelmeztetem a házat, hogy ha itt az individualitásokban — mint Szilágyi t. képviselő ur mondta — akarjuk bírálni az eseteket: szükséges az, hogy a bíróságok legyenek tájékozva, hogy mire van szüksége a képviselőháznak, ha a mentelmi jog felfüggesztéséről van szó és ez irány­ban én igenis komolyan kívánatosnak tartom, hogy az iratok közlése nélkül ilyen viták többé ne for­duljanak elő. (Helyeslés) Pauler Tivadar: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) A mentelmi jog kérdésének megfejtésében a magyar országgyűlés azon időtől fogva, midőn legelőször e kérdés itt a házban előfordult és az illető bizottság jelentése alapján némely elvi meg­állapodások történtek, azóta mondom, nem épen minden tekintetben kielégítő irányban haladt. Az első alkalommal, mikor ezen kérdés itt tárgyaltatott, ünnepélyesen el volt ismerve az ösz­szes ház által, hogy a képviselőház nem képez bíróságot s hogy annak a kérdésnek feszegetésébe, bünös-e vagy bűntelen az illető: egyátalában nem bocsátkozhatok; (Helyeslés.) hanem három kérdést kell megoldania és szem előtt tartania. Az első: illetékes bíróság kívánja-e az illető kiadatá-sát? második: a cseíekvény. melylyel az illető vádol­tatik : büntethető cselekvény-e az ország törvényei és a törvényes gyakorlata szerint? a harmadik: vannak-e némi gyanuokok, melyeknél fog va az illetőre némi súlya nehezednék annak, hogy ő a büntettet elkövette, vagy abban részt vett? Ha ezen három feltétel megvan: akkor az illető kiadandó és azon kérdés eldöntésébe: bü­nös-e vagy nem ? a t. ház nem bocsátkozhatik; mert a polgári szabadságnak egyik alapelve az, hosrv az állani hatalmai össze ne zavartassanak, hogy a törvényhozó hatalom ne váljék bíróságivá, végrehajtóvá. (Élénk helyeslés.) Vége van a pol­gári szabadság alapelvének : ha a törvényhozás bíráskodik, vagy a végrehajtó hatalom körébe avatkozni kíván. (Helyeslés.) Az előfordult esetben az első kérdésre : ille­tékes bíróság kérte-e ki az illetőt ? mindenkinek igennel kell felelni. Másodszor arra: büntethető cselekvény forog-e szóban? szintén igennel kell felelni; mert az, a mivel vádoltatik, ha elkövette: nem lehet kérdés, hogy bűntett. A harmadik kér­dést illetőleg: vannak-e némileg okai annak, hogy ellene az eljárás megindittassék ? miután nemcsak az első, hanem a második ós harmadik folyamo­dásu bíróság is itélt ez ügyben, melyekről feltén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom