Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-59

280 * 9- országos ülés (Uezember 20. 18"&. nő foglalkozik Magyarországon a kisdedneveléssel és óvással s már ezeknek sorsa is, kiket a nyug­díjtörvény amúgy is felvett jótékonysága alá, va­lamint létező intézeteknek paedagogiai és állami felügyelete okvetlenül igénylik ez egész intézmény­nek törvény általi rendezését. Nem csekély fontosságú kérdés t. képviselő­ház, a kisdednevelés ügye azon szempontból sem, ha azt, mint a nők munkaképositésének ügyét te­kintjük. Társadalmi és közgazdasági hanyatlá­sunknak okai mélyen a családi életben gyökerez­nek : mert csak egészséges családi élet szül egész­séges társadalmi viszonyokat s viszont ez egész­séges politikai életet; nőnevelésünk elhanyagolása erősen bünteti magát a nemzetet, mert a régi patriarchális szokásokat leráztuk ugyan magunk­ról : de nem teremtettünk még egy uj és családias munkakört, nem teremtettünk elegendő tisztességes pályát a nő számára, hol a munka sikerének öröme s a család benső boldogsága elégítse ki vágyait, s ezért átcsapott a hiúság vásár terére, hol mind a keresletet, mind a kínálatot ezer meg ezer család erkölcsi és anyagi bukása váltja meg. A kisdednevelés és óvás átalánossá tétele által annyi ezer nő nyerne tisztességes kenyeret és foglalkozást, mennyi községe hazánknak van s lélektani gazdálkodási és paedagogiai szempontok egyaránt szólnak a mellett, hogy ez egész ügy legbiztosabban helyezhető el arra elképzelt nők kezeibe. Nagy fontossággal bir ez intézményt illető­leg a paedagogiai szempont is. Mert kétségtelen, hogy azon anyag, melyet a- nép- és elemi iskolák a kisdednövelés kezeiből vesznek át, sokkal kép­zettebb és könnyebben tovább fejleszthető, mint a melyet az utczák porából s nem egyszer a rom­lottság fertőjéből kell átvennie. De ha semmi po­sitiv előképzettséget nem adnának is a kisdednevelő­i idézetek : már az maga is nagy előny, ha testileg és erkölcsileg meg nem romlott elemet vehetnek át. De nagy fontosságú t. képviselőház, a kisded­óvásnak tömeges elterjesztése, ínég kisebb közsé­geinkben is nemzetgazdasági szempontból. Sze­gény munkás népünknél szokásban van, hogy ki­sebb gyermekeiket egy nagyobbacska gondjára bizva otthon s legtöbbször bezárva hagyják, mi­ből az következik, hogy a tűzzel játszó gyermekek nem egyszer egész községeket borítanak lángba s bár biztos adatokkal nem szolgálhatok : merem állítani, hogy tűzkárainknak a gyermekek által okozottak évenként igen tetemes részét teszik. A gondosabb szülők vagy magokkal viszik kisde­deiket, a midőn az a nap forró hevétől hervad el, vagy felnőtt házőrzőt hagynak hátra és igy annyi munkaerőt pazarolnak az összeségben el, hogy annak árán a falusi gyermek-menedékhelyeket biztosan fenn lehetne tartani. Tan ezenkívül egy más közgazdasági érv is, mely ezen intézeteknek ujabb paedagogiai módszerében fekszik ; de azért a legszerényebb alakban is keresztül vihető s ez: a gyermek utánzó természetéből származó munka­vágy kielégítése s megkeclveltetése a siker öröme által. Ha az ösztönszerű vágy már itt kielégíttet­vén, az elemi iskolákban kedvteléssé válik : egy oly házi ós kézi iparnak s ezt előhozó munkásságnak ad léteit, mely nagy áldással birhat a nemzet jövőjére nézve. Nem kisebb fontosságú t. ház e kérdésnél a magyar nemzeti szempont sem. Én az egész nem­zetiségi kérdést más szempontból szoktam tekin­teni, mint a minőkből az gyakran e házban és házon kívül felhozatni szokott. Szerintem a nem­zetiség nem képez ellentétet a hazához ragaszko­dással ; sőt mint a történelem tanúsítja, különböző nyelvű népek forró honszerelemmel a közös haza iránt élnek együtt, míg egyenlő nemzetiségűek folytattak harczot évtizedeken át egymással. Saját történelmünk is azt tanúsítja, hogy a midőn a közös haza fenyegetve volt: e nemzet minden nyelvit lakói, mint egy ember álltak fel annak védelmére. Es miért történhetett ez ? mert a nyelv érdekeinél sokkal fontosabb érdekek is léteznek: ilyenek a polgári és politikai szabadság, ilyen a, történelmi múlt közössége, annak dicsősége és bánataival, melyek a hazaszeretet közérzületét te­remtik meg. Hazánk történetéből merítve a tanú­ságot, azt merném állítani, hogyha — mit Isten ne adjon. — a magyar faj e föld színétől eltűnnék: az itt lakó más nyelvű népességeknek állana ér­dekűkben adoptálni a magyar nevet annak törté­nelmi múltjával, s politikai vívmányaival: _ mert nagy a valószínűség, hogy, mint egykor Árpád előtt, egymást emésztenék fel s nem tudnának államot alkotni. Magyarország története' azt mutatja, hogy a feudális korszakban a nemzet egységét azt tartá fen, hogy a hazafi érdemeket mindenkor méltá­nyolva azt mindig a politikai nemzet soraiba, vette fel tekintet nélkül a különböző nyelviségre, s igy lett a román származási Drágfy az ország nádo­rává, az olasz származású horvát Zrínyiek a nem­zet első hősei, és költőivé. De ha bizonyos nem­zetiségi ellenszenveket, melyeket a. modern nem­zetiségi fogalom tolt fel, egy más nyelvének meg nem értéséből származtatnák is, különböző nyelvi­ségü falvakban a kisdedeknek együttes óvása éa nevelése egymás nyelvének elsajátítása által, ezen egyetlen felhozható ok is meg lenne szüntetve. Most jövök tisztelt képviselőház a legfontosabb indokra, mely hazánkban a kisdedek megóvását első sorban követeli: és ez az emberbaráti és ha­zafias szempont. Statistikailag be van bizonyítva, hogy ha­zánkban született gyermekek, de különösen figycr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom